2011. augusztus hónap bejegyzései

Lóránt Károly közgazdász az európai uniós pénzszivattyúról

Lóránt Károly közgazdász az MNO online-ban megjelent írását teszem közzé, melyből kiderül, amit sokan már régóta éreztünk: a ránk erőltetett Európai Unió sokkal több pénzt visz el Magyarország polgáraitól, mint amennyit ad nekünk: 2004-2008 között mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.

Lóránt Károly: Centrum és periféria a gazdaságpolitikában
Nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ám nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalás ment ki az országból. A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el.

europai_unio_problemA függőségi elmélet képviselői, akik közül a legismertebb az argentin Raúl Prebisch és az amerikai Immanuel Wallerstein, viszont azt állítják, hogy a jelenlegi szegény vagy kevésbé fejlett országok nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint a mai fejlett országok voltak, mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt. Azoknak ugyanis nem voltak sokkal fejlettebb versenytársaik. A jelenlegi világrendszerben a fejlett országokból származó tőkeberuházások a gazdasági függőség megalapozói.Ha egy ország eladósodik, vagy a külföldi tőke túlságosan nagy súlyra tesz szert a gazdaságban, az adott ország a külföldi tőke ellenőrzése alá kerül. A periféria országait jellemző szegénység nem azért van, mert azok nem integrálódtak, vagy nem eléggé integrálódtak a világgazdaságba, hanem azért, mert nem a saját adottságaiknak megfelelően integrálódtak abba.
Ennyi elmélet után térjünk át arra, amiért a cikk íródik, vagyis hogy mindez hogyan érvényesül az Európai Unión belül, ahova az eredeti fejlett országok mellé fokozatosan, majd lavinaszerűen újabb, lényegesen fejletlenebb országok kerültek be.Hat év telt el a csatlakozás óta, ami nem nagy idő egy integráció történetében, de a statisztikai adatok már jelzik, merre is halad a nagy reményekkel várt uniós tagság.

A függőségi elmélet egyik alaptétele, hogy a fejlett országokból származó tőkeberuházások (a működő tőke) tartós gazdasági függéshez vezetnek. Az Eurostat tőkeáramlásra vonatkozó adataiból világosan látszik, hogy a kelet-közép-európai országokba a tőkebeáramlás még jóval az uniós tagság előtt megkezdődött. A működő tőke (foreign direct investments – FDI) nettó állománya ezekben az országokban a rendszerváltás idején gyakorlatilag zéró volt, az uniós belépés idejére viszont a GDP átlagosan 40-50 százalékát tette ki, és a legtöbb országban ezt követően, tehát a tagság során, ez az arány már nem is nagyon változott. Ez azt jelenti, hogy az uniós belépés idejére a nyugat-európai cégek már jelentős mértékben uralták a leendő új tagországok gazdaságát, kivéve néhány óvatosabb vagy nagyobb országét, mint Szlovénia vagy Lengyelország, ahol a külföldi befektetések nettó állománya csak 12, illetve 30 százalékot ért el.
A nemzetközi tőke gazdasági hatalomátvétele következtében az unió új tagállamai jelentős részben elvesztették hazai és külföldi piacaikat, külkereskedelmi mérlegük gyorsan romlani kezdett. Magyarország esetében 2004-ig a KSH külkereskedelmi statisztikáiban külön-külön mutatta be a hazánkban megtelepedett külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok exportját és importját (vámszabad-területi és vámterületi külkereskedelem). E statisztikából megtudhatjuk, hogy 2004-ig 1990-hez képest a magyar gazdaság évi tízmilliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ennyi volt ugyanis a hazai gazdaság külkereskedelmi egyenlegének romlása a két időpont között (ez a GDP több mint tíz százaléka és évente!). 2004 után az uniós belépéssel a vámszabadterületek megszűntek, és ezzel a hazai és külföldi vállalatok külkereskedelmi tevékenységének statisztikai szétválasztása is megszűnt. Az együttes kereskedelmi egyenleg a külföldi tulajdonú vállalatok nagy exporttöbblete miatt kissé pozitív, ám exporttöbbletük túlnyomó többségét jövedelemként kiviszik az országból. A többi ország helyzete (néhány kivételtől eltekintve) hasonló, mert a külkereskedelmi forgalmat és fizetéseket összefoglaló fizetési mérleg egyenlege a legtöbb országban erőteljesen romlik. Például Bulgáriában és Észtországban a GDP-hez viszonyított negatív egyenleg a húsz százalékot is elérte, Romániában meghaladta a tízet, Magyarország és néhány más ország esetében a fizetési mérleg hiánya a GDP 5-7 százaléka körül mozog. Stabil külgazdasági helyzetben tulajdonképpen csak néhány ország van, például Szlovénia és Csehország, ahol a liberalizáció és privatizáció nyomán a külföldi tőke nem tett szert akkora súlyra, mint Magyarországon.
A fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt az országok külső adóssága az 1990-es évek közepétől kezdve rakétaszerűen emelkedett a magasba. E tekintetben Magyarország volt a listavezető, ahol a világbanki adatbázis szerint a GDP-hez viszonyított bruttó külső adósság a 2000. évi 60 százalékról 2009-re 170 százalékra emelkedett (az IMF szerint 2009-ben „csak” 137 százalék volt az adósság, az egyes adatbázisok között – módszertani okok miatt – az abszolút számokat tekintve nagy eltérés lehet, de a tendenciák azonosak). Hazánkat Észtország és Lettország követi a listán, ahol a külső adósság GDP-ben vett aránya csak megduplázódott, végül néhány országban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) csak mérsékelt volt a külső adósság GDP-hez viszonyított arányának növekedése. Ha nagyok is voltak az egyes országok közötti különbségek, a GDP-hez képesti súlyos külső eladósodás szinte mindegyik országra jellemző. Pannon-info.hu

Ám hasonló helyzetben vannak a dél-európai országok is, különösen Görögország, Spanyolország és Portugália. Igaz, nőtt Németország külső adóssága is, de ez ott nem jelent problémát, mert Németország ugyanakkor jelentős hitelező is. Ténylegesen a nettó külső adósság az, ami igazán számít, vagy még inkább a nettó külföldi adósságon fizetett kamatok és a nettó működőtőke-állományon kivitt jövedelmek egyenlege. És, ha ezt az adatot nézzük, akkor tárul elénk a valóban drámai kép, az Európai Únió igazi arca:

az Eurostat fizetésimérleg-statisztikája szerint a 2004 és 2008 közötti öt évben (a záróéveket is beleértve) az unió három országa (Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) 460 milliárd eurós jövedelemre tett szert, míg az uniós tagországok nagyobbik része (Írország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Görögország, Magyarország, Portugália és még néhány másik ország) nagyjából ugyanekkora összeget fizetett ki jövedelemátutalások formájában. A jövedelemátcsoportosítás mértéke egy évre elosztva megközelíti az unió éves költségvetését, vagyis az európai unió sokat emlegetett költségvetésével szemben működik egy másik jövedelemátcsoportosítás, amely a periféria vagy fél periféria országaiból szivattyúzza át a jövedelmeket a centrumországokba. Magyarországra például az említett 2004–2008-as időszakban mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.

Ez az egy a hatos arány a centrum javára mutatja azt, hogy a demokráciáról, szolidaritásról, felzárkózásról szóló naponta elhangzó kenetteljes szavak mögött valójában milyen érdekek is mozgatják az „egyre szorosabb unió” szorgalmazóit.
Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát, a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek.

(Forrás: Pannon-Info)

Orbán: Vészhelyzetbe sodródott Magyarország

Sötét, de nem reménytelen képet festett a közeljövőről Orbán Viktor a magyar diplomaták előtt tartott, hétfő délelőtti előadásán. A miniszterelnök szerint még nyolc-tíz évig tart az euró válsága, és Magyarország annyira nehéz helyzetben van, hogy az ország szuverenitása is veszélyben forog. A környező kormányok joggal néznek le bennünket egyelőre, de kormánya szerinte jó irányba tudja terelni az országot.

Orbán Viktor szerint a következő nyolc-tíz évben sem jön el a konszolidáció és a nagy fellendülés ideje Európában.

Erről a külföldön dolgozó magyar diplomatáknak beszélt hétfő délelőtt, a Külügyminisztériumban. Orbán papír nélkül legalább egy órán át szónokolt, a meghívottak kérdezhettek is, az újságírók pedig egy másik teremben kivetítőről követhették.

Magyarország válságáról

Orbán Viktor szerint Magyarország vészhelyzetbe sodródott, és az ország szuverenitását is elvesztheti. Ez akkor következhet be, ha csődbe jutunk, mint Görögország. Emlékeztetett, hogy a görögök már nem dönthetnek saját sorsukról. „Már az is szép eredmény nekik, ha egyáltalán részt vehetnek a róluk szóló döntésekben” – figyelmeztetett. példaként hozta fel a most induló nagy görög privatizációt, amit Orbán szerint a spekulánsok diktálnak.

Orbán szerint vannak spekulánsok, akik nagyon jól keresnek a görög válságon, és komoly befektetők érdekeltek abban, hogy egy-egy országot folyamatosan a csőd szélén tartsanak. „Ha a spekulánsok vérszagot éreznek, akkor összehangolt támadások jöhetnek” – mondta. Ugyanakkor jelezte, hogy a politikusok felelőssége, hogy engednek-e ilyen kiszolgáltatott helyzetbe sodródni egy országot.

Küzdelmes ősz lesz

Ezért a kormány parancsolatként kezeli, hogy az államadósság csökkenjen, a költségvetési hiány 3 százalék alatt maradjon, és a növekedés beinduljon. Ennek érdekében viszont komoly változásokra lesz szükség.

„Az ősz harcos, küzdelmekkel teli időszak lesz majd. Erre készüljünk fel” – fogalmazott. Számos intézkedést ígért, ami nagy vitákat kelthetnek, de ahogy ígérte „a kormány nem ugrik félre a küzdelmek elől”.

Honnan vonuljon ki az állam?

Megígérte, hogy még az ősszel megtörténik a közoktatás és a felsőoktatás teljes átszervezése, és az állam „méretre igazítása”. Utóbbi komoly spórolást kell hogy jelentsen, hiszen arról is beszélt, hogy az új költségvetés tervezésekor már nem az a kérdés, hogy honnan vágjanak le 2-3 százalékot, hanem az, hogy milyen feladatokból szálljon ki teljesen az állam. Vagyis bizonyos területeken 100 százalékos lesz az elvonás.

Orbán szerint tartani kell a tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtésének programját. Azt ígérte, hogy a következő évben két-háromszázezer ember juthat közmunkához.

Szerinte most kell vállalni a konfliktusokat, amelyek a sarkalatos törvények meghozatalához kellenek, mert „2012-ben ezt már ilyen mértékben nem lehet elvégezni”, most kell kihasználni az alkotmányozás adta lendületet.

Furcsa madárból mainstream

Orbán kitért az elmúlt év külföldön is nagyon sokat támadott gazdaságpolitikai megoldásaira. Szerinte a „nonortodox” magyar megoldások, ami miatt „furcsa madár” vagy „különleges bogár” képét alkották Magyarországról, mára Európa-szerte követőkre találtak.

„Kis híján keresztre feszítettek minket a bankadó miatt, de már tizenkét ország bevezette” – mondott egy példát. A nyugdíjrendszer átalakítása miatt is „kellett magyarázkodnunk”, de Orbán szerint több egykori kommunista kormány is örülne már, ha lenne erejük meglépni azt, amit ők tettek. Ugyanígy a különadókról is „könyvtárnyi panasz” érkezett diplomáciai területekről, de mostanra sorra vezetnek be ilyen típusú adókat Európában. Amit pedig Orbán munka alapú gazdaságnak nevezett, ugyanarról beszélnek most az európai vezetők, amikor a „jóléti állam átalakításáról” szónokolnak. Orbán is erre gondolt, csak nem akarta provokálni az embereket a „jóléti” szóval, mert itt soha nem volt jólét.

Csak szerényen

Orbán szerint bőven lehetne ok arra, hogy elégtételt akarjunk venni a Magyarországot tavaly támadó újságírókon és diplomatákon, de szerinte nem szabad ezt megtenni. Helyette szerénynek kell lenni, „az elégtétel luxusát nem engedhetjük meg”. Ezért arra kérte a magyar diplomatákat, hogy amíg Magyarország gazdasági mutatói látványosan nem javulnak, addig „ne a jogos elégtétel érzésével reagáljanak” a korábbi támadásokra.

Mint jelezte, ő is elfogadja, hogy például a visegrádi csoport országai (Lengyelország, Csehország, Szlovákia) nem veszik annyira komolyan Magyarországot mint régen, és csökkent a magyar kormány kezdeményező ereje. Ezek az országok ugyanis leelőztek minket, és ezért „reputációnk alacsony, mert a teljesítményünk is alacsony, ők néznek vissza ránk”. Hozzátette, hogy a „hagyományos magyar önképnek, ami szerint élen járók vagyunk, már nincs köze a valósághoz”. Inkább szerencsétlen nyomorultaknak tűnünk, akik eljátszották élen járó pozíciójukat.

Az Orbán-kormány megalakulásakor a diplomaták még azt az eligazítást kapták, hogy aktívan védjék meg Magyarországot a támadásoktól, adott esetben válaszcikkekben, közleményekben reagáljanak a kritikus hangokra. Most viszont Orbán azt mondta, hogy nem érdemes sok időt fecsérelni az ilyen vitákra, inkább cselekedni kell. Az értelmiség nárcisztikus problémájának nevezte, hogy sokan folyton azt figyelik, hogy hol milyen rosszat írtak Magyarországról. Ehelyett inkább befektetőkkel kell tárgyalni, az többet ér.

Fel kell ugrani a szerelvényre

Orbán szerint szerencse, hogy Közép-Európa az elhúzódónak ígérkező euró-válságból elég jól jöhet ki, mert errefelé kisebb az eladósodottság és nagyobb a növekedési potenciál, mint az EU régi tagállamaiban. Csakhogy Magyarország a mostani állapotában nem tartozik Közép-Európához, és ezért gyorsan cselekedni kell, hogy a „térség induló szerelvényének alsó lépcsőjére” még fel tudjunk ugrani.

Ezért is kell nagyon szigorúan venni a spórolást.

Nincsenek tömbök

Orbán beszélt Magyarország új szövetségi politikájáról is. Szerinte a hidegháború végeztével megszűntek az ideológiai alapú szembenállások, és ma már nem lehet finnyásnak lenni. Verseny folyik ugyanis a hasznos szövetségekért, és ilyen értelemben Kína, Oroszország és az arab világ is fontos partnerek lehetnek.

Kovács László, az MSZP volt külügyminisztere a kérdések idején azzal szembesítette Orbánt, hogy Hillary Clinton budapesti látogatásakor amerikai külügyes ismerősei is arról faggatták, hogy Orbán tényleg szövetségesének nevezte-e Kínát. Kovács érzékeltette, hogy ezt a kifejezést problémásnak tartja. Orbán erre úgy reagált, hogy fontos generációs gondolkodási különbség van közte és Kovács között. Ő ugyanis nem fogalmakból és kategóriákból vezeti le a cselekedeteket – mint a régi iskola hívei – hanem adott helyzetekre reagál.

Orbán emlékeztetett, hogy az USA és Kína, vagy Németország és Oroszország között lévő nagyon mély gazdasági kapcsolatok is arra figyelmeztetnek, hogy mára a megállapodások konkrét haszna, és nem az elvi hozzáállás számít a világpolitikában.

Kovácson kívül egy másik volt külügyminiszter, az egykor MDF-es Jeszenszky Géza is kérdezte. Míg Kovácsot „külügyminiszter úrnak”, addig Jeszenkszyt „Géza bátyámnak” szólította Orbán.

Magyarország köti az ebet

Orbán figyelmeztette a magyar diplomatákat, hogy nagyon keményen képviseljék, hogy Magyarország semmilyen adóharmonizációs törekvésnek sem enged az EU-ban. „Minden ilyen irányba mutató törekvést vissza kell verni, itt konfliktusokat kell vállalni” – adta ki az irányt.

(Forrás: Index.hu)

A fal melyik oldalán állsz?

50 éve épült meg a Berlini Fal.

Tudtad, hogy van egy “Magyarországi fal” is?

Ez a fal ma is áll, magasan – tudod, melyik oldalán állsz?

A fal egyik oldalán állnak azok, akik Magyarországon ma is az “NDK-ban” élnek:

Ezen az oldalon vannak a csókosok.

Korrupció, és a hit, hogy “mindenkit meg lehet venni”.

Vak remény, hogy “ha megcsinálom a céget, majd jönnek a vevők maguktól”.

Ezen az oldalon arra várnak, hogy “majd a kormány megoldja a problémáimat”.

Az a tévhit, hogy “alkotmányos jogom van munkához, bevételhez.”

Ujjal mutogatás, hogy a problémákat az MSZP, a Fidesz, a Zsidók, Trianon, a Cigányok, a válság okozta – “miattuk van az egész, és én vagyok az áldozat!”

Öröm, hogy a gimivel véget ért a tanulási kötelezettség.

Filozófálgatás, hogy a pénz hajtása rossz.

Az ambiciózus, hajtós emberek elítélése.

Szájhúzogatás a “vállalkozó” és a “gazdag” szavak kimondásakor.

A kofák lenézése, hiszen eladni, nyomulni “az méltóságon aluli”.

Tudod, amikor ők átnéznek a falon, mit látnak a magyar fal “nyugatnémet” oldalán?

A hatalom legmagasabb formáját: felelősségvállalást. Felelősségvállalást a saját tetteidért, körülményeidért. “Amikor egy ujjal másra mutatsz, három ujjal magadra mutatsz” (ha nem érted, próbáld ki!)

A portékád lelkes népszerűsítését – ha kezdő vagy, kofa módszerekkel. Ha haladó vagy, harsány reklámokkal és értékesítéssel. Ha óriási vagy, márkaépítéssel és klassz promókkal, ezeregy csatornán.

Versenyszellemet. Ahogy Kokó egy konferenciánkon azt elmesélte. Mint George Foreman, a nehézsúlyú bokszoló, amikor 40 éves korában kiállt a ringbe egy 20 éves bajnok ellen: “Haver, sajnálom, de ma nem a Te napod van!”

Szüntelen fejlődést. A falnak ezen az oldalán fejleszted a tested, az agyad, a szellemed. Sikeres embereket modellezel, sikeres vállalkozásokkal tartod a kapcsolatot – és egyre kevesebbet jársz a Téged visszahúzó, negatív, intrikus, “falon túli” emberek közé.

Együttműködést. Talán ez a legnehezebb annak a magyarnak, aki frissen érkezett a fal túloldaláról: jót akarni a másiknak. Jóakarattal kezdeményezni együttműködést. Őszintén jót kívánni a sikereseknek. Őszintén örülni mások eredményeinek és nem irigykedni rájuk. Őszintén megdicsérni a szomszéd tehenét.

Igen, ez egy marketing blog, de a célunk az, hogy a jobb marketing lévén az ország gazdasága a kisvállalati szektor révén normálisabb, élhetőbb, sikeresebb legyen.

És mindez hiába, ha sok kisvállalat, a rövid távú célok érdekében, vagy a válságtól félve, a fal rossz oldalán marad.

Ha korrumpál.

Ha marketing helyett árakciózik.

Ha önzően viselkedik és nem együttműködően.

Sok emberrel találkozom, és szinte elsőre meg tudom mondani, hogy ki melyik oldalán áll a falnak. A testtartásából. A szeméből. Hogy milyen szavakat használ.

Szerencsére egyre többen vannak a fal jó oldalán.

De még mindig rengetegen bámulnak át a másik oldalról!

És sokan vannak a fal tetején is, akik még nem döntötték el, hogy merre ugorjanak le.

 

Ez nem egy fal, amit kalapáccsal fogunk ledönteni.

Ez egy olyan fal, amit tanulással fogunk ledönteni. Mert mi egy morzsányi ország vagyunk. Kis cég vagyunk. Erővel sosem fogunk nyerni. De ésszel minden nap!

Ez egy olyan fal, amit a napi döntéseinkkel fogunk ledönteni, tégláról téglára. Még amikor valaki kocsival bekéredzkedik eléd, akkor is elárulja a döntésed, hogy a fal melyik oldalán állsz! Ha nem tudsz dönteni, csak tedd fel magadnak a kérdés: ha a “nyugatnémet” oldalon lennék, hogy döntenék?

Ez egy olyan fal, amit a mában éléssel fogunk ledönteni. Nem mint azok, akik a múltban élve Nagy-Magyarország matricával autóznak vagy folyton egy korábbi sérelmük miatt siránkoznak. Nem mint azok, akik óriási, jövőbeli álmokat kergetnek – de jelenben még a cipőfűzőjüket sem tudják bekötni. A MÁBAN van a csoda, abban, amit MA csinálsz, amit MOST csinálsz!

És végül: ezt a falat fejlődéssel, innovációval fogjuk ledönteni. Az Isten szerelmére, ha csak feleannyira innovatív lennél a marketingben mint az adózásban … ha csak feleannyi erővel keresnéd a jó marketing stratégiákat mint a jogi kiskapukat, akkor hol tarthatna ez az ország? Mekkora lehetne már a céged? Milyen lenne az életed?

Ezt a falat sürgősen le kell döntenünk, mert mi vagyunk az a hősi generáció, amelyik megörökölt egy keletnémet országot – és a lehetőséget, hogy egy nyugatnémet országot adjon tovább a következő generációnak.

 

“Ott voltam, amikor ledöntöttük a falat”

Ma nincs se háború, se éhínség, sem természeti katasztrófák – legalább is itt Magyarországon.

A többségünk élete viszonylag szürke és érdektelen.

Könnyű azt hinni, hogy bármit is csinálsz, az nincs hatással a világra.

Pedig van!

Lehet, hogy nem döntögetünk falakat olyan hevesen, egyetlen nap alatt, mint ahogy a berlini falat lebontották.

De a mindennapokban egy téglát a döntéseiddel vagy leszedsz a falról – vagy felteszel egy újabb téglát a fal tetejére.

És ha minden nap egy téglát leszedsz, akkor az életed végén elmondhatod, hogy:

“Én részese voltam a generációnak, amelyik ledöntötte a magyar falat!”

(Forrás: Marketingkommando.hu/blog)

Az adósságtól alig kap levegőt Európa

A világgazdaság “új és veszélyesebb szakaszba” lépett, ami nagyon kevés mozgásteret enged a legfejlettebb országoknak – véli Robert Zoellick, a Világbank elnöke.

A Weekend Australian című hetilapnak adott, szombaton megjelent nyilatkozatában Zoellick (képünkön) kijelentette, hogy bár az amerikai adósságosztályzat leminősítése váltott ki pánikot a piacokon, a közeljövőt tekintve nyugtalanítóbb az európai országok eladósodottságának problémája.

Az adósság által fojtogatott Görögországgal és Portugáliával, valamint más fenyegetett helyzetű országokkal a fizetőeszköz leértékelése lehetőségének hiányában “azok a kihívások, amelyekkel az eurozóna szembesül, a legjelentősebbeknek bizonyulhatnak” – vélte Zoellick. Hozzátette: a befektetők kezdik feltenni azt a kérdést, hogy mennyi ideig tudja támogatni Franciaország és Németország a fenyegetett helyzetű országokat anélkül, hogy veszélybe sodorná saját adósosztályzatát.

“Egy új és más típusú vihar küszöbén állunk, és ez nem ugyanaz, mint a 2008-as válság volt” – mondta, hozzátéve, hogy az utóbbi két hét során a nehézkes gyorsulásból “új és veszélyesebb szakaszba” lépett a világgazdaság.

Zoellick szerint az eurozóna válsága könnyen a világgazdaság legsúlyosabb kihívásává nőheti ki magát. Ezért sürgette az európai országokat, hogy a lehető leggyorsabban tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Rámutatott: a 2008-as válságnak az volt a tanulsága, hogy minél tovább várnak az országok, annál keményebb intézkedéseket kell hozni.

Nincs mozgástér

“A fejlett országok többsége már kihasználta a teljes mozgásteret a fiskális manőverezésben, a monetáris politika már a lehető legrugalmasabb, de ez nem volt elég” – fejtette ki Zoellick, aki értésre adta, hogy álláspontja szerint szigorúbb rendszerre kellene áttérni. Ennek kapcsán arra bátorította David Cameron brit miniszterelnököt, hogy tartson ki az utóbbi hónapokban elfogadott megszigorító intézkedések mellett, mert azokra “valóban szükség van”.

A Világbank elnöke hangsúlyozta, hogy a világban éppen rendeződik át a nagyhatalmak közötti egyensúly. A hatalom és a befolyás “történelmi szempontból tekintve nagyon gyorsan” tevődik át a felzárkózó gazdaságokra, élükön Kínával. Mindazonáltal Kína “ingatag szereplője” a globális rendszernek, valójában megvannak a maga gondjai, a gazdaság túlhevülésének veszélye, a környezetszennyezés, a pénzügyi rendszer átalakítása, az állami és a magánvállalatok közötti egyensúly fenntartása, amelyekkel törődnie kell – hangoztatta Zoellick.

(Forrás: Privátbankár.hu)

273 forint fölé ugrott a frank az amerikai Fed bejelentésére

A svájci frank forint árfolyama meghaladta a 273 forintot kedd este azt követően, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed monetáris tanácsa nyilvánosságra hozta kamatdöntő üléséről tájékoztató közleményét.

A frank jegyzése nem sokkal fél kilenc után 273,45 forint volt azt követően, hogy a kamatdöntés előtt még 264,75 forinton történt az alpesi deviza jegyzése. Kilenc óra után már valamivel alacsonyabb árfolyamon, 270,37 forinton jegyezték a frankot.

Reggel még 252,84 forinton jegyezték a svájci frankot. Nap közben azonban egymást követték az árfolyamcsúcsok, a frank forint árfolyama szorosan követte az euró frank jegyzésének csökkenését.

Az euró frank árfolyama minden eddiginél közelebb került a paritásos szinthez, kedden nem sokkal este fél kilenc után 1,0071 frankra, új történelmi mélypontra süllyedt a közös valuta jegyzése. Reggel még 1,08 frank feletti árfolyamra is volt példa.

Az előző év végén még 222,76 forinton jegyezték az alpesi valutát. Idei mélypontján, 198,89 forinton április 6-án járt a frank/forint árfolyam. Az utóbb öt évben a leggyengébb 2008. július 18-án volt a frank, akkor 140,62 forinton jegyezték.

A magyar fizetőeszköz alig változott a többi nemzetközi devizához képest. Az eurót 275,70 forinton, az amerikai dollárt 193,34 forinton, míg a japán jent 251,50 forinton jegyezték nem sokkal kilenc óra után.

(Forrás: MTI – barikad.hu)

VÁLSÁG VAN, VAGY EGY ÚJ KORSZAK HAJNALA?

Történelmi szempontból érdekes kérdés, hogy a 2009-ben kezdődő, és jelenleg is tartó gazdasági világválság valóban egy válság-e, vagy esetleg másról van szó, és napjainkban talán egy új korszak kezdődött el?

Történelmi analógiát keresve vetődik fel a kérdés, hogy amikor például Krisztus után 476-ban összeomlott a Nyugat-Római Birodalom, az akkori emberek válságként élték-e meg az eseményeket, vagy talán felismerték, hogy egy új korszak vette kezdetét, melyet később középkornak neveztek el. Másik párhuzamot keresve merülhet fel bennünk, hogy az Amerika felfedezése utáni években – 1492 és az 1500-as évek kezdete közt – kialakuló általános gazdasági és pénzügyi visszaesés az akkori lakosságban „válsághatást” váltott-e ki, vagy pedig annak felismerését, hogy véget ért a középkor, és kezdetét vette az újkor hajnala. Valószínűleg nem tudták megítélni a dolgok jelentőségét sem az ókor, sem a középkor végén, ahogyan vélhetősen most mi sem tudjuk. Mert mi van akkor, ha most sem válság – azaz átmeneti jellegű gazdasági, társadalmi visszaesés – zajlik, hanem egy tartós átalakulás, mely egy hosszú távra megszilárduló állapotot, vagyis egy új korszakot hoz számunkra? Mi van akkor, ha a fejlett nyugati világ 2000 körül elérte „csúcskorszakát” (mint Róma Trajanus idején) és most egy hosszú hanyatlás kezdetének vagyunk tanúi. Talán egy olyan új korszak indulását éljük most át, amely 50-100 évig az emberiség nagy részének életminőségét, életszínvonalát ugyanúgy visszaveti, mint a „sötét középkor” a fejlett ókori civilizációt. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy egy válságot élünk át, mely néhány évig tart csupán, és elmúltával a gazdasági tendenciák úgy folytatódnak majd mint ahogy és amikor abbamaradtak.

Az új korszak neve és kezdete

Az eddigi korszak-elnevezések az egyszerűséget követték: őskor, ókor, középkor, újkor, legújabb kor, időtartamuk pedig egyre rövidült: az őskor még évmilliókig tartott, az ókor már csak 2500 évig (Kr.e. 3000-től Kr.u. 476-ig), a középkort alig több mint ezer évben határozták meg (476-1492), az újkor pedig csupán 500 évnyi időt jelentett (1492-1900). A legújabb kor 1900-ban kezdődött, de ha elfogadjuk a korszakváltás elméletet, akkor 2000 és 2011 közt véget is ért. Itt kell megjegyeznünk, hogy a történészek az egyes történelmi korszakváltásokat előszeretettel kötik egy- egy konkrét évhez (érthető, praktikus okokból), pedig természetesen az ilyen mértékű változások fokozatosan zajlanak. (Nyilván nem releváns azt hinnünk, hogy hajdanán pénteken még középkor volt, hétfőn pedig újkor lett.) Ám ha mégis szeretnénk a mostani váltást is egy adott évhez társítani, akkor talán a 2001 lenne a legmegfelelőbb, több okból is. Egyrészt az általános gazdasági fejlődés valahol ezen évben kezdett megtorpanni, előrevetítve – egyesek által megjósolva – a világválság közeledtét, másrészt ezen esztendőben dőlt össze a WTC, ami a nemzetközi politikában a hidegháború után következő új doktrína eljövetelét hozta. Szintén hasonló eseményekhez kötötték egyébként az ókor végét az utolsó nyugat-római császár elűzését tekintve, illetve a középkor végét Amerika felfedezését illetően. Ezen a ponton az is felvetődik, hogy milyen név illethetné a 2001-ben kezdődő új történelmi korszakot? Ezt vélhetően majd a sokkal későbbi generációk fogják eldönteni, ahogyan ez az eddigi esetekben is történt. Ami e sorok íróját illeti, a „visszaesés kora” vagy a „válságok kora” elnevezések közül választanék. Hogy miért találóak ezen elnevezések? A válaszhoz végig kell gondolnunk napjaink jelenségeit.

  • A világ kezd túlnépesedni, miközben a fejlett országok lakossága elöregszik és fogyásnak indul.
  • Világszerte egyre több az éhező és a nyomorban élő.
  • A korábbi évtizedek, évszázadok – gyakorlatilag az ipari forradalom kezdete óta tartó – gazdasági növekedése megtorpant, és ellentétben a korábbi válságoktól (1929-1933 illetve 1973) alapvető tendenciaváltozások zajlanak.
  • A világ lakosságának mindennapjait meghatározó energiahordozók (pl.: kőolaj) fogyóban vannak.
  • A fejlett országokhoz sorolható államok jelentős részében – így hazánkban is – a társadalmi rétegek egyre átjárhatatlanabbak, vagyis például nálunk a felső 1 millió közé kerülés egyre nehezebb, a felső 100 ezer pedig kezd zárt kaszttá változni. Emellett folyamatos a gazdasági visszaesés.

A felsoroltak, és még sok más jelenség – pl.: terrorizmus, környezetszennyezés, klímaváltozás – olyan volumenű változásokat jeleznek, melyek már túlmutatnak egy néhány évig tartó válság keretein.

Mi várható az új korszaktól?

Majdnem biztosra vehető, hogy folytatódnak, sőt felerősödnek az ezredfordulón kezdődő tendenciák: így a túlnépesedés, a szegénység és éhezés kritikus növekedése, a fokozatos – de gyorsuló – klímaváltozás (felmelegedés, az ózonréteg vékonyodása) az energiahordozók mennyiségének csökkenése, a felső rétegek vagyonnövekedése, a terrorizmus térnyerése, a fejlett országok gazdasági visszaesése, a munkanélküliség növekedése. Mindezek komoly következményekkel járó hatása néhány évtizeden belül fog jelentkezni, amikor összeomlanak a ma még működő gazdasági, társadalmi és politikai rendszerek. Egymást érhetik – elsősorban a nyugati államokban – az államcsődök. (A magyar, görög és portugál államcsőd már majdnem bekövetkezett 2010-ben és 2011-ben.) Várható, hogy jelentős méreteket ölt majd a bűnözés Európában, és újra megjelenik – az ETA és az IRA mellett – egy új típusú, európai gyökerekkel rendelkező terrorizmus. Kiszámítható és várható, hogy az egyre szélesebb rétegeket érintő európai szegények kezdetben tüntetések, később pedig terrorista csoportok és akciók szervezésével igyekeznek majd javakhoz és jogokhoz jutni. Néhány évtizeden belül nagyon nagy szerephez jutnak majd a szélsőségek: a szélsőjobboldali (náci) és szélsőbaloldali (anarchista és kommunista) csoportok. Ezen a ponton a prognózis egy pesszimista és egy kevésbé borúlátó verzióra bomlik.

A pesszimista forgatókönyv

Egyes országokban a nyomor és az anarchia olyan méreteket ölthet, hogy a népesség többsége népvándorlásszerűen kezdhet nyugatra vándorolni, a fejlettebb államokba. A jelenség hasonló hatást fog kiváltani, mint a negyedik és ötödik században, amikor a Római Birodalmat elárasztották a barbár germán és nomád népek. A nyugati államok összeomlása felgyorsul, és előbb Európa, majd az USA is elszenvedi történelmének egyik legjelentősebb gazdasági és társadalmi visszaesését. (Valószínűsíthető az akár egy-két évszázados visszaesés is.) Ezzel párhuzamosan a szélsőségek hatalomra jutnak majd bizonyos európai országokban, ami részint a NATO felbomlását, részint helyi háborúk kialakulását okozza majd. A felvázolt folyamat gyorsasága nehezen jósolható meg. A népvándorlás akár 20-25 éven belül, a NATO felbomlása és az európai helyi háborúk kora 3-4 évtizeden belül is bekövetkezhet. A változások közben a Föld minden országában kasztok jöhetnek létre, akárcsak az ókori Indiában. Az ezek közti átjárás minimális lesz, így például a legfelső szinten lévők közé kerülés idővel lehetetlenné válik majd (csak beleszületéssel lesz lehetséges). Létrejöhet tehát egy születési előjogokat élvező kaszt, egyfajta újnemesség, akárcsak a középkorban és kora újkorban. Az eltérést az átjárhatatlanság és a hatalmas vagyoni különbségek jelentik majd, hiszen amíg a régi korokban – ha nehezen is, de – parasztból is lehetett polgár vagy nemes, addig a jövőben ez lehetetlenné válik. A vagyoni különbségek gigantikusak lesznek: míg az alsóbb kasztokban élők éheznek majd, és szinte őskori körülmények közt tengődnek – modern ellátási rendszerek, szervezett társadalom és modern eszközök nélkül – addig a felső kasztok lakói birtokolni fognak minden 21. századi vívmányt és jóléti elemet. Az egyes rétegek jól elkülönülnek egymástól. Fél vagy egy évszázadon belül a Földgolyó egyes régiói – később a legtöbb régió – visszaesik a középkor szintjére, és a világ lakosságának felső rétege fordított rezervátumokba kényszerül. Vagyis rezervátumokba – melyeket fegyveresen és szinte hermetikusan lezárnak – költöznek a felsőbb kasztok és minden más kívül reked. Egyes amerikai filmek vizionálnak hasonló képet, mely sajnos nagyon is reális lehetőséggé válhat, ha folytatódnak a jelenleg is megfigyelhető tendenciák. A felvázolt jövő egy évszázadát követő időszak már nagyon nehezen jósolható. Talán megint egy új korszak következik, amely fellendülést hoz. Akárhogyan is, de a változások 2000 körül megkezdődtek, és ha nem pont a leírtak szerint alakulnak is a dolgok, azért szembe kell néznünk a várható és közelgő új korszakkal!

(Forrás: szabadsajto.com)

Leminősítette Amerikát az S&P!

Példátlan lépésre szánta el magát a Standard and Poor’s péntek éjszaka, egy fokozattal ugyanis leminősítette az Egyesült Államok besorolását, így Amerika elvesztette évtizedek óta tartó kiváltságát, a tripla A besorolást. Az új minősítés “AA+”, és a kilátások negatívak, vagyis még jöhetnek újabb leminősítések. Információk szerint péntek este drámai fordulatok előzték meg a leminősítés bejelentését.

Ilyen még nem volt.

A hitelminősítő közleménye azzal indokolta a példátlan lépést, hogy a költségvetési konszolidációról, valamint az adósságplafon megemeléséről szóló megállapodás csak rövid távon kezeli a problémákat, közép távon további intézkedésekre lesz szükség az adósság növekedésének megfékezése érdekében.
A hitelminősítő pénteki közleménye szerint az új besorolásra negatív kilátás van érvényben, vagyis a következő 12-18 hónapban újabb leminősítés lehetséges. A leminősítés nyomán a korábban a világ legbiztonságosabb befektetésének tekintett amerikai kincstárjegyek adósosztályzata rosszabb lett, mint például a brit, német, francia vagy kanadai kormánykötvényeké. Emiatt drágulhat az amerikai adósságszolgálat finanszírozása. Az S&P közleményében hangsúlyozta, az amerikai kormány és a törvényhozás által a minap elfogadott költségvetési konszolidáció elmarad attól a mértéktől, amelyre a ház megítélése szerint szükség lenne az amerikai adósság középtávú konszolidációjához.

Hibázott az S&P?

A CNBC beszámolója szerint a hitelminősítőnél még péntek este is a leminősítés hátteréül szolgáló számításokon dolgoztak, miután az a kritika érte őket, hogy elszámolták magukat 2000 milliárd dollárral. Az ügyhöz közel álló források elmondása szerint rendkívüli telefonegyeztetést is összehívtak emiatt. Az amerikai csatorna szerint sokan ezért is vitathatják a hitelminősítő példátlan lépését. Értesülése szerint az S&P már péntek délután tájékoztatta a pénzügyminisztériumot, hogy az illetékes bizottsága Amerika leminősítése mellett döntött. A CNBC beszámolója emlékeztet arra is, hogy a hitelminősítők általában tájékoztatják a szuverén adósokat a közlemény megjelenése előtt. Az amerikai kormány illetékesei azonban egyből úgy reagálta, hogy elszámolta magát az S&P, miután a kormány szerint 2021-re nem 87%-os lesz az amerikai adósságráta, hanem csak 79%.
Egyik fél sem vitatta a hibát – derül ki az érdekesség a CNBC tudósításából. A hitelminősítő szakemberei az elszámolás után is átgondolták döntésüket és a hiba ellenére közölték a pénzügyminisztériummal: kitartanak a leminősítés mellett, mert az amerikai adósság még az új számítások szerint is fenntarthatatlan adósságpályával fog rendelkezni.
A hitelminősítő egyébként közleményében nem tett közzé számokat, és hangsúlyozta, hogy a hitelképességet 3-5 éves időtávon figyelik, nem pedig 10 év távlatában (így gyakorlatilag beismerve az elszámolást).

Az S&P a legbátrabb

A leminősítés továbbá kritikája a döntéshozók munkája hatékonyságának és kiszámíthatóságának. Az S&P a nagy hitelminősítők közül elsőként rontotta az Egyesült Államok besorolását, és ilyen lépésre még soha sem volt példa. Az USA ugyanis 1941 óta büszkélkedik a tripla A besorolásával.
A döntést már sejteni lehetett, az elemzők konszenzusa az volt ugyanis, hogy Amerika elveszít legalább egy A-t a besorolásából, péntek este pedig már olyan pletykák terjedtek el a piacon, hogy az amerikai kormányzat illetékesei már készülnek a leminősítésre. Emlékezetes az S&P április 18-án jelentette be, hogy negatív kilátást rendel az amerikai besoroláshoz, és júliusban közölte, hogy leminősítést valószínűsítő figyelőlistára helyezte az USA besorolását. Ekkor arra is figyelmeztetett, hogy 50% az esélye a leminősítésnek.
A három nagy nemzetközi hitelminősítő közül a Standard and Poor’s bánt a legkeményebben Amerikával. A Moody’s és a Fitch az adósságplafon-megegyezés után ugyanis megerősítette az AAA-t, igaz közben figyelmeztették az Egyesült Államokat.
Az Egyesült Államok (a többi fejlett országhoz viszonyított) adósság- és költségvetési mutatói alapján már eddig sem érdemelte volna meg a legjobb minősítést, a világgazdaságban betöltött egyedülálló szerepe azonban eddig védelmet nyújtott. Az USA ugyanis a világ legnagyobb és legbefolyásosabb gazdasága, amerikai dollárban adósodik el, ami egyúttal (még mindig) a legnépszerűbb tartalékdeviza. Az amerikai állampapírok pedig a biztonságos menedék etalonjai és az egyik legfontosabb benchmark. Úgy tűnik azonban, hogy egy adósságválsággal terhelt környezetben ezek már nem nyújtanak többé védelmet és Amerika is hozzá kell lásson saját hiteles költségvetési konszolidációjához.

Mi történik, ha az USA elveszíti kiváltságát?

Gyakorlatilag már két éve lebeg az USA felett a leminősítés veszélye. Két évvel ezelőtt már felhívtuk a figyelmet arra, hogy ha nem a világ vezető gazdasági hatalmáról lenne szó, akkor ilyen gazdasági mutatók mellett már rég rontották volna az adott ország államadósságának besorolását. Mint ismert, az amerikai állampapírokkal a kockázatmentes eszközök etalonjaként szerepelnek a befektetők fejében. Ha az USA-t leminősítik, akkor arra úgy tekinthetünk, hogy a kályhát húzzák arrébb, önmagában az átcímkézés miatt nem feltétlenül kell nagy elmozdulásokra számítani.
Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója ennek kapcsán korábban a Portfolio.hu-nak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a pénzügyi piacokon még mindig sok korlátozás kötődik a hitelminősítők osztályzataihoz. Az intézményi befektetők által kezelt portfóliókban még mindig sok helyen találkozunk a hitelminősítők osztályzataihoz kötött limitekkel. Nem ritka az olyan konzervatív befektetési politika, amely a befektetések egy részére vonatkozóan akár a legszigorúbb AAA minősítést is kiköti. Ezeknél a szereplőknél egy esetleges amerikai leminősítés azonnali akciót válthatna ki – magyarázta Forián Szabó Gergely a besorolásrontás kötvénypiacokra gyakorolt hatását.

Hová került így Amerika?

Az Egyesült Államok tehát elveszített egy A-t adósbesorolásából, így az igencsak színes AA-klubba csúszott le. A “dupla A” kategóriának három besorolása létezik a hitelminősítőknél: AA+, AA és AA-. Péntek estétől így a világ három legnagyobb gazdasága is csak két A-val rendelkezik. A világ második és harmadik számú gazdasága, nevezetesen Kína és Japán ugyanis jelenleg “AA-” minősítésű, vagyis két fokozattal rosszabbul állnak, mint jelenleg az USA.

Reagált a pénzügyminisztérium

John Chambers, az S&P értékelő bizottságának vezetője a CNN amerikai hírtévének nyilatkozva úgy vélte, az Egyesült Államok elkerülhette volna a leminősítést, ha korábban emeli meg az adósságplafont.
Az amerikai pénzügyminisztérium azzal vádolta a hitelminősítőt, hogy a döntés előkészítésekor kétezer milliárd dollárral elszámolta magát, a jegybank pedig közölte: a visszaminősítés nem teszi kockázatosabbá az amerikai állampapírokat – írja az MTI.
A Fed és más bankfelügyeleti szervek hangsúlyozták, az S&P lépése nem változtat az amerikai kincstárjegyek vagy a szövetségi kormány garanciájával kibocsátott egyéb értékpapírok kockázatának mérlegelésére vonatkozó szabályokon.

Mi van a csomagban?

A demokraták és republikánusok hétfőn állapodtak meg, a washingtoni Kongresszus szenátusa kedden szavazott az adósságplafon 900 milliárd dolláros megemeléséről, és elkötelezte magát további 1200-1500 milliárd dolláros emelés mellett az év végéig.
A megállapodás részletei:
– Ezer milliárd dollárral emelik meg az adósságplafont
– Közel hasonló (1000 milliárd dolláros) méretű deficitcsökkentést tartalmaz
– A plafon következő emeléséről jövő novemberig döntenek a törvényhozók (az elnökválasztás előtt), miután egy kétpárti bizottság kidolgozza ajánlásait egy 1800 milliárd dolláros hiánylefaragásról
– Amennyiben az 1800 milliárd dolláros hiányjavító csomagról nem tudnak megállapodni jövőre, akkor automatikusan életbe lép egy 1200 milliárd dolláros csomag és így ezzel párhuzamosan egy 1200 milliárd dollárnak megfelelő plafonemelés
– A megegyezés nem tartalmaz adóemelést (amelyre viszont a kormányzó demokraták és Obama is törekedett)

(Forrás: portfolio.hu)