A szabadságnak ára van!

A legtöbben úgy vélekedünk, hogy a magyar állampolgárnak is jogosan jár a szabadsághoz való joga, és az európai emberhez méltó életminőség. Ha hasonlattal kellene élni, akkor a magyar állampolgár jogosan várja el, hogy ha egy német állampolgárhoz hasonlóan nem is, de mindenképp jobb életszínvonal jár neki, mint az Unió átlagos állampolgárainak, akiknek jobban megy.

a_szabadsag_ara

Jogilag ez teljesen elvárható, és a jog meg is adja rá a lehetőséget ma, de a lokális gazdaság már sajnos nem. Németországban sokkal jobban szervezettebb, és védettebb a saját, és nem európai gazdaságuk. Sokkal több pénz áramlik be az országukba, mint a miénkben, és sokkal jobban tudják emiatt elosztani maguk közt.

A mi “nemzetgazdaságunkban” (ha még lehet ilyenről beszélni) ezzel ellentétben annyi külföldi árut vásárolunk meg egy évben, hogy abból kb. 430 000,- embert lehetne eltartani itthon, de mivel mi, magyar állampolgárok, munkavállalók, vállalkozók, és egyben vásárlók, nem foglalkozunk azzal, hogy vásárlásaink által mennyi pénz marad itthon, esetleg általunk ki kap fizetést a jövő hónapban, mielőtt ki kell fizetnünk az újabb sárga csekket, csak a minél olcsóbb ár számít … na itt kezdődik a németek gondolkodása, és a mi gondolkodásunk között egy lényeges különbség, azaz Ők tudják, hogy a szabadságnak, és a jólétnek ára van.

Szóval, innentől mindenki nyugodtan vásároljon az “Ildiben”, és vegyen “Malfina” terméket, vagy más boltokban más német terméket, mert azzal csak fenntartjuk hazánkban a munkanélküliséget, és eltartunk egy gazdag németet, aki köszöni, de nagyon jól érzi magát, és Te adtad Neki a fizetésének egy részét, és ez sok más ország lakóira is vonatkozik.

Esetleg el kellene gondolkodni azon, hogy aki szeretne egy munka kényszer nélküli szabad, gazdaságilag biztonságos országban élni, az hajlandó-e megfizetni szabadságunk árát.

Persze megtehetjük azt is, aki inkább elmegyünk ebből az országból, amit apáink hagytak ránk így vagy úgy, és felelősségre vonhatunk bárkit magunkon kívül, hogy önmagunk feloldozottjává váljunk a közös vezeklés helyett. Aki ezt választja, attól kérem, hogy figyelje meg azt az országot, hogy ott mit csinálnak másképp az emberek közösen, amitől jobban megy nekik a gazdaságuk.

Aki itt marad, és elég volt neki várnia arra, hogy valaki oldja meg helyette az életét, annak szeretném jelezni, hogy olvassa el ezt a bejegyzést is, és eszerint tegyen hozzá a szabadság árához.

Ha tetszik ez a bejegyzés, oszd meg kérlek a barátaidközt, hogy minél többen tudjanak róla, hogy mi a szabadságunk ára.