2011. október hónap bejegyzései

Gyűlik a muníció egy Magyarország elleni spekulációs támadáshoz

Nem sok választja el Magyarországot attól, hogy spekulációs célponttá váljon, miután egymást érik az ország gazdaságáról szóló negatív hírek. A görög válság miatt minden kisebb bizonytalanságra érzékenyek a nemzetközi befektetők. A kormány elutasítja, hogy újabb IMF-hitelkeretre lehet szükség, de ha szélsőségessé válik a gazdasági helyzet, a végső menedéket mégis ez jelentené.

Súlyosan lelassult, akár le is állhat a magyar gazdasági növekedés; a Moody’s a magyar bankok leminősítését vizsgálja a végtörlesztés miatt; 300 forinton az euró; 2009-es szinten a magyar befektetői kockázat; a magyar állam finanszírozása pedig nagy részben a külföldi állampapír-vásárlóktól függ. A CMA DataVision kimutatása szerint Magyarország bekerült a legkockázatosabb tíz ország közé: 30,7 százalékos “bedőlési kockázatával” a 9. helyen áll a rangsorban.

Az elmúlt napokban sorjáztak a magyar gazdaság sérülékenységéről szóló hírek, Surányi György, a CIB Bank elnöke, korábbi jegybankelnök pedig úgy fogalmazott, hogy “Magyarország a spekuláció területe lehet”. Azzal indokolta ezt a megállapítását, hogy a végtörlesztési törvénnyel Magyarország újra felhívta magára a befektetők figyelmét, pedig addig a magyar gazdaságpolitika elismerése volt szerinte, hogy az ország “lekerült a radarról”.

IMF-hitelre lenne szükségünk?

Egy ország kockázatosságát az úgynevezett cds mutató jelzi, amely azt fejezi ki, hogy mennyire valószínű az ország fizetésképtelenné válása. A mutató 2009 tavasza, vagyis a válság eddigi legsúlyosabb időszaka óta nem volt olyan magas, mint az elmúlt napokban. A Wall Street Journal a válság eseményeiről vezetett blogjában is megemlítette, hogy a magyar cds 568 pontra emelkedett. A BNP Paribas francia bank elemzése ezt úgy kommentálta, hogy a görög válság miatt eleve terhelt piacon a kormány újabb kockázatos lépésekről tett bejelentést, ezért volt a többi országhoz képest is alulteljesítő Magyarország.

Azt, hogy a kormány is érzékeli a környezet változását, az jelzi, hogy a Miniszterelnökség egy szerda esti közleményben annak ellenére érvelt az ország hitelbesorolási esetleges leértékelése ellen, hogy erről egyelőre csak elemzői találgatásokban esett szó. A közleményben az áll, hogy “az ország-leminősítés okai nem vezethetők vissza Magyarország jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetére”. A Moody’s és a Standard and Poor’s hitelminősítők októberben végzik el az ország felülvizsgálatát, és mindkét intézetnél negatív kilátásban van Magyarország. Ha lefokozná az országot valamelyik hitelminősítő, az az amúgy is magas országkockázatot tovább emelné, és hirtelen még több figyelem irányulna Magyarországra.

Egy esetleges leminősítés vagy más negatív hír esetén könnyen a 2008-as helyzethez hasonló alakulhat ki. Akkor, a szeptemberben kezdődött bankválság elvágta az olcsó hitelforrásokat Magyarországtól, így nem maradt más választása, mint az IMF-től hitelt felvenni, miután a jegybank radikális kamatemelése sem segített. 2009 tavaszán a Bajnai-kormány kiigazító programjának bejelentéséig Magyarország a spekulánsok egyik célpontja volt (az euró 317 forint fölé drágult), és ezáltal a nemzetközi sajtó is kiemelt figyelemmel követte.

A mostani forintgyengülés miatt ez újra téma lett külföldön: a múlt heti pécsi Közgazdasági Vándorgyűlésen a Bloomberg, a Dow Jones és a Reuters tudósítói egyaránt a Nemzetközi Valutaalappal való együttműködés felújításáról érdeklődtek Varga Mihály államtitkárnál, aki határozottan cáfolta, hogy ilyenre Magyarországnak szüksége lehetne. (Az állam finanszírozási lehetőségeiről lásd keretes írásunkat.)

“Sérülékenyek vagyunk”

“Magyarország nagyon komoly spekulációs játék tárgya, mint minden feltörekvő piaci ország” – mondta Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere. Szerinte az elmúlt időszakban “nagy sláger” lett a külföldi befektetők szemében a feltörekvők által kibocsátott állampapír, viszont ennek hátulütője, hogy ha megfordul a trend, ha elmenekül a tőke, akkor az nagy bajt okozhat. Duronelly szerint vannak Magyarországot kiemelő jegyek is, így például a végtörlesztés valóban megjelenhet a magyar és egy másik feltörekvő ország árkülönbségében, a trendet azonban nem ez határozza meg.

Honnan lenne pénze az államnak?

Ha a külföldi befektetők elfordulnának Magyarországtól, alapvetően három módszerrel lehetne finanszírozni az állam működését, de a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolásával egy viszonylag nagy hazai vevő kiesett a körből. Így a devizatartalékokból, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) forrásaiból vagy egy nem piaci szempontokat követő ország vásárlása révén biztosíthatóak források az ország számára, vélte Duronelly Péter. Szerinte a devizatartalék rövid távon megoldhatja ugyan a fizetési gondokat, de “nem jó stratégia” a tartalékok felélése, ráadásul a forint drasztikus esését vonná maga után.

Az IMF biztosítékát a kormány többször elutasította: Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár múlt csütörtökön azt mondta, 2010 nyarán kimondták, hogy nem kérnek pénzt a Valutaalaptól, s ezt szerdán Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára is megerősítette.

A kormány köthet viszont megállapodást olyan országokkal, mint például Kína, Egyiptom, Szaúd-Arábia vagy Oroszország, hogy azok vásároljanak magyar állampapírt, de Duronelly Péter szerint ezekre az országokra “nem lehet számítani piaci alapon, mivel nagyon erős állami kontroll van a tőkekihelyezési politikájukon, melyet üzleti megfontolások helyett a geopolitikai szempontok vezérelnek”. Magyarország – Duronelly Péter szerint – a termőföldje miatt lehet érdekes például Kínának, ugyanakkor nem tűnik jó stratégiának rövid távú pénzügyi megfontolásokból a nemzeti vagyon elzálogosítása. Orbán Viktor 2011. júniusában, a kínai miniszterelnök látogatásakor bejelentette, hogy Kína magyar állampapírokat kíván vásárolni – ennek megvalósulásáról voltak is piaci pletykák.

Barcza György, a K&H Bank elemzője szerint is “sérülékenyek vagyunk egy támadásra”, de a spekuláció csak akkor indul be, ha van rá racionális alap. Hozzátette, hogy valójában egyfolytában van spekuláció, csak normális esetben a vevői és eladói oldalon egyensúlyban vannak a gyors mozgást keresők. Az elemző szerint az egyensúly megbomlásához a gazdaság lelassulása vezethet, éppen ez jelenti a legnagyobb kockázatot.

Az ijedséget a jegybank kamatemeléssel, a kormány további kiadáscsökkentéssel ellensúlyozhatná, ami “néhány hónapig elég lenne” – mondta Barcza, hozzátéve, hogy ha nem lesz még súlyosabb a visszaesés, akkor valószínűleg ennyi elég is lenne. Ha azonban mély recesszióba kerülne az ország, akkor szerinte már csak a Nemzetközi Valutaalap segíthetne.

(forrás: Origo.hu)

Európa egyenes úton van a káosz felé – Jim Rogers interjú

Európa egyenes úton van a káosz felé, ezt a háborúkkal is fenyegető folyamatot csak az tartóztathatja fel, ha hagyják becsődölni a rosszul működő bankokat és a rosszul működő országokat. Viszont, ha nem hagyják- például – Görögország tekintetében az államcsődöt, annak mintegy öt év múlva igazi katasztrófa lesz a vége Európában. Szerinte a lehető legrosszabb forgatóköny szerint fognak alakulni a dolgok Európában, és ezért a politikai elit valamint a központi bankok a legfőbb felelősök.

A világ egyik legelismertebb globális befektetője, Jim Rogers a közép-európai térségről, azon belül Magyarországról nagyon negatív képet fest, szerinte a befektetőknek kerülniük kell ezt a térséget, mert nem kizárt, hogy a régióban komoly zavargások törnek ki, országok fognak egymásnak feszülni. A Concorde Alapkezelő által jegyzett internetes portál, az Alapblog számára adott exkluzív interjúban ugyanakkor jelezte:bár érez fantáziát a magyar mezőgazdaságban, de szerinte ennek kiaknázásához sürgősen liberalizálni kell a agrárterületekkel való kereskedelmet, be kell engedni a külföldi szakértőket, technológiákat sőt a külföldi munkaerőt, akár parasztokat is, mert mind e nélkül nem fog tudni semmit sem profitálni Magyarország a földből, mint természeti kincsből. Ugyanakkor Rogers megértéséről biztosítja az interjúban a magyar kormány törekvését, hogy mindenáron szabadulni akar az államadósságtól, hogy akadályozza a társadalom tovább eladósodását, sőt, hogy a bankokkal akar lenyeletni komoly veszteségeket. A problémák előidézésében ugyanis szerinte is közrejátszottak a bankok, de főként a jegybankban és a politikai elitben látja Rogers a fő felelősöket. A tőzsdeguru, aki nyolc évvel ezelőtt előrevetítette a globális pénzügyi illetőleg hitel válság kitörését, és azt, hogy az eurózónát felrobbanthatja egyes tagállamok túlköltekezése, állítja, hogy a svájci frank még sokat fog erősödni, a drámai helyzetre való tekintettel az amerikai dollár is jó befektetés, de leginkább továbbra is az aranyban, az ezüstben és a mezőgazdasági termőterületekben hisz, ezeket vásárolja. A nyugateurópai és amerikai technológiai cégek papírjaitól megszabadult, és eladja a feltörekvő piacok, az ázsiai, a délamerikai tőzsdék részvényeit is. Az euró szerinte attól a perctől fog ismét erősödni, ő maga attól a pillanattól kezdve fog eurót vásárolni – mert csak akkor fog helyreállni a nemzetközi bizalom az euróövezet iránt – amikor az európai politikai elit felhagy a rossz bankok és az eladósodott országok feltőkésítésével, hagyja őket, hogy csődöt jelentsenek. Ennek rövid távon komoly árfolyamesések lesznek ugyan a következményei, de ha mindezt öt év múlvára halasztják, akkor már nem lesz miből tőkésíteni és bekövetkezik a háborúkkal fenyegető káosz. Európára szerinte a következő néhány évben legjobb esetben is ugyanolyan stagnálás vár, mint ami Japánt jellemezte a kilencszázkilencvenes évek elejétől egészen mostanáig. Ezért elsősorban szerinte a jegybankok és a politikusok felelősek, A legrosszabb megoldás szerinte az, ha most az államok elkezdenek összpontosítani és külön utakat járni, protekcionista politikát követni, megpróbálják visszaszorítani a piacokat. Mert noha a piac távolról sem tökéletes, de a történelem bizonyítja, hogy végső soron mindig a felerősített államhatalom követi el a legsúlyosabb, az előbb kereskedelmi, majd valóságos háborúkhoz is vezető hibákat.

Zentai Péter: Tart-e magyar részvényt, kötvényt, van-e , bármilyen magyar tulajdona?
Jim Rogers: Nézze, sokszor voltam maguknál, látom az országukban, látom az egész közép-európai térségben a rengeteg lehetőséget, de nem veszek ott semmit. Még ha lenne is magyar vagy bármely más közép-európai kötvényem, részvényem, biztos, hogy most szabadulnék tőlük.

Z. P. : De miért, hiszen most mondta, hogy lát bennünk fantáziát…
Jim Rogers : Annak, hogy miért nem, történelmi okai is vannak. Visszamehetnénk a trianoni problematikához is, de talán a ma embere számára érhetőbb, ha azt mondom: magukat illúzióba ringatták a bel-és külföldi politikusok a berlini fal leomlását követően:el is hitették magukkal, hogy belátható időn belül elérhető a nyugati életnivó. Valójában eme illuzió mentén nemhogy csökkentetették volna, de erősen megnövelték a kommunista rendszer idején felhalmozott adósságaikat. Utánanézhet: 10 évvel ezelőtt megírtam és a CNBC- televízióban elmondtam, hogy amit Magyarországon és általában a nyugati világ egyes országaiban – beleértve Amerikát is – a jegybankok csinálnak a politikusok, a kormányok megrendelésére, az nem más, mint hogy katasztrófába vitetik az országaikat. A központi bankok engedtek a kormányoknak, aminek nyomán a kereskedelmi bankok mesterségesen levitt árakon adtak kölcsönt az államoknak és a népeiknek. Így látszólag mindenütt emelkedett az életszínvonal. Magyarországon és néhány más országban a kormányok elősegítették, hogy külföldi pénzben, leginkább az olcsón beszerezhető svájci pénzben vegyenek fel hitelt a gazdasági szereplők, köztük az egyszerű fogyasztók. Én szó szerint azt mondtam:”ezek az emberek rá fognak jönni, hogy mindez túl szép, hogy igaz legyen”. Most rájöttek arra, hogy az egész úgy ahogy volt: NEM IGAZ.

Z. P. : Nálunk ezért most büntetik is a bankokat. A kormányzat bünteti őket. Egyetért ezzel?
J. R. : Ezt helyeslem. A bankoknak bele kell törődniük, hogy veszteségeket szenvednek el, mert egy rémes játék résztvevői voltak, egyáltalán helyeslem, hogy ha egy kormány minden eszközzel küzd az adósságcsökkentésért. Viszont valójában nem is elsősorban a kereskedelmi bankokat kellene felelőssé tenni. Még egyszer mondom: a legfőbb bűnt a populista politika, általában annak csinálói, a politikusok, kormányon lévők és ellenzékiek egyaránt elkövették. Ez így volt Görögországban éppúgy, mint Magyarországon és egy sor más országban. Mindannyian érdekeltek voltak az országuk eladósításban. Az ő, a politikusok fő cinkosai ebben a játékban a jegybankok vezetői voltak. A kereskedelmi bankok harmadlagos szerepet játszottak. Az utóbbiak által elkövetett hibákat mindenütt igyekeznek felnagyítani, ellenséget csinálnak belőlük. Európa különösen képtelen megszabadulni ősi beidegződéseitől: ha bajok vannak, akkor először az idegeneket, másodjára a pénzügyi embereket, bankárokat, harmadjára az újságírókat veszik elő. Ilyen sorrendben ültetik őket “vádlottak padjára”. Ez az örök forgatókönyv, szerintem elkerülhetetlen már, hogy a félelem légköre alakuljon k – különösen – a maguk térségében, hát emiatt nem vásárolok ott semmit sem. Azért is érzékenyebb az a térség, mert mesterségesen húzták meg az országhatárokat,és ha inogni kezd egyszer az európai biztonsági rendszer, akkor a maguk térségében különösen beláthatatlanok a következmények.

Z. P. : De hát valóban inog-e az európai biztonsági rendszer, mindenekelőtt borul-e ön szerint az eurózóna?
J. R. : Borulni fog, néhány éven belül. Arra fogadok, hogy most óriási pénzek bepumpálásával fogják megakadályozni most Görögország és esetleg egy-két más európai ország csődjét. Történik ez a többi európai nép, kormány, állam pénzén, olyanokén, amelyeknek nem volt “bűnük.”.. Ezáltal ezekben az áldozatot hozni kénytelen országokban vészesen romlani fog a pénzügyi helyzet – mert mindez a mentés a globális lassulás időszakában történik, akkor amikor egyetlen nyugati nemzetgazdaság sem nem tud növekedni. Ez oda fog vezetni, hogy ezek a most még gazdag országok is előbb-utóbb szintén fizetésképtelenné válnak. Az európai történelem egyik legdrámaibb fejezete veszi most kezdetét, ha nem hagyják, hogy becsődöljön az, aminek be kell csődölnie.

Z. P. : De senki sem tudja mi lesz a következménye egy ilyen országcsődnek, micsoda lázadások fognak ebből kinőni….
J. R. : Én megmondom mi lesz a következmény: sztrájkok, tüntetések, további árfolyamzuhanás a tőzsdéken. De mindez nem fog tovább tartani pár hónapnál. Elérjük a dolgok alját és utána kezdődik az újraépítkezés, a hatékonyabb gazdálkodás. Mindez a nyilvánvaló baj, sok-sok áldozat azonban eltörpül ahhoz a katasztrófához képest, ami Európára és onnan kiindulva a világra vár, ha a csődöt eltolják későbbre, amikor már nem lesz forrása senkinek sem, hogy segítsen. Ismétlem: ilyen helyzetekből háborúk szoktak kialakulni.

Z. P. : Ennek elkerülése végett kell most az államoknak beavatkozniuk a gazdasági, pénzügyi folyamatokba, korlátozni a piacokat, bankokat, a piaci műveleteket, megálljt parancsolni a spekulánsoknak…
J. R. : Drága barátom, a piacokat, a bankokat már agyonszabályozták. Ezeknek semmi értelmük sincs, hiszen bebizonyosodott, hogy a szabályozók nem tudnak működni. Az állami beavatkozás ellen kellene ágálnia minden épeszű polgárnak…

Z. P. : Ön mondja ezt? Ön, aki másfél évtizede olyan országokba fekteti a pénzét, tudniillik: Kínába, Dél-Koreába, és egy olyan országot választott új hazájául, tudniillik: Szingapúrt, amelyekben tort ül az állami beavatkozás…
J. R. : Ezek az államok is sok hibát követnek el, de ami jót tettek, az egy az európaitól alapvetően eltérő kultúrából fakad, és abból, hogy történetesen ,néhány fontos országban – kivételesen – inkább jó, mint rossz állami vezetők adódtak. De ez nem volt szükségszerű, ez nem alapja a rendszerüknek. Európában, az Egyesült Államokban – lásd a kilencszázharmincas éveket – ahogy nőtt az államok szabályozó szerepe, úgy nőtt a háború valószínűsége, és a háború aztán be is következett. A piac nem tökéletes. Ez igaz, de száz esetből kilencvennyolc igazolja, hogy a kormányzat, az állam több rosszat okoz, mint a piac.

Z. P. : De megint csak Kínát hozom fel példának. Kína mesterségesen leértékelten tartja a fizetőeszközét, és ezáltal a világ legversenyképesebb országa. Azt látom én, hogy ha mondjuk a mi forintunk leértékelődik, ha a kormány hagyja és segíti ezt, akkor jobb eséllyel tudunk kievickélni a válságból. De hát ez az álláspontja Amerikában is egy sor híres közgazdának és az amerikai kormányok is mintha a dollár gyengítését segítették volna elő, legalábbis erre törekeszenek mindenekelőtt Kínával szemben.
J. R. : A fizetőeszközök mesterséges gyengítése nem más, mint kereskedelmi háborúk kirobbantása. A kereskedelmi háborúk kialakulása lesz tényleg a következménye annak, ami most Amerikában és Európában zajlik politikai szinteken. Nem árt tudni, hogy a kereskedelmi háborúk a fegyveres háborúk előfutárai. Kínát nem abszolutizálom, noha veszem a kínai pénzt, abba fektetek, mert az az egyik legbiztosabb invesztíció. Ugyanakkor Kína mesterségesen irányított devizapolitikájával nem értek egyet. Nagyon-nagyon sokat segítenének a kínaiak e a globális gazdaságnak, ha akár már ma liberalizálnák, totálisan konvertibilissé tennék a Yüant, a kínai fizetőeszközt. Mindent egybevetve Kína mégis alapvetően jól csinálja, hogy hűti a gazdaságot, nem engedi, hogy az ország belülről eladósodjék, útját állja az európai adósságválság ottani megismétlődésének. Jövőorientáltan gondolkodik. Ugyanúgy, ahogy Dél-Korea.

Z. P. : Kínában látja a fél világ a “messiást”. Mi is és sokan mások abban reménykednek, hogy Kína fogja felvásárolni az európai államkötvényeket, ugyanúgy, ahogy az amerikaiakat. Ez azért szintén orvosság lenne Európa számára, nemde?
J. R. : Kína világgazdasági szerepét a külvilág egy része, jó néhány állam kormánya hajlamos eltúlozni és ebből adódóan súlyos hibákat követ el. A kínai nemzetgazdaság ereje legfeljebb tizede az Európai Unióénak vagy az Egyesült Államokénak. Kína nem tud megmenteni senkit sem, saját problémái egyre hatalmasabbak, azokat kell tudnia kezelni. Kínában is elkerülhetetlen a bürokrácia, ha úgy tetszik az állam gazdasági, pénzügyi szerepének korlátozása, előbb-utóbb az állam lesz ott is a fejlődés kerékkötője. A kínaiak szerencsére tanulnak mások hibáiból, ellentétben az európaiak nagy részével. . Ez az adósságkezelésben látszik meg leginkább.

Z. P. : Milyen mintát kellene követnünk Európában?
J. R.: Skandináviában, mindenekelőtt Svédországban a kilencszáz kilencvenes években hagyták tönkre menni a rossz bankokat, a rossz vállalatokat. Felvállalták a nagy elosztó rendszerek liberalizálásával járó áldozatokat is. Mindebből a végén nagyon jól jöttek ki. Dél Koreában nagyjából ugyanez történt. Japánban viszont az ellenkezője. Kisegítették a rosszakat, mentették őket. A következmény az, hogy Japán stagnál két évtizede. A japán vállalatok értéke ma az 1990-es állapotuk nyolcvan százalékán van. Európa – a jelenlegi politikájával – még többet fog veszíteni, mint Japán. Z. P. : Szóval hagyni Görögországot csődbe jutni, hagyni bankokat becsődölni? J. R. : Mi ebben az olyan különös? Az USA egy sor állama, egy sor bankja csődbe került? Ettől még a dollár nem rendült meg, nem ettől gyengült minden esetre. Argentína, Mexikó, Oroszország …soroljam tovább? Mind túlélte a csődhelyzetet és az újrakezdésből a többség nagyon jó kijött. A világ semmiképpen sem dőlt össze. A gazdaságban természetesek a csődök és az újrakezdések, újraépítkezések. Az euró lesz a világ egyik legerősebb, legstabilabb fizetőeszköze – ennek szurkolok igazán – amint hagyják a görög csődöt.

Z. P. :Ön tehát azt mondja, hogy a görögök váljanak ki az euró-övezetből…
J. R.: Ezt maga mondja, nem én. Görögország csődje, a fizetésképtelenség elismerése nem kell, hogy Görögország kilépését hozza magával. Iowa vagy Kalifornia sem zárja ki magát a “dollárövezetből”, mert fizetésképtelen. A bankoknak és a kormányoknak le kell nyelniük a veszteségeket. Ennyit kell felvállalni, de azonnal! És vállalni kell persze ennek piaci és társadalmi következményeit. Minden más megoldás sokkal rosszabb, a társadalmi következmények most még kezelhetők, néhány év múlva biztos, hogy már nem lesz erő féken tartani az indulatokat ….

Z. P. : Szóval, ha Európa bátor lesz és hagyja a dolgokat maguktól kibontakozni, hagyja a csődöket, akkor ön vásárolni fog eurót…
J. R. : Minden mennyiségben! Most azonban semmi eurót nem tartok. Eladom, eladtam már, mindenesetre shortolom az európai és az amerikai technológiai részvényeimet, a feltörekvő piacokat szintén. Azért teszem ezt, mert a latin-amerikai és ázsiai tőzsdéken átmeneti összeomlást feltételezek. Ugyancsak átmeneti időre jócskán “bespejzoltam” amerikai dollárból, mert ilyen világhelyzetekben mindig győztes a dollár, holott nekem ellenszenves, kártékonynak is tartom a a mögöttes központi banki politikát. nyersanyag gazdag országok piacain vannak long pozícióim, veszem a kínai pénzt, a jent. A svájci frank a kedvencem, azt továbbra is vásárolom, az még sokat fog erősödni, még akkor is, ha ez ellen minden eszközt be akar vetni az ottani nemzeti bank. A világ minden részén termőföldeket és agrártermékeket vásárolok, mindenféle nyersanyagot.

Z. P. : De hiszen várhatóan recesszió leselkedik a világgazdaságra…ez szerintem az üzenete, mindannak, amit hallottam most öntől. De ez esetben gyengül a kereslet a nyersanyagok iránt. Miért veszi mégis őket?
J. R. : Ez mind igaz. Csakhogy közben a válsághelyzeteket a jegybankok megalapoztlan pénz nyomtatással fogják kezelni, ebből óriási infláció lesz. Ezt ellensúlyozza továbbra is minden nyersanyag, és ezért vagyok kénytelen újra és újra – minden áreséskor – aranyat és ezüstöt venni. Nem érdekel, ha feleződik ezek ára, akkor is ezt ajánlom azoknak, akik a gyerekeikre, unokáikra vagyont akarnak hagyni.
Z. P. : Agrárium a másik kedvence. Itt van példának okáért az én hazám…tele ragyogó termőfölddel, mezőgazdasági adottsággal.
J. R. : Jártam eleget Magyarországon, ismerem a történelmüket eléggé ahhoz, hogy tudjam: maguknál, az egész térségükben olyan szentimentális és ideológai kérdést csinálnak a termőföldből és az egész mezőgazdaságból, hogy ezzel akadályozzák a lehetőségek kiaknázását. Nem fognak tudni ebből profitálni. A paraszti munkát végzők többsége idős ember. Ez persze világjelenség, így van ez az Egyesült Államokban is. De a magyar mezőgazdaság mögött nincs tőkeerő és ennél fogva nincs modern technológia, amivel versenyképessé lehet tenni a magyar agrártermékeket. Nyugat-Európában, és Amerikában alapvetően szabad a piac, importálnak gépeket, embereket. Magyarországon ugyanerre lenne szükség, de e tekintetben nagyon szkeptikus vagyok. Mondtam a beszélgetés elején, a maguk térségében nem tudok és nem akarok, nem merek vásárolni, mert az a térség veszélyes és ismétlem: egyre zűrzavarosabb lesz.

(Forrás: Concordealapkezelo.hu)