2013. március hónap bejegyzései

Fix fizetés feltétel nélkül

Még meg sem száradt a digitális tinta az előző blogbejegyzésemen, aminek a címe: a szabadságnak ára van, és máris egy másik tanító, Takáts Péter a bejegyzésem “keretrendszerét” visszaadta egy teljesen más nézőpontból, ami alapján akár minden magyar állampolgár feltétel nélkül kaphatna fix fizetést.

Tudom, egyeseknek elképesztően hangzik, de nézzétek meg az alábbi kisvideot, ahol meglátható benne a lényeg:

A szabadságnak ára van!

A legtöbben úgy vélekedünk, hogy a magyar állampolgárnak is jogosan jár a szabadsághoz való joga, és az európai emberhez méltó életminőség. Ha hasonlattal kellene élni, akkor a magyar állampolgár jogosan várja el, hogy ha egy német állampolgárhoz hasonlóan nem is, de mindenképp jobb életszínvonal jár neki, mint az Unió átlagos állampolgárainak, akiknek jobban megy.

a_szabadsag_ara

Jogilag ez teljesen elvárható, és a jog meg is adja rá a lehetőséget ma, de a lokális gazdaság már sajnos nem. Németországban sokkal jobban szervezettebb, és védettebb a saját, és nem európai gazdaságuk. Sokkal több pénz áramlik be az országukba, mint a miénkben, és sokkal jobban tudják emiatt elosztani maguk közt.

A mi “nemzetgazdaságunkban” (ha még lehet ilyenről beszélni) ezzel ellentétben annyi külföldi árut vásárolunk meg egy évben, hogy abból kb. 430 000,- embert lehetne eltartani itthon, de mivel mi, magyar állampolgárok, munkavállalók, vállalkozók, és egyben vásárlók, nem foglalkozunk azzal, hogy vásárlásaink által mennyi pénz marad itthon, esetleg általunk ki kap fizetést a jövő hónapban, mielőtt ki kell fizetnünk az újabb sárga csekket, csak a minél olcsóbb ár számít … na itt kezdődik a németek gondolkodása, és a mi gondolkodásunk között egy lényeges különbség, azaz Ők tudják, hogy a szabadságnak, és a jólétnek ára van.

Szóval, innentől mindenki nyugodtan vásároljon az “Ildiben”, és vegyen “Malfina” terméket, vagy más boltokban más német terméket, mert azzal csak fenntartjuk hazánkban a munkanélküliséget, és eltartunk egy gazdag németet, aki köszöni, de nagyon jól érzi magát, és Te adtad Neki a fizetésének egy részét, és ez sok más ország lakóira is vonatkozik.

Esetleg el kellene gondolkodni azon, hogy aki szeretne egy munka kényszer nélküli szabad, gazdaságilag biztonságos országban élni, az hajlandó-e megfizetni szabadságunk árát.

Persze megtehetjük azt is, aki inkább elmegyünk ebből az országból, amit apáink hagytak ránk így vagy úgy, és felelősségre vonhatunk bárkit magunkon kívül, hogy önmagunk feloldozottjává váljunk a közös vezeklés helyett. Aki ezt választja, attól kérem, hogy figyelje meg azt az országot, hogy ott mit csinálnak másképp az emberek közösen, amitől jobban megy nekik a gazdaságuk.

Aki itt marad, és elég volt neki várnia arra, hogy valaki oldja meg helyette az életét, annak szeretném jelezni, hogy olvassa el ezt a bejegyzést is, és eszerint tegyen hozzá a szabadság árához.

Ha tetszik ez a bejegyzés, oszd meg kérlek a barátaidközt, hogy minél többen tudjanak róla, hogy mi a szabadságunk ára.