2012. július hónap bejegyzései

Miért növekszik az államadósságunk?

Lassan sokan képben vagyunk, akik látják azokat a globális pénzrendszer által diktált folyamatokat, ami által az államadósságunk kamatterhei lassan visszafizethetetlen mértékűre növik magukat, de az sajnos kevesen tudják, hogy hogyan jutottunk el ide, és mi lenne a kiút, ugyanis az adósságunk eltörlése önmagában nem oldja meg véglegesen a problémát, mivel nem tartalmazza azt a megoldást, ami miatt idáig jutottunk.

Két elv az adósságnövekedéshez:

Az egyik a kamatszedés elve: arra kérlek, hogy próbálj meg úgy levegőt venni, hogy azt tőlem kapod hitelbe 10 percre, de amikor kifújod azt, kérlek, minden kifújáskor 5% kamattal növelt levegőmennyiséget fújj ki. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha ezt a feladatot megtennéd, milyen arcod lenne a 15. percben. Valószínűleg lila. Nos, így működik a mi pénzünk is. A véges mennyiségű pénzből a kamatfizetésnek nincs fedezete a reálgazdaságban.

Természetesen nem azt állítom, hogy nem kell pénzhasználati díjat fizetni, de a fenntarthatósági szabályokat figyelembe kellene venni. A kamathoz szükséges pénzt vagy újabb hitelből tudod visszafizetni, újabb kamatfizetési teherrel, vagy vagyonvesztéssel, amikor a hitelező végrehajtja rajtad a nemfizetést. Ellenben a kezelési költség típusú díj a teljes pénzmennyiségből fizetendő vissza, így azt gazdasági cserében teljesíteni tudom (ennek fenntarthatósága főleg a helyi pénzek esetében igaz), míg az előző kamatszedéses esetet vagyonvesztéssel lehet csak visszafizetni, mivel az a teljes pénzösszeg feletti mennyiségből született. A kettő költségtípus nem azonos, és tudnunk kell megkülönböztetni azt.

A másik az adósság elve: Gondolom, abban egyetértünk, ha egy család kevesebbet termel, mint amennyit fogyaszt, akkor hónap végén valakinek a hitelét kell használnia, ha nincs megtakarítása, és túl akar élni.

Ugyan ez a helyzet egy nemzettel is, azaz ha egy nemzet többet fogyaszt (hazai termék fogyasztás + import fogyasztás), mint amennyit termel (hazai termelés + export termelés), akkor év végére deficites lesz az államháztartása, és hitelt kell felvennie, ami hitel ráadásul folyamatosan kamatozik is. A kamatos kamat elv pedig a fenti példa miatt fenntarthatatlan lesz egy idő után.

Ennek a állami adósság kialakulásának folyamata nagyon egyszerű: Amikor egy multi import árut szerez be, akkor a forintbevételét átváltja a számlavezető bankjánál, devizára. A kereskedelmi bank a bankközi piacon vesz devizát forintért, de amikor a forint túlkínálatban van, azaz gyenge az árfolyam, akkor a jegybank, devizáért vásárol forintot, ami által kiegyenlíti a piaci keresleti hiányt, mivel az MNB legfontosabb feladata a “pénzügyi stabilitás“. A jegybank pedig devizatartalékot az IMF-től, és ehhez hasonló intézményektől vesz fel hitelbe, kamatra.

Összegezve:

  • Amikor import árut vásárolunk, multinacionális kereskedésben, vagy külföldön nyaralunk, akkor növekszik az államadósság.
  • Amikor magyar terméket vásárolunk, és/vagy itthon nyaralunk nem növekszik az államadósság.
  • Amikor exportálunk, akkor csökken az államadósság.

Miért nem megoldás az adósság eltörlése?

Fenti elvek mentén folyamatosan újra születik az államadósság, ha az importunk nagyobb, mint az exportunk az összes költségével együtt, ami a profitexport és profitimport egyenlegét is érinti.

Mi a megoldás?

  • Ismerjük meg a jelenlegi pénzrendszereket amennyire lehet, hogy hogyan működnek.
  • Adjuk át másoknak is, hogy Ők is ismerjék meg ezeket az összefüggéseket annyira amennyire lehet.
  • Fel kell vállalni a felelősséget, hogy mi magunk is csökkenthetjük az államadósságot a pénzünk elköltésén keresztül.
  • Ha elfogadjuk a kamat használatának fenntarthatatlanságát, akkor ne kamatoztassuk a pénzünket sehol sem, legfeljebb üzletrészért fektessük be hozamért, de azt is itthon, ahol közös a kockázat teherviselése is.
  • Ne fogyasszunk import árut, ha nem muszáj. Én is szeretem a német, és az amerikai autókat, de fizessünk érte disznóhússal. Sajnos a valóság viszont az, hogy ma az autót is, és a disznóhúst is Németországból importáljuk.
  • Szervezzünk a lakhelyünkön termelői, gyártói, fogyasztói közösséget, és kezdjünk el barterfizetésekben együttműködni a többiekkel.
  • Törekedjünk export termelést megvalósítani, kialakítani annyit, amennyit csak tudunk.

Első lépés

Oszd meg az ismerőseid közt ezt a bejegyzést, annyinak, amennyinek tudod 😉

Szűrös Mátyás: az IMF tette tönkre Magyarországot

Végre elismerte, és kimondta Szűrös Mátyás, volt MSZMP-s politikus, hogy az IMF tette tönkre az országot, pedig Moszkva, aki már akkor is ismerte az IMF mellékhatásait, figyelmeztette, hogy nagy a kockázat:
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/07/08/12/Szuros_nem_kertelt_ez_tette_tonkre_Magyarorszagot.aspx

Ami nagyon szimpatikus a riportban, hogy Szűrös Mátyás üdvözíti a jelenlegi 2/3-t, és drukkol a jelenlegi kormánynak, továbbá mindenkit biztat, hogy álljon a kormány mellé párttól függetlenül az IMF-fel szemben.

A kiutat a jövőben csakis a szükségtelen import termékek lecsökkentése tudja meghozni, és az innen felépülő új export piacok megszervezése, amivel az államadósságot lehet elvben megszüntetni.

Tudomásul kellene végre vennie a magyar állampolgároknak, hogy ha javulást akarunk elérni a magyar nemzetgazdaságban, akkor le kell állni a szükségtelen importálásokkal, mert minden import csak rontja az esélyeinket, és újból IMF hitelre lesz szükségünk, mivel minden valutaváltás mögött az MNB valutatartaléka áll, amit IMF hitelből fedezünk, és amit vagy a nemzeti vagyonnal fizetünk vissza, vagy exporttal. Nincs másik alternatíva.

Egy korábbi cikk az IMF hazai munkájáról, és a törvényeink feletti uralmáról az 1982-es törvény erejű rendeletünkről: http://mno.hu/belfold/az-imf-a-magyar-torvenyek-felett-all-1049290 Ez a garanciája annak, hogy ha egykor majd már végleg nem tudunk fizetni az IMF-nek, akkor szépen lassan mindent elvesznek tőlünk. Ebben a mindenben egy ma még elképzelhetetlennek tűnő forgatókönyv is szóba jöhet, ami akár egy újabb államosítási folyamat is lehet, mert ezzel az IMF újra tömbösíteni képes a magyarság még meglévő lakossági, és vállalati vagyonát, és azt esetlegesen majd elveszi, végrehajtja törlesztésként. Ennek felelőssége mindannyiunké.

Argentína: “Van élet az IMF-en kívül, és milyen jó élet!”

A teljes nyomorba és gyarmati sorba taszított Argentína 2002-ben fellázadt elnyomói ellen, és visszaszerezte az ország függetlenségét. Azóta a dél-amerikai állam jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül, melyről elfelejtettek tudósítani a nyugati hírközlő eszközök.

“Május elején az argentin kormány állami többségi tulajdonba vette a Yacimientos Petroliferos Fiscales (YPF) elnevezésű olajtársaságot, melynek nyomán a dél-amerikai ország immár függetlenítette magát a nemzetközi olajkartellek befolyása alól.”

2002 előtt Argentína engedelmesen végrehajtotta az IMF és a Világbank összes parancsát, privatizált, megnyitotta a piacait, és nyakra-főre vette fel a kölcsönöket. Az ország adósságállománya 2002-ben elérte a 95 milliárd dollárt, és Argentína legfontosabb ipari és energetikai központjai is a „nemzetközi befektetők” kezére kerültek. Az IMF utasításainak végrehajtása azt eredményezte, hogy hatalmas deficit keletkezett, a munkanélküliség és az infláció az egekbe szökött, és az állandó „megszorítások” következtében az egészségügy, az oktatás és a szociális szolgáltató rendszer a csőd közelébe jutott. Argentína egy teljesen élhetetlen országgá vált, ahonnan aki csak tehette, menekült.

Amikor a népharag elsöpörte végre az országot a nemzetközi finánctőkének teljes mértékben kiszolgáltató bűnöző politikai osztályt, új korszak kezdődött Argentína életében. Az IMF zsoldjában álló gazdasági „szakértők” gazdasági összeomlást jósoltak arra az esetre, ha az új argentin vezetés hátat fordít a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek, és az ország népének érdekeit szolgáló gazdaságpolitikát folytat. A teljes gazdaságpolitikai fordulat nyomán sikerült talpra állítani az országot: 2002 és 2012 között 90%-kal (!) nőtt Argentína gazdasági teljesítménye. A nyugati féltekén egyetlen állam sem mondhatott magáénak ilyen szédületes gazdasági eredményt. A munkanélküliség a 2002-es 22%-os szintről 2011-re 6,7%-os szintre csökkent. A dél-amerikai kormány nem tagadta meg az adósságai visszafizetését, azonban új feltételek mellett folytatta a törlesztést. Nestor Kirchner argentin államfő 2005-ben tömören összefoglalta a lényeget: „Van élet az IMF-en kívül, és milyen jó élet!”

Az új, a nemzetközi pénzoligarchia bértollnokainak szóhasználatában “populista” gazdaságpolitikai intézkedések részét képezi a nagy olajvállalatok nemzeti tulajdonba vétele. Az elmúlt évtized folyamán a “populista”, vagyis a nemzeti érdekeket képviselő kormányzat jelentős összegekkel igyekezett az értékes nyersanyag árát elfogadható szinten tartani. A multinacionális vállalatok – köztük a spanyol többségi tulajdonú Repsol, mely a most államosított olajcéget birtokolta – hatalmas profitot vágtak zsebre, miközben bírálták a kormány beavatkozását a „piaci viszonyokba”. 2004 és 2011 között az olajtermelés 20%-kal, a felszínre hozott gáz mennyisége 13%-kal csökkent. A YPF, amely az ország olajkészletének egyharmada fölött rendelkezik, szintén meglehetősen gyengén teljesített. A külföldi kézben lévő olajkonszernek azzal érveltek, hogy a mesterségesen alacsony szinten tartott olajárak miatt képtelenek fejleszteni a kitermelési technológiát, és nem tudnak új befektetéseket sem végrehajtani. Az olajcégek az állami árkontroll megszüntetését követelték cserébe az olajkitermelés mértékének fokozásáért.

Hasonlóképpen zsarolnak Magyarországon is a multinacionális cégek és a „nemzetközi befektetők”, csakhogy nálunk nincsen a nemzeti érdekeket keményen képviselő “populista” kormány. A buenos aires-i vezetés azonban megelégelte az olajmultik pofátlan viselkedését, és állami többségi tulajdonba vette a legfontosabb olajcéget. A lamentálás persze már megkezdődött a pénzoligarchia részéről. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter legutóbbi amerikai útján kijelentette: “A szabad piac a kívánatos modell. A verseny és a szabad piac mindenütt sikerekhez vezetett a világon” – hazudta az amerikai külügyminiszter.

Az államosított cég korábbi többségi tulajdonosa, a Repsol, valamint az amerikai pénzügyi tanácsadó cég, a texasi Yale Capital Corp pert indított az argentin kormány ellen a manhattani bíróságon. A pénzoligarchák szerint ugyanis súlyos veszteség érte őket, melyért kárpótlás jár nekik. De vajon mikor fizet kárpótlást az IMF-es és világbankos pénztőke az elmúlt évtizedek során a világ népei ellen elkövetett példátlan csalás és bűncselekmény-sorozat miatt?

(Americanfreepress nyomán Kuruc.info – Perge Ottó)

Megszületett az EU adóbehajtó pitbullja

Forrás: kalozpart.org; ill. kulturaliskreativblog

Mialatt a foci EB elődöntője, a  Németország-Olaszország meccs ment, és az emberek mámorban tomboltak, Európa politikája egy másik EB-n, az Európai Bizottságban sorsdöntő napját érte meg – talán nem volt véletlen az időzítés sem -, nagy gyorsasággal döntöttek sorsunkról nem választott politikusaink. A tömegtájékoztató médiumok alig foglalkoztak az eseménnyel, pedig ez volt az egyik legnevezetesebb nap az EU történetében.

2012. június 28-ról 29-ére virradóra egy „fekete pénteket“ ért meg Európa és ezt sikernek könyvelte el az elit. Elképesztő! Mától a pénzügyi diktatúrának szabad utat adott az Európai Bizottság. Ezt az ESM szerződés nagyon világosan leírja, csak el kell olvasni.

Az ESM szerződéssel létrejövő szuperbank sebezhetetlen, érinthetetlen, átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, senki felé nincs elszámolási kötelezettsége, egyetlen szavára pattannia kell mindenkinek és euró-ezermilliárdokat is átutalni, akár azonnal, az első szavukra, kérdés nélkül.

Ezt 29-énNémetország parlamentje aljasul, sunyiban villámgyorsan jóváhagyta, miközben az ACTA-hoz hasonlóan teljes titokban tartották a részleteket, nem csak a nyilvánosság, de még sok illetékes előtt is, nem volt vizsgálat, elemzés, vita stb., Természetesen a nép véleményét sem kérte ki senki, Németország részéről jóváhagyták és elfogadták ennek a szuperbanknak a fennhatóságát, és ez mélyen felháborít mindenkit. Máris több mint ezer kérelem érkezett be a német alkotmánybírósághoz.

Rompuy és az EB többi tagja most már elégedett lehet, bevált az a stratégiájuk, hogy egy visszafordíthatatlan folyamat elindulhasson, melynek végcélja egy bankok által diktált szuperhatalom.

Mától egy fiskális unióról beszélhetünk, adó, szociális és politikai unió nélkül. Hogy ez mit jelent? A demokratikus Európai Unió végét, mert erre a három pontra a népek nem mondtak még igent és ebben a sorrendben a politikai egyesítés nem lehetséges, sőt a nemzetközi jognak is ellentmond.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha az ESM tanács ezt úgy gondolja, akkor az adók direkt mennek a bankoknak, az államok, a kormányok kiiktatásával. Tehát a kormányok nem felelnek a hitelekért, mehet a szabadrablás, a népek teljes kifosztása.

A német kancellár nagyon megtévesztően úgy érvelt, hogy az ESM-hez még egy „európai Bankfelügyeletet“ kell alapítani. Amit elhallgat, hogy ezt az ESM 27. paragrafusa kimondja, hogy az ESM nem ellenőrizhető. Angela Merkelnek még voltak a német parlamentben olyan kijelentései, amik igencsak elgondolkodtathatnak. Ezek szerint az új világrend összeesküvéselméletéről, most már mint reálpolitikakáról beszélhetünk:

Lassan a puzzel össze áll, és az ESM igazi küldetése is megvilágosodik.

Ez azért államcsíny, mert az ESM szerződést csak olyan jogi alapon lehet érvényesíteni, amely nem létezik. Egyszerűen nem létezik még politikai egységes európai állam. Ezzel a tagállamok pénzügyi szuveranitását feladták, és életbe lépett a fiskális diktatúra. Ennek a legtöbb tagállam alkotmánya is ellent mond. “A hatalom a népé, és a törvényhozást az alkotmány szabályozza.” Ez áll a legtöbb alkotmányban. “Ha ez ellen, ennek felszámolására történnek politikai események, akkor a népnek joga van az ellenállásra.” Még ilyenek is állnak egyes alkotmányokban.

Az Európai Bizottság Európa politikai egyesítését nem alkotmányosan akarja elérni, hanem egy ESM szuperbank létesítésével, amelynek diktatórikus joga van az európai pénzügyekről saját magának dönteni. Európai Szövetségi Állam az tagállamok jelenlegi alkotmányai szerint nem lehetséges. Ehhez előbb a nemzeti alkotmányokat kellene módosítani. Magyarországon a kormány ezt szépen kijátszotta, talán ezért is nevezte az alkotmányunkat csak alaptörvénynek, hogy alárendelhesse magát egy új EU alkotmánynak.

Orbán Viktor a csúcs után azt mondta, komoly egyeztetések kellenek itthon, hogy eldöntsük, akarunk-e csatlakozni. Orbán nyitva hagyta mindhárom lehetőséget: a csatlakozást, a kimaradást, de a vétót is.

Zárógondolatként engedjetek meg egy idézetet. 2007-ben, Robert Mundell az Euró egyik atyja ezt mondta: