2011. december hónap bejegyzései

Elfogadta az új jegybanktörvényt a parlament

Új, a kormányfő által jelölt alelnöke lehet a Magyar Nemzeti Banknak (MNB), hétről kilencre nőhet a monetáristanács-tagok száma, és ismét igazgatóság jön létre az MNB-ben, miután a parlament pénteken – 293 igen szavazattal 4 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett – elfogadta az új jegybanktörvényt.

Korábban az Országgyűlés az Európai Központi Bank (EKB) véleményére hivatkozva több ponton módosította a kormány által benyújtott, január 1-jétől hatályos jogszabályt, amelynek visszavonását levélben kérte Orbán Viktortól az Európai Bizottság elnöke. Rogán Antal, a gazdasági bizottság fideszes elnöke zárszavában azt hangsúlyozta, hogy az EKB véleményét több mint kilencven százalékban figyelembe vették. Így államfői kinevezés helyett továbbra is az Országgyűlés választhatja meg a monetáris tanács tagjait, az MNB elnökén és alelnökein kívül.

Fontos változás ugyanakkor, hogy az eddigi kettő helyett legfeljebb három MNB-alelnök lehet, és a jelenlegi gyakorlattal szemben a jegybankelnök helyett a kormányfő tesz javaslatot személyükre az államfőnek. A módosítás a hivatalban lévő vezetők mandátumát nem érinti. Bővülhet a monetáris tanács létszáma is, a jelenleg héttagú testületnek maximum kilenc tagja lehet. A monetáris tanács jogköre is szélesedik, így feladatai közé tartozik majd, hogy a jegybankelnök javaslatára határozzon az alelnökök hatásköréről.

A gazdasági bizottság indítványára a törvényjavaslat deklarálja, hogy a kormány nem kísérli meg az MNB és vezetőinek befolyásolását, és az elnök parlament előtti beszámolási kötelezettsége sem okozhat beavatkozást a jegybank döntéshozóinak függetlenségébe.

Osztozik az MSZP az MSZMP felelősségében

Az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló jogszabály preambulumában az Országgyűlés – a Fidesz–KDNP javaslatára – kimondta, hogy az MSZP a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjaként osztozik minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető. Bővebben>>>

Hozzájárulást kell megállapítani

Az Országgyűlés idei utolsó ülésnapján az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény elfogadásával úgy döntött: mindaddig, amíg az államadósság a GDP felét meghaladja, ha az Alkotmánybíróság, az uniós, illetve más bíróság vagy jogalkalmazó szerv döntéséből olyan állami fizetési kötelezettség fakad, amelynek teljesítésére a büdzsében meghatározott pénz nem elég, és a hiányzó összeg nem is pótolható a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás sérelme nélkül, a kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó hozzájárulást kell megállapítani. Bővebben >>>

Bármely ügyben kijelölheti az eljáró bíróságot az OBH elnöke

Alkotmányos szinten rögzítette a parlament pénteken, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke bármely ügyben kijelölheti az eljáró bíróságot, és ugyanígy a legfőbb ügyész is eldöntheti, hogy mely bíróság előtt emel vádat az ügyészség. A képviselők erről az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló jogszabály elfogadásával határoztak. Bővebben >>>

Két ülésnap alatt lehet elfogadni egy előterjesztést

Több ponton is változik a házszabály a Fidesz javaslatára, indoklásuk szerint azért, hogy egyszerűbb, átláthatóbb legyen a gyorsított ütemű törvényalkotás. Bővebben >>>

Elutasították a Jobbik kezdeményezését

A Jobbik megerősítő népszavazást kezdeményezett az alaptörvényhez fűződő átmeneti rendelkezésekről és az új egyházügyi törvényről. A házszabály értelmében bármely képviselő élhet ezzel a lehetőséggel a parlament által már jóváhagyott, de még ki nem hirdetett előterjesztések esetében. Az átmeneti rendelkezésekről szóló jogszabály rendelkezik a jelenlegi alkotmány hatályon kívül helyezéséről. A Fidesz a népszavazási kezdeményezés visszavonását kérte. A még hatályos alkotmány alapján a házbizottság elutasította a Jobbik népszavazási kezdeményezését mondván, hogy népszavazást a képviselők legalább egyharmada indítványozhat. A Jobbik tudomásul veszi a döntést.

Forrás: MNO.hu

A brit kormány felkészül a “rémálom-forgatókönyvre” és az evakuálásra

Azt dolgozza ki a kabinet, hogyan tudja hazahozni a Spanyolországban vagy Portugáliában élő briteket, ha a két ország bankrendszere összeomlik.

A Spanyolországban és Portugáliában élő britek evakuálásának tervein dolgozik a brit kormány arra az esetre, ha ezeknek az országoknak a bankrendszere összeomlik, és a helyi brit lakosság nem jut hozzá megtakarításaihoz – írta minisztériumi forrásokat idézve a The Sunday Times.

A tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap értesülései szerint a brit külügyminisztérium és a pénzügyminisztérium készülő evakuálási vésztervei “e két legsebezhetőbb” euróövezeti tagállamra összpontosítanak.

Spanyolországban csaknem egymillió, Portugáliában hozzávetőleg 50 ezer brit él; zömük nyugdíjas.

Hadihajókat is küldhetnek a brit állampolgárokért

A lapértesülés szerint a brit külügyminisztériumot az a lehetőség aggasztja, hogy a két országban élő britek nem tudnak hazatérni, ha nem jutnak hozzá a helyi bankokban lévő pénzükhöz, és esetleg otthonukat is elveszthetik, ha a bankok azonnali beszedést rendelnek el az ingatlanokra felvett jelzáloghitelekre.

A The Sunday Times forrásai szerint a brit külügyminisztérium által felvázolt “rémálom-forgatókönyv” azzal számol, hogy “földönfutóvá lett britek ezrei” kénytelenek repülőtereken aludni, miután pénz nélkül nem tudnak hazatérni.

A lap szerint a vésztervek között szerepel repülőgépek, buszok és hajók kiküldése a britek hazaszállítására. A brit külügyminisztérium emellett “kisebb kölcsönök” nyújtásának lehetőségét is vizsgálja az érintett országokban rekedt britek számára, a pénzügyminisztérium pedig arra próbálná rávenni a spanyol és portugál kormányt, hogy utasítsák a helyi bankokat a britek megtakarításainak hozzáférhetővé tételére, biztosítandó, hogy a helyi brit lakosság “legalább élelmiszert és más alapvető árucikkeket tudjon vásárolni”.

A The Sunday Timesnak egy magas beosztású brit külügyminisztériumi tisztviselő azt mondta, hogy e tervek “a legrosszabb forgatókönyv” bekövetkeztének esetére készülnek, és a minisztérium korábbi tömeges evakuálások tapasztalatait is felhasználja. A libanoni Hezbollah és Izrael 2006-os háborújának idején például Nagy-Britannia hadihajókat küldött a Libanonban élő britek kimenekítésére.

A brit pénzügyminisztérium megerősítette a lapnak, hogy készülnek tervek a britek megsegítésére euróövezeti bankok összeomlása esetére, de a tárca részleteket nem közölt.

Készülnek

Nagy-Britannia mintha nem bízná a véletlenre a dolgot. Néhány hete a pénzügyi felügyelet elnöke a legnagyobb brit bankok vezetőivel találkozott, és felkérte őket, hogy dolgozzák ki saját akciótervüket az eurózóna szétesése esetére. A brit kormányfő volt az egyetlen a másfél hete véget ért EU- és eurózónacsúcson, aki mereven elutasította az uniós alapszerződés átírását.

Origo.hu

A csehek beintettek az IMF-nek

A cseh államfő, Vaclav Klaus kijelentette, hogy nem bízik a Nemzetközi Valutaalapban és nem támogatja a döntést, miszerint Csehország 90 milliárd koronát kölcsönözzön az IMF-nek.

Az egyik vasárnapi interjúban Vaclav Klaus azt is megjegyezte: nemcsak hogy nem bízik a valutaalapban, de a válság alapvető okozóinak is a bankokat tartja.

A cseh államfő szerint a valutaalap programja nem megoldás a problémára. Legfeljebb akkor értene egyet a kölcsönnel, ha biztosan be tudnák tömni az összes fekete lyukat és garantálnák, hogy nem máshova folyik el a pénz. Megemlítette azt is, hogy a cseh gazdaság is sokkal rosszabbul fejlődik jelenleg az elvártnál.

Az államfő szerint a legnagyobb gond abban van, hogy a cél megfoghatatlan és zavaros, nem pedig konkrét kitűzés – emiatt vitatható a beruházás értelmessége. Az államfő nyilatkozata alapján mivel nem Csehország volt a gazdasági válság kirobbantója, ezért ne is viselje azok helyett a következményeket, akik okozták a válságot.

A politikus a nemzetközi valutalapot is kritizálta, megfogalmazása szerint a valutaalapot egykor még a szegény országok megsegítésére használták, napjainkban pedig a fejlett országokat támogatják vele. Vaclav Klaus végül bírálta azokat a cseh politikusokat is, akik pénzt szerettek volna adni a valutaalapba.

Forrás: Hir.ma

Összebalhéztunk az IMF-fel

Váratlanul megszakadt az IMF-fel folytatott tárgyalás. A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság előrehozták repülőjegy foglalásaikat és péntek reggel elutaztak Budapestről, noha az eredeti program szerint még délutánra is terveztek megbeszéléseket.

Idő előtt hazautazik az IMF és az Európai Bizottság Budapesten tárgyaló delegációja – értesült több, egymástól független forrásból az Index. Az új biztonsági hitelmegállapodásunkról előzetesen tárgyaló szakértők információink szerint három kulcskérdésben nem tudtak megállapodni a magyar kormányt képviselő tárgyalópartnerekkel.

Az értesülésünket brüsszeli forrás is megerősítette: a tárgyaláson részt vevő felek közül az Európai Bizottság képviselői valóban váratlanul utaztak haza péntek reggel. Úgy volt, hogy még péntek délután is folytatódnak az egyeztetések a magyar kormánnyal és az IMF-fel, ám egy péntek hajnali géppel már el is mentek az EU képviselői. Gyors távozásuknak az az oka, hogy reménytelennek látták a megegyezést a magyar féllel.

A kormányszóvivő nem kommentál
Megkerestük Giró-Szász András kormányszóvivő irodáját, de ott nem kommentálták az eseményeket. Kormányzati körökben viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a mostani megbeszélések még csak informális szinten zajlanak. A valódi tárgyalások januárban kezdődnek majd.

Az Index információi szerint a pénteki, amúgy is rendkívüli parlamenti ülésnapon az IMF-fel megszakadt megbeszélések hírének kiszivárgása után rendkívüli frakcióülést rendeltek el a Fidesz-KDNP képviselői számára. Az ülésre kora délután kerül sor.

Ugyanakkor egyelőre nem világos, hogy inkább gazdaságpolitikai, vagy jogi konfliktusok bizonyultak feloldhatatlannak. Egyik forrásunk szerint a nézeteltérés alapvető okai a szerdán benyújtott MNB-törvénytervezettel kapcsolatos európai kifogások lehettek, de a nyugdíjállamosítás kiteljesítése csukhatta be végleg az ajtókat. (Cikkünk megjelenése után egy órával a pénzügyi biztos, Olli Rehn szóvivője megerősítette: Brüsszel fújta le a tárgyalásokat, az egyik ok a jegybanktörvény volt)

Tény, hogy az IMF delegáció most eleve december 13-16 közötti időszakra érkezett, így a tárgyalásokat ma mindenképpen befejezték volna, illetve az is fontos, hogy ez még egyelőre nem a konkrét hitelmegállapodásról szóló, csak azt előkészítő megbeszéléssorozat volt. Jó jelnek azonban aligha tekinthető, hogy a 2010 nyári helyzet ismétlődik: akkor is váratlanul állt fel a delegáció. A kormány tárgyalási pozícióját akkor egy forrásunk a “take it or leave it” angol szó fordulattal írta le, ami magyarul nagyjából annyit tesz, ha nem tetszik, amit akarunk, mehettek.

Az Európai Bizottsággal egyébként is vannak vitái a kormánynak. Az új igazságügyi törvény illetve az adatvédelmi ombudsman hivatalának megszüntetése miatt az alapjogokért felelős biztos számos kérdést küldött hétfőn a kormánynak, azzal, hogy már péntekre válaszokat vár. A bírók korai nyugdíjazásától az OIT megszüntetéséig számos aggályt említ a levél.

Mire számított Orbán Viktor?

Orbán Viktor miniszterelnök a hónap elején egy rádióinterjúban utalt arra, hogy december közepe után néhány nappal spekulációs támadás érheti az országot. A szövegkörnyezetből az derül ki, hogy Orbán Viktor valójában egy újabb leminősítés hatásaira utalt. A Moody’s egy már bóvli kategóriába tett minket, ilyenkor gyakori, hogy egy másik hitelminősítő is hasonlóan dönt. A Fitch és az S&P jelezte, hogy a magyar besorolás felülvizsgálatával megvárja az IMF-tárgyalások fejleményeit. Ha a Moody’s után bármelyik intézet lép és és két listán is a befektetésre ajánlott sáv alá kerülünk, annak az első bóvliba sorolásnál komolyabb negatív hatása is lehetnek. A legtöbb magyar kötvényt is tartó befektetési alap ugyanis párhuzamosan több hitelminősítő besorolásait figyeli, és csak akkor dönt a magyar kitettség leépítése, vagy legalábbis jelentősebb visszafogása mellett, ha legalább két intézetnél kerülünk bóvliba.

Ez történt eddig

Az IMF és az Európai Unió küldöttsége a héten informális látogatásra érkezett Budapestre, hogy előkészítsék a pénzügyi segítségről szóló, jövő évben induló tárgyalásokat és tájékozódjanak a magyar költségvetéssel kapcsolatos fejleményekről. Bár Orbán Viktor korábban egy rádióinterjúban úgy fogalmazott, akár öt perc alatt is megegyezhetünk a Valutaalappal és Varga Mihály államtitkár is úgy vélte, gyorsan megállapodhatunk, így akár már január végére pontot tehetünk a tárgyalások végére, addig Fellegi Tamás a tárgyalást magyar részről vezető miniszter csütörtökön úgy vélte február végére készülhet el a megállapodás-tervezet.

A kormány részéről egy akár három-négy évre szóló, 15-20 milliárd eurós elővigyázatossági hitelkeretről szóló megállapodás lenne a cél, a valutaalap azonban kemény feltételeket szabhat a pénzért cserébe, elemzők korábban jelezték, több ütközési pont is lehet a nemzetközi szervezetek delegációi, illetve a magyar kormány által képviselt gazdaságpolitika témájában.

Orbán Viktor ezzel szemben pénteki rádióinterjújában úgy fogalmazott, az IMF-fel nem Magyarország gazdaságpolitikájáról kívánunk tárgyalni. A miniszterelnök elmondta: a mentőcsomag kidolgozása során sem volt szempont, hogy „ne szúrja az IMF szemét”.

„Mi erről a kérdésről nem egyeztetünk senkivel” – mondta. Az IMF-et Orbán úgy jellemezte, hogy olyan, mint „egy bank, egy pénzügyi szervezet” és „mi tagjai vagyunk ennek a banknak”, akitől szükség esetén hitelt, biztosítást kérhetünk. A kormányfő szavai szerint tehát arról van szó, hogy „mi a saját bankunkkal tárgyalunk.”

(Index.hu)

Devizahitelek: megszületett a kulcsfontosságú alku

Aláírták a kormány és a bankszövetség közötti megállapodást csütörtökön Budapesten.

Közel másfél hónapos aktív tárgyalás után a mai napon a Parlamentben aláírták a kormány és a Bankszövetség képviselői azt a megállapodást, amely a devizahitelezés problémáinak kezelését szolgálja. Giró-Szász András kormányszóvivő szerint a tárgyalásokon szóba került a végtörlesztés problémaköre és a növekedési fordulatban való banki részvétel is.

Már közel a megállapodás a kormány és a Bankszövetség között Matolcsy György gazdasági miniszter az aláírás után elmondta, egy nagyon nehéz, de végül nagyon sikeres tárgyalássorozaton vannak túl. A magyar gazdaság egyik legnehezebb problémáját oldották meg: a Bankszövetséggel, az MNB-vel és a PSZÁF-fal együttműködve most közel 1 millió devizahitelesnek ajánlanak kivezető utat a labirintusból.

A megoldási javaslat szerint a korábbi árfolyamgát-megoldást átdolgozzák: a 180 forintos szint feletti költségeket 1/3-2/3 arányban megosztják egymás között a kormány és a bankok – a lakossági tehervállalás a megállapított kamatszint alatti részre vonatkozik. Matolcsy szerint ez a kormány oldaláról 5 éves időtávban – amelyre ez a megállapodás szól – 300, a bankok oldaláról 600 milliárd forintos kötelezettségvállalást jelent.

Gyuris Dániel, a Bankszövetség alelnöke szerint technikailag a megállapodás azt jelenti, hogy az árfolyamgáthoz tartozó gyűjtőszámlán a tőketartozás a hatályos árfolyamgát-szabályok szerint továbbra is Bubor-alapon kamatozik, a kamaton elszenvedett árfolyamveszteség kamatát ugyanakkor 50-50 százalékban megosztja a kormány és a bankszektror. Azt, hogy mennyi tőke és mennyi kamat kerül rá a gyűjtőszámlára, azt az alap-hitelmegállapodás szabályozza – az esetek döntő részében a “fiatal” hiteleknél a törlesztés döntő része kamat, és csak minimális kamattörlesztés.

A tehermegosztást a bankadón vezetik át – az állam által vállalt részt a bankadóból vonják le a pénzintézetek. Matolcsy jelezte: kitartanak amellett, hogy a bankadó mértékét jövőre megfelezik.

A megállapodás része még a végtörlesztés elszámolásának szabályozása: e szerint a végtörlesztőknek a fedezet-igazolást legkésőbb január 30-ig meg kell tennie.
A harmadik elem, hogy a bankrendszer a 90 napon túli tartozás negyedét elengedi – a kormány a bankadó-ágán ennek a 30 százalékát visszaírja. A korábban elfogadott szabályozás szerint ez az ügyfélkör még kamattámogatott forinthitelt is kaphat. Pleschinger Gyula államtitkár szerint az átváltás a március 15 és április 15 közötti átlagos MNB középárfolyamon fog történni.

Közös pontokat kerestünk a tárgyalások során – egyetértünk a pénzügyi közvetítőrendszer biztonságának szükságességében, a gazdaság fellendítésének szükségességében – mondta Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke. Szerinte a megállapodást kedvezően fogadják majd a piacok. A bankok szerint a devizahitelezés szakmai problémája társadalmi-politikai problémává vált, ezért fontosnak tartották a megoldás-keresést.

Forrás: Napi Gazdaság

Ajándékozz magyar terméket!

A karácsony közeledtével egyre többet költünk, és a vásárlás hevében nem mindig tartjuk szem előtt, hogy pontosan milyen terméket is veszünk meg. Magyar márkát venni pedig egyre inkább tudatos és trendi vásárlói magatartás, amelyet az ünnepek előtt is fontos szem előtt tartanunk. Ebben segít a “Magyartól vedd a magyart!” weboldal, amely utat nyit a magyar termék felé.

Egyre nő azon vásárlók köre, akik törekszenek, akár a napi rutinbevásárlás során is arra, hogy magyar termékeket vegyenek le a boltok polcairól. Nem könnyű eligazodni az árurengetegben, gyakran hosszasan böngészni kell a címkéket, hogy kiderüljön, honnan származik a kezünkben tartott termék, ráadásul számos tévhit is megzavarhat bennünket. Kevesen tudják például, hogy a piacvezető csokival bevont túrórúd márka már régen nem magyar cég terméke.

A magyar márkák többnyire nem élvezhetik a tömegekhez szóló reklámozás előnyeit, így a piacon ismeretlenül nehéz eljutni a vásárló kosaráig. Számos törekvés indult már hazánkban, hogy élénkítse az érdeklődést a magyar termékek iránt, és kisebb-nagyobb sikereik mutatják, hogy sokakban él az igény, hogy jó minőségű hazait vásároljanak, a silány olcsó tömegtermékek helyett.

Az egyik legjobban fejlődő ilyen törekvés, a “Magyartól vedd a magyart!” önszerveződő közösség, amely egyedülálló, magyar termékeket felvonultató adatbázisával valódi segítséget nyújt a vásárlóknak az eligazodásban. Weboldalukon kategóriákba rendezve megtalálható számos magyar termelő és gyártó, akiknek sokszor nehéz a helyzetük, annak ellenére, hogy kiváló minőséget, és megfizethető árakat tudnának kínálni, ám a nagytömegek vásárlóhelyéhez, a hipermarketek polcaihoz eljutni rettentően nehéz.

“Tudjuk jól, hogy mennyire szívvel és lélekkel termelnek ezek a magyar kis és középvállalatok, és segíteni akarunk rajtuk és egymáson, mert nyilvánvaló, hogy ha ők fejlődni tudnak azzal a magyar gazdaság is épülhet, és ezzel minden magyar jól jár.” – nyilatkozta Lázár Lajos a Magyartól vedd a magyart! egyik vezetője. “Lehetőséget kerítettünk arra, hogy megmutathassák magukat a magyar termékek, és a színes és csillogó reklámok helyett, egy hiteles és őszinte videóval szólhassanak a magyar vásárlókhoz.”

A legnagyobb videómegosztó oldalon látható első kisfilmjük négy hazai márkát mutat be, melyek a vásárlók kegyeit keresve töretlen lelkesedéssel állítják elő termékeiket. A videó hosszabb, 21 perces változata mélyebb betekintést ad az egyes gyártók kulisszatitkaiba.

” Fontosnak éreztük, hogy még karácsony előtt elindítsuk ezt az új bemutatkozási lehetőséget, mert az ünnep közeledtével megnövekvő vásárlási kedvből talán már ezek magyar termékek is részesülni tudnak, és akár a fa alá is magyar ajándék kerülhet.”

(Forrás: veddamagyart.info)

Európa öngyilkossága

Korunk a megvalósult abszurditások világa, hiszen csupa olyan dolog látszik megvalósulni rutinszerűen nap mint nap, amiről nemrég még azt gondoltuk, hogy ez maga a teljes képtelenség. A szemünk előtt látszik összeomlani például a második világháború utáni egész békerendszer, ennek minden iszonyú következményével együtt. Európa urai ugyan érzik a történelmi veszélyt, de olyan mértékben foglyai az önmagát szerényen „politikailag korrekt” beszédnek nevező globális vélemény-hatalmi diktatúrának, hogy nem képesek sem a helyzet elbeszélésére, sem a teendők megbeszélésére. A mostani válságtanácskozás ennek a képtelenségnek volt újabb drámai megnyilvánulása. Persze, valóban nem egyszerű a helyzet elbeszélése, mert a mélyülő válságnak számos, egymással bonyolult együtthatásban lévő rétege van. A súlyos eladósodás, ami a felszínen a krízis közvetlen oka, olyan összefüggések következménye, amelyek az uralkodó beszédmód számára megragadhatatlanok. A helyzet megértéséhez azt kellene tisztázni, hogy mire is épült az európai integráció és a vele párhuzamosan létrejövő európai jóléti állam. Az 1929–33-as válság, majd a világháború pusztítása a világot irányító erőket egy új társadalomszerveződési modell létrehozására ösztönözte. Ennek az volt a lényege, hogy a meghatározó tőkestruktúrák távlatos gondolkodásra kezdték felépíteni stratégiájukat. Belátták, hogy a munkaerő-tulajdonosok „jóltartása” hosszú távon nekik is jó befektetés (jóléti állam), mert a humántőke így nagyobb profitot eredményez. És, hogy érdemes mindezt fokozatosan a déli és keleti perifériákra is kiterjeszteni (az integráció déli és keleti bővítése), mert a „belső térben tárolt” gyarmatok szintén „többet hoznak” így számukra.

Mindez valóban új történelmi távlatokat nyitott meg Európa számára, ám a nyolcvanas évektől a helyzet fokozatosan megváltozott. Kontinensünk meghatározó tőkestruktúrái a szédületes gyorsasággal növekvő globális mozgásszabadságukat kihasználva cinikusan felmondták ezt az alkut. Az európai nemzetállamok és munkavállaló polgáraik így egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek, mert ők, érthető okokból, nem válhattak olyan „mobillá”, mint a tőke. A kifosztottak hitelek felvételével próbálták/próbálják lassítani kikerülhetetlennek tűnő „lerohadásukat”. De a keserű valóság az, hogy a hitelfelvétel nemcsak hogy nem megoldás, hanem menekülési út helyett a végzetes csapdába való önkéntes belesétálást jelenti. A globális médiarendszer segítségével keltett mesterséges hisztéria ugyanis pillanatok alatt olyan szintre viheti a kamatokat, ahonnan már nincs visszatérés, pénzügyi „fekete lyukba” zuhanhat, a jelek szerint nemcsak egy ország, de egy olyan roppant méretű birodalom is, mint az Európai Unió.

Az Európai Uniót most brutálisan megzsarolta az a globális hatalmi „szuperstruktúra”, amely a pusztító csapda „főkonstruktőre”, és Európa urai engedtek a zsarolóknak, általános pénzügyi diktatúra bevezetését határozták el. A radikális költségvetési szigor indokolt volna, ha a súlyos eladósodást valóban az államok és az állampolgárok okozták volna, de éppen ez az, ami nem igaz!
A deficit és az adósság növekedése ugyanis mindenütt kizárólag a mesterséges hisztériával egekbe vitt kamatok kumulált következménye. Ha tehát ebben a helyzetben – nem vizsgálva, hogy ki okozta az adósságnövekedést –, automatikusan a kiszolgáltatott társadalomra hárítom ennek terheit, akkor ezzel nemcsak hogy nem oldom meg a helyzetet, hanem éppen ellenkezőleg, súlyosbítom azt. Az ennek nyomán gyorsuló ütemben szétrohadó társadalom teljesítménye ugyanis ezután már valóban romlani fog, és a mesterségesen keltett hisztéria önbeteljesítő jóslatként valóban összeomláshoz vezet. És az Európai Unió most éppen ezt készül elősegíteni a múlt heti csúcson született döntéseivel.

Az unió vezetői és az egyes tagországok uralmi elitjei részben meg sem értik mindezt, részben nagyon is értik, de cinikus kollaboránsként a globális birodalmi „szuperstruktúra” kifosztó szivattyúit segítik saját népükkel szemben. Így borítékolható, hogy mindebből nemcsak hogy megoldás nem lesz, hanem minden eddiginél súlyosabb következményekkel járó, kvázi polgárháborús helyzet alakulhat ki Európa országainak többségében.

A magyar kormány, akárcsak a többiek, kutyaszorítóba került. Ha szembemegy a megállapodással, az már rövid távon is olyan pénzhatalmi megtorlásokkal járna, amelyek hetek alatt anarchiába sodornák az országot. Ha viszont elfogadja, akkor olyan brutális, újabb megszorításokat lesz kénytelen bevezetni, amelyek lényegében ugyanezzel a következménnyel járnának. A megoldás az lenne, ha nevén neveznénk a csapdát, és a két, egyaránt semmibe vezető válasz hamis síkjából próbálnánk kitörni. Ehhez azonban, sajnos, mind az érvényes tudás, mind az erkölcsi tartás, mind az ezt kikényszeríteni képes lokális, regionális és globális együttműködés hiányzik.

A túlélés egyetlen esélyét így rövid távon csak az a lavírozó, ügyeskedő, ravaszkodó mentalitás jelentheti, amelytől erkölcsileg irtózhatunk ugyan, ám logikailag itt és most aligha adódik más. De mindeközben hatalmas energiákkal kellene dolgozni legalább a „visszavonuláson”. A most felépülni látszó „páneurópai” globális pénzhatalmi diktatúra ugyanis rohamos gyorsasággal anarchiához, majd káoszhoz vezet Európa-szerte. Csak azok az emberi közösségek maradnak életben, amelyek képesek lesznek mindezt megértve olyan „élőhelyeket” kialakítani, ahová e pusztító diktatúra fegyverei nem érnek el.
Bogár László

Forrás: Magyar Hírlap

Soós Csaba: Gazdasági háború folyik

Elő kellene venni a józan paraszti eszünket, visszahozni vidéken a termelőszövetkezeteket, és visszaszerezni a piacainkat, véli az E-Star energiacég vezetője. Az év üzletemberének választott Soós Csaba szerint későn ismertük fel, hogy nem jótékony barátok, akik az országon kívül állnak, de a külföldet támadó intézkedések sem vezetnek jóra. Úgy véli: a gazdaságpolitikát nem szlogenek szintjén kellene megalkotni.

Ön lett idén az év üzletembere, amivel, gondolom, azt díjazták, hogy az E-Star regionális energiacéggé tudott nőni.

Igen, a díj valószínűleg annak az elismerése, hogy sikerült felépítenünk egy energiacéget, ami még a válság alatt is növekedni tudott. 2009-ben, amikor mindenki a sebeit nyalogatta, és borzasztó sötéten látta a jövőt, mi tőkét tudtunk emelni, tavaly tízmilliárdos kötvényprogramot indítottunk, erre tizenhat éve nem volt példa Magyarországon.

Megoszthatná a növekedés receptjét Matolcsy Györggyel is…

Mi úgy tudtuk elérni a növekedést, hogy másokkal ellentétben ehhez szükséges finanszírozási forrásokat tudtunk szerezni. Az energetika területén soha sem volt könnyű hitelhez jutni, minket az segített, hogy – többek közt a cég tőzsdei bevezetésnek köszönhetően – olyan pénzekhez is hozzá tudtunk jutni, amikhez mások nem. Most a gazdaságban nincs forrás, így azt gondolom, hogy országos szinten nehéz lesz a növekedés.

Pedig határozott szándék van erre, múlt héten elkészült a növekedési terv első változata.

A kormány kényszerpályán mozog. Az elmúlt tíz év nem olyan gazdasági intézkedéseket hozott, amelyek a jelenlegi helyzetben kedveznének. A központi költségvetés, az államháztartás és a lakosság is eladósodott, kifejezetten nehéz jövő vár az országra. A közszféra – egyébként nagyon helyesen – megpróbálja a saját helyzetét konszolidálni. Csakhogy azáltal, hogy erre törekszik, kivonja a pénzt a gazdaságból, nem marad forrás a gazdaságfejlesztésre.

Egyre több elemző egyenesen recessziót vár.

A GDP egy világszerte elfogadott mérőszám, bár Magyarország tekintetében a legkevesebbet mondja el a gazdaságról, de ugyanúgy agyonsztárolják, mint máshol. Ezért nem tehetünk mást, mint hogy próbálunk erre koncentrálni. Viszont semmit nem segítenek a vidék lakosságán azok az intézkedések, amik látszólagos GDP-növekedést próbálnak elérni. A vidéki, elszegényedő sorban lévő, a munkától elszakadt rétegeket kellene valahogy munkával visszahozni a társadalom aktív rétegeibe. Ezt nagyon sokszor halljuk egyébként szlogenek szintjén, de a valós életben nem igazán tetten érhetők.

Mit kellene csinálni?

Elő kellene vennünk a józan paraszti eszünket. Elszoktunk attól, hogy nagyon egyszerű ötletekkel operáljunk, pedig csak meg kellene nézni, hogy 1990 előtt miből élt az ország. A rendszerváltás után naivak voltunk, elhittük, hogy például a szabadság gazdaggá tesz. Megszerezték a piacainkat, privatizálás címén elvették a vállalatainkat. Azok az értékteremtő lehetőségek, amelyek benne voltak még a szocialista gazdaságban is, megszűntek. Azonnali munkanélküliség, csökkenő életszínvonal következett. Attól függetlenül, hogy fizikailag a környéken nincsen háború hatvan éve, gazdasági értelemben folyik egy háború. Fel kell venni a kesztyűt, és ha első körben nem is hódítjuk meg más országok piacait, a saját piacunkat nekünk kellene uralni.

Végül is most ez az irány: a kormány gazdasági szabadságharcot hirdetett…

A GNI-adatot [bruttó nemzeti jövedelem] a GDP-nél kevésbé szívesen publikálják, pedig abból nagyon sok minden kiderül. Magyarországon ez a 85 százalékát sem éri el a GDP-nek. Ez annyit jelent, hogy évente 15 százalékos pénzszivattyú valósul meg a termékek szintjén. Ebben az értelemben jól gondolkodik ez a kormány, hogy a saját lábunkra kell állni. De saját piacaink védelmét nem feltétlenül populáris és a külföldet támadó intézkedésekkel kell megvalósítani. Helyre kell állítani a saját piacainkat, el kell indulni abba az irányba, hogy a vidék ne haljon éhen. Első körben vissza kell állítani a háztáji gazdaságokat, később a helyi kooperációk létrejöttét kell segíteni. Ilyenek voltak régen a szövetkezetek. Ezek azért nem működtek jól, mert erőszakosan jöttek létre, de organikus módon is meg lehet szervezni őket.

Ez nem versenyképességi kérdés?

Abszolút nem. Az, hogy valaki otthon tart-e sertést, vagy nem, megveszi a mocskot az áruházakból, vagy nem, az kulturális, társadalmi kérdés. Mindaddig, amíg nem ismerjük fel, hogy azok nem jótékony barátok, akik az országon kívül állnak, addig ez nem működhet normálisan. A vidékre kellene koncentrálni, ahol már élelmezési problémák vannak. Ők viszont helyben a saját problémáikat meg tudnák oldani.

Ez nem sérti az európai integrációs törekvéseket? Úgy értem, az országok szuverenitásának növelése inkább a széthullás irányába mutat.

Az unió együtt fog maradni, együtt kell maradnia. Meg lehet találni azokat az együttműködési pontokat is, amelyeket Magyarország számára még jobban ki lehet használni. Nálunk az idiotizmus határát súroló semmittevés van. A rendelkezésre álló erőforrásainkat nem használjuk ki, annak nincs köze az együttműködéshez, hogy azt sem termeljük meg, amit megtermelhetnénk. Úgy tűnik, hogy a kormány is ebbe az irányba mozdulna, de ezek szlogenek szintjén vannak csak jelen. De a gazdaságpolitikát nem szlogenek, hanem a cselekedetek szintjén kell tudni megalkotni.

És az uniós erőforrásokat kihasználjuk? A támogatási pénzek lehívásával évek óta gondjaink vannak.

A lassan mögöttünk hagyott támogatási periódus az elvesztegetett lehetőségeknek ciklusa. Lehet arról hallani, hogy 1200 milliárd forint körüli az az összeg, ami beragad, és nem fogja tudni az ország hasznosítani. De az odaítélt és meg nem valósuló beruházások miatt ez az összeg kétszer akkora is lehet. Sürgősen el kellene indítani grandiózus állami programokat, maximum két-három projektet, és mögéjük tenni minden lehetséges erőforrást. A zöld bank koncepció kínálja magát…

Miért nem valósulnak meg a beruházások?

A vissza nem térítendő támogatás nem ösztönzi a gazdaságot, hanem lassítja, ezeket gyakran nem azok nyerik el, akik meg akarják valósítani a projektet, hanem azok, akik képesek a támogatás elnyerésére. Az energetika ennek az egyik zászlóshajója. Olyan rosszul megtervezett, rossz műszaki megoldású befektetési lehetőségeket szül, amik azt követően, hogy elnyerik a támogatást, hirtelen vevőre és megvalósítóra várnak. A projektek jó része egyébként eleve megvalósíthatatlan.

Azért a sűrűn változó szabályozás sem ösztönzi az új beruházásokat…

A stabilitás nagyon fontos, de a támogatásnak a hozzáadott értéken kell alapulnia. A megújuló energiát például támogatni kell, hogy a technológia el tudjon úgy terjedni, hogy elérjen egy méretgazdaságosságot, és a technológia úgy fejlődjön, hogy az előállítási költsége előbb-utóbb a piaci forrásokból is megtérülő legyen. Azt viszont, ami várhatóan soha nem képes a saját lábára állni, azt nem érdemes támogatni. Egyébként tömkelegével áll rendelkezésre olyan energetikai beruházási lehetőség, ami nem igényel egy fillér támogatást sem. Emellett a jelenlévő nagy nyugat-európai energiacégek pedig most nem befektetnek, hanem inkább megpróbálnak eladni. Ekkor megjelennek azok a projektek a palettán, amik kedvezőbb befektetések, mint az új beruházások.

Az MVM most próbál energetikai óriássá nőni. Szükség van erre?

Az energetikában vannak olyan iparágak, amelyeknél fontos a méretgazdaságosság, és ebben az esetben az államnak is lehet fontos szerepe. Mint ahogyan a paksi atomerőműnél, és annak tervezett bővítésében. Vannak ugyanakkor jóval kisebb, helyi energetikai rendszerek is, ilyen például a távfűtés, ahol az állam hozzáadott értéke akkor jelenhet meg, ha ezt a piacot valamilyen úton-módon megpróbálja egységesíteni. Ugyanakkor sem szabályozással, sem túlnyomó tulajdoni hányaddal nem szabad ellehetetleníteni a piaci beruházásokat.

Egyesek szerint paksi bővítés sem kell, megoldható megújulóból…

Paksra szükség van és lesz. Van egy óriási tévhit: valóban nagy megújuló potenciállal rendelkezünk, de ezt csak a legritkább esetekben lehet villamos-energiatermelésre felhasználni. Az, ami az országban nagy arányban rendelkezésre áll – például biomassza, biogáz, bármilyen egyéb primer energiahordozó –, az mind a fűtés irányába hasznosulhat. Nagyon érdekes, hogy a megújulókat a legtöbb esetben az áramtermelés irányába próbálják meg eltolni különböző technológiai lobbik. De ez sohasem fog nemzetgazdasági hozzáadott értéket teremteni.

Miért nem?

Az áramtermelésben központi megoldásokkal kell előállni, hiszen az áram szállítható. A hő esetében helyi megoldásokra van szükség. A megújuló energiaforrások helyben lelhetők fel, és nem jó, ha több száz kilométerről szállítjuk oda, hiszen akkor több szén-dioxiodot juttatunk a levegőbe, mint amennyi előny abból származik, hogy megújulókat használunk. Ezért a megújulókat a hőpiacra érdemes hasznosítani. Erre épül az E-Star üzleti modellje is. Megmondjuk, hogy az adott területen mi az a rendelkezésre álló helyi erőforrás, mi az a primer energiahordozó mix, ami alkalmas lehet kiszolgálni a helyi fűtési rendszert, és azt meg is valósítjuk a finanszírozástól a kivitelezésig.

Ez mit jelent a gyakorlatban?

Például régóta tárgyalunk Keszthellyel. Az önkormányzat száz százalékban földgázzal fűt, pedig ott van tőlük néhány kilométerre a Kisbalaton, ahol nagy mennyiségben nő a nád, ezt a nádat nagy mennyiségben minden évben le kell aratni. Ez egyfelől egy óriási költség, a fenntartóknak kell együttműködni abban, hogy – ezt az egyébként tökéletes energiahordozót – eltüntessék valahogy. Adódik a pofonegyszerű megoldás, hogy ezt a letermelt nádat becsatornázzák a keszthelyi távhőrendszerbe. A városi távhő nyolcvan százaléka átállítható lenne nádalapú fűtésre. Helyben van, olcsóbb, munkahelyet is teremt, nem szennyezi a környezetet, hosszabb távon csökken a távfűtés költsége Keszthelyen. Ezzel érdemes Magyarországon foglalkozni. Ezen a piacon kellene az államnak olyan helyzetet teremteni, hogy a magánberuházások megtalálják a maguk szerepét. A villamosenergia-piacon egy befektető semmivel nem fog tudni nagyobb értéket teremteni, mint maga az állam.

Ha már állam és energetika: a kormány a nehéz helyzetben lévőket most úgy segítené, hogy nem engednék kikapcsolni az áramot ott, ahol nem tudnak fizetni.

Nem hiszem, hogy a kormánynak azzal kellene foglalkoznia, hogy a nem fizető fogyasztókat ösztönözze, arra, hogy ne fizessenek. Nem tudom, hogy ez milyen morális következményekkel járhat, csak sejtem: mások is feljogosítva érzik majd magukat, hogy ne fizessenek. Nem értem az államot, hogy miért nem hoz létre inkább egy olyan mentőalapot, amely ezeknek az intézményeknek a dologi kiadásait fedezi. Emellett azzal kellene foglalkoznia, hogy olyan gazdaságpolitika valósuljon meg néhány éven belül, hogy az emberek ki tudják fizetni a számláikat.

Miért ezt az utat választják mégis?

Ez a fajta megoldás leginkább valamiféle gazdaságpolitikai kétségbeesés. Annak a beismerése, hogy nem tudnak a közeljövőben olyan intézkedéseket hozni, hogy abból egy kilábalás legyen. Míg Budapesten a szabályozási környezetről beszélgetünk, és ez jelenti a fő problémát, addig vidéken nem egy esetben éhezik a lakosság.

Az E-Starnak is problémát jelentenek a nem fizető önkormányzatok?

Az ügyfeleink többsége 2009-ig az önkormányzati körből került, ki ez mára megváltozott. Az arány elkezdett egyre inkább a lakossági és az ipari fogyasztók felé eltolódni. Mára az árbevételünk háromnegyede nem Magyarországról ered, hanem Lengyelországból és Romániából, illetve az árbevételünknek mindösszesen 11 százaléka az, ami az önkormányzatoktól származik. Nekünk az idei évben ugrott meg a kinnlevőségi állományunk, és ez szinte teljesen csak Magyarországnak, és ezen belül is az önkormányzatoknak köszönhető. Az a szerencsénk, hogy ez zömmel megyei jogú önkormányzatokat érint, januártól pedig a kormányhivatalok átveszik ezek szerepét. Azt várjuk, hogy a fizetési fegyelmezetlenség ezzel meg is szűnik.

Index.hu

Új magyar üzletlánc indul januárban

Arzenál Élelmiszer néven régi-új szereplő jelenik meg a magyar élelmiszerpiacon – értesült a Gazdaság.hu. Az új hálózat mindjárt a negyedik legnagyobb magyar szereplőként kezdi meg tevékenységét a piacon, hiszen a társaság árbevétele alapján a 200 legnagyobb magyar cég közé tartozik (most is szerepelt a Figyelő TOP 200-as listáján), ám eddig a Reál-hálózat tagjaként fedte le boltjaival Magyarország központi és délnyugati régióit.

Önálló hálózatba szervezi saját üzleteit és franchise partnereit az eddig a Reál-csoport tagjaként működő Arzenál Kft. – értesült a Gazdaság.hu. Az Arzenál a Reál-csoport árbevételének több mint harmadát hozta, így eddig a Reál nyolc régióba szervezett hálózatának legnagyobb tagja volt. Úgy tudjuk, a társaság és a Reál másik hat tagjának képviselői már megegyeztek az elválás technikai és pénzügyi feltételeiben, noha a jövőben nyilván versenytársak lesznek, hiszen az Arzenál középtávú tervei között az országos hálózat kiépítése is szerepel.

A kiszivárgott hírek szerint az Arzenál a vele szerződő franchise partnereknek a Reálnál, valamint a többi beszerzési társulásnál (a COOP-nál és a CBA-nál) lényegesen nagyobb mozgásteret kíván adni, mert a cég tulajdonosai a saját márkás termékek bevezetése és a nagykereskedelmi tevékenység mellett komoly üzleti lehetőséget látnak abban, hogy a lokális piacot jobban ismerő partnerek saját döntéseikkel helyi termelőket hozzanak helyzetbe. Feltehetőleg éppen ez a stratégia vezetett a Reálból való kiváláshoz, hiszen a hálózaton kívüli beszerzések növelhetik ugyan a boltok forgalmát, de nem hajtanak nyereséget a központnak.

A jelenlegi, nem kifejezetten fényes gazdasági helyzetben az Arzenál döntése meglepte a piaci szakembereket, bár azt mindenki hozzátette, hogy ha valakinek, hát az Arzenálnak megvan a tapasztalata és a háttere egy új kereskedelmi lánc létrehozásához. A cég tíz évvel ezelőtt egyszer már vezére volt hasonló akciónak: akkor a CBA-csoportból vált ki, és bár nem jósoltak neki nagy jövőt, megvetette lábát a piacon. Az Arzenál-csoport ma közvetlenül 900 főt foglalkoztat, emellett Pécsett és Budapesten (összesen) 25 ezer négyzetméteres logisztikai bázissal rendelkezik, ahonnan nemcsak 60 saját és 240 franchise partnerét látja el áruval, hanem több száz független boltot is – így árbevételének nagyobb része nagykereskedelmi tevékenységből származik.

Ágazati szakértők szerint az Arzenál önállósodását éppen az indokolhatja, hogy árbevételének 65–70 százalékát a saját boltok és a független kereskedések adják, franchise partnerei pedig decemberben döntenek arról, hogy hozzá, a Reálhoz, netán harmadik szereplőhöz csatlakoznak. Elvileg hátrányt jelenthet ugyan, hogy míg a Reál többé-kevésbé ismert brand, addig az Arzenál arculatát most kell bevezetni, de a társaság tőkeereje megengedi, hogy új arculatot építsen, hiszen erős finanszírozási pozícióra utal, hogy az Arzenál 2011-ben 15 új üzletet tudott nyitni.

(Index.hu)