2012. február hónap bejegyzései

Duális pénzrendszer Kubában

Egy különleges és figyelemfelkeltő történetet szeretnénk most megosztani Veletek. Kubában él egy magyar honfitársunk, akinek egy ottani vakációja során megakadt a szeme egy helyi szépségen, ám a szokásokkal ellentétben nem ő hozta haza, a nyugati, kapitalista világba a lányt, hanem inkább úgy döntött: kint marad ebben a sajátos, karib-tengeri országban, és egy teljesen más értékrend köré szervezi ezentúl az életét.
A fiatalemberrel való levelezésünk során döbbenten vettük tudomásul, hogy már a kommunisa Kubában is többfajta pénz van hivatalosan is forgalomban, amelyet államilag úgy hívnak: duális monetáris rendszer. De álljon itt inkább az ő izgalmas ismeretterjesztő beszámolója a jelenlegi (azért nem irigylésre méltó) kubai gazdaságról és pénzeszközökről, amelyet kizárólag Nektek – a mi kérésünkre. Fogadjátok szeretettel!

‘Kubában 1959 óta ugyanazok a vezetők vannak hatalmin, akik ma is, azaz jelenleg a Castro-testvérek, így az ő kezében van minden, ami politikával, pénzüggyel, gazdasággal stb. kapcsolatos. Így nem beszélek az 1959 előtti időszakról, az amerikai befolyásról, az akkori pénzrendszerről, csupán a fél évszázad alatti „forradalmi” pénzrendszerről.
1965 óta a Kubai Kommunista Párt az egyetlen legális hatalom a karibi szigetországban.

Ha jellemeznem kellene az újkor kubai pénztörténeti eseményeit, akkor három részre osztanám az elmúlt ötven évet.

1. 1959-1990. A forgalomban lévő hivatalos fizetőeszköz a kubai peso (CUP) volt. Az 1980-
as években a kubaiak szinte dőzsöltek, annyira jól dübörgött a testvéri szocializmus és a
KGST országokkal való kereskedelem. Kuba ekkor élte fénykorát, ha az elmúlt fél évszázadot nézzük.
2. 1990-2000. A forgalomban lévő hivatalos fizető eszköz a kubai peso (CUP) és az amerikai dollár (USD). Ebben az időszakban 1 USD 120 kubai pesot ért. A szocialista tábor és a Szovjetunió felbomlásával Kuba válságba került. A legkeményebb évek 1990 és 1995 között voltak, amikor is békeidei szükségállapotot vezettek be (periódo especial), ami hivatalosan még most sem ért véget! Az ország egésze éhezett, de az emberek kitartottak és maradtak a szocializmus vörös útján, azaz nem történt rendszerváltás! Új szövetségest találtak:
Venezuela, amely dollár milliárdokkal segítette a kubai politikai rendszer túlélését. Ebben az időszakban 8-10 féle egyéb fizetőeszköz volt forgalomban, amelyről igen keveset tudok.
3. 2000-napjainkig. Duális monetáris rendszer kialakulása. A CUC és az USD sokáig együtt volt jelen a pénzpiacon, de később teljesen beszüntették az USD-t, mint „kötelezően” átváltható valutát, sőt a Kuba-ellenes Bush adminisztráció szankcióira válaszul bűntető adóval (kb. 10%) sújtják az amerikai dollár átváltását. Továbbra is váltható, de csak nagy veszteséggel, ezért az ide utazó turisták a következő valutanemek valamelyikét használják, sőt csak ezeket váltják át konvertibilis kubai pesora (CUC), azaz kubai dollárra: euro, svájci frank, kanadai dollár, japán jen, angol font. Jelenleg két fajta hivatalos pénzeszköz van forgalomban, immár több mint egy évtizede: kubai peso (CUP) és a kubai konvertibilis peso (CUC vagy dollár). Bár konvertibilisnek mondják, még sem az, hiszen Kubán kívül sehol sem váltják be legálisan, bármennyire is erős valutáról beszélünk.

Összefoglalásként az alábbiakban egy idézetet szeretnék bevágni a most készülő KubaKaland.hu című könyvemből, amely a duális monetáris rendszer villantja fel sajátos stílusban:

„Kubában hivatalosan kétfajta nemzeti fizetőeszköz létezik. Az egyik a kubai peso, más néven moneda nacional vagy csak simán peso. Rövidítése: CUP. Ez a kubai emberek pénze. A fizetésüket is többnyire ebben veszik fel. Ezzel fizetnek rezsit, ezzel vesznek alapvető élelmiszereket, ebben fizetnek belépőket múzeumba stb. Újabban ebben fizetnek adót, ha egyéni vállalkozást indítanak és ők is kubai pesoért adhatják el termékeiket, szolgáltatásaikat. A másik fizetőeszköz a konvertibilis peso vagy dollár vagy CUC, ami egyben a rövidítése is. Egy dollárért (CUC) 24 kubai peso-t (CUP) adnak, de 25 kubai peso szükséges, ha egy dollárt akarunk venni! Egy euro 1,2 és 1.4 CUC között változik mostanában (volt idő, amikor majdnem egy az egyben váltották), azaz igen erős valutát kreáltak maguknak a kis kubaiak. Utálják is ám nagyon! Főleg azért, mert nincs nekik, meg azért, mert minden, ami minőséget képvisel, legyen az szappan, ruha, cipő, televízió, mosógép vagy akár étolaj azt mind-mind csak és kizárólag keményvalutában, azaz CUC-ban kell megfizetni nemtől, vallási hovatartozástól és állampolgárságtól függetlenül. Velősen összefoglalva: minden, ami kubai pesot ér vagy kubai pesoért kapható az általában egy rakás sz_r! És majdnem minden, ami dollárért kapható az állami boltokban az kínai! Szép kis csapda, de a látszatot szépen fenntartják. Elvileg minden van kubai pesoért is, ami dollárért kapható. Ha „véletlenül” nincs, akkor szépen átváltják a dolláros terméket pesora és máris kapható kubai pesoért. Gyakorlatban tehát, ami egy kicsit nívósabb terméknek vagy szolgáltatásnak tűnik, azt biztos, hogy dollárban kell kicsengetni. Az egyik kisebb probléma ezzel annyi, hogy az emberek kubai pesot keresnek, így ha dolláros terméket akarnak megvásárolni, akkor át kell váltaniuk, mert hivatalos dolláros boltokban csak dollárt fogadnak el. Így minden egyes dollár beváltásakor veszítenek 1 kubai pesot, hiszen 25 peso egy dollár. A másik, sokkal nagyobb strukturális probléma, hogy a havi átlagkereset 300 kubai peso körül mozog, de inkább alatta! Számoljunk csak gyorsan utána! 300 kubai peso 12,5 dollár. Egy liter (83-as használhatatlan) benzin 1 dollár, egy dobozos Bucanero sör (0,33 literes) 1 dollár, egy kg orosz mélyhűtött csirkemáj 1,9 dollár, egy liter pasztőrözött dobozos tej 2,4 dollár, egy üveg Santiago minőségi rum 7 dollár, egy kg liszt 1,1 dollár, egy szoba egy átlagos szállodában 50 dollár, autó bérlése naponta 80 dollár, egy pár bőrcipő 60 dollár és egy farmer 35 dollár. Vissza is tértünk a ruhákhoz. Még talán annyit, hogy apósom nyugdíja 240 peso, azaz pontosan 9,6 dollár havonta…”

Szerző: BD

Hát ennyi. Mindenesetre nagyon hálásak vagyunk ezért a beszámolóért, és azért is, amiért Magyarországon élhetünk.