Forint kategória bejegyzései

Mi az a nemzetgazdasági adósságlábnyom?

devizalabnyomA fogalom mintáját az ökológiai lábnyom adta a fenntarthatóság értéke alapján, és azt próbálja bemutatni, hogy egy gazdasági szereplő egy közösségen belül a termelésével/vásárlásaival mennyivel járul hozzá a közösség fennmaradásához és túléléséhez a közösség eladósodásán keresztül. Magyarul a változó azt mutatja meg, hogy valaki mennyi államadósságot hoz létre a működésével, és mennyire növeli a munkanélküliséget általa az adott közösségben, országban.

Minden embernek van a fogyasztásából fakadóan a mai pénzrendszer által a közösségére ható eladósítási, vagy megtakarítási hatása. A kettő hatás egyenlege mutatja meg, hogy mekkora egy ember-, vagy egy gazdasági szereplő, mint pl. egy vállalat fogyasztásából, és termeléséből eredő nemzetgazdasági adósságlábnyoma, amit úgy is hívhatunk, hogy nemzetgazdasági devizalábnyoma, ami a közösség, vagy ország devizatartalékát befolyásolja az alábbiak szerint:

  • Gyártás és termelés esetén egy gazdasági szereplő pozitív előjelet kap az export bevétel termelés értékére, és nullát a hazai termelésre.
  • Fogyasztás esetén egy gazdasági szereplő negatív előjelet kap, az import áru fogyasztásának értékére, és nullát a hazai fogyasztására.
  • A két érték összege adja meg a nemzetgazdasági adósságlábnyom mértékét, aminek az eredője vagy negatív, nulla, vagy pozitív. Az eredő azt mutatja meg, hogy a vizsgált gazdasági szereplő éppen mennyire pusztítja, vagy építi egy nemzet devizatartalékát. Egy eladósított közösségben vagy országban a negatív előjel esetén pusztító hatással van, pozitív előjelű lábnyom esetén építő hatással.

Példa:

  • ha egy munkavállaló egy olyan cégnél dolgozik, aki a hazai piacra gyárt terméket, akkor nem termel a nemzetgazdaság részére deviza megtakarítást, de ha közben import árut-, vagy import alapanyagot tartalmazó árut dolgoz fel, akkor adósságot termel a nemzet számára az import részével, így a nemzetgazdasági adósságlábnyoma negatív előjelű az importtartalom értékével
  • ha egy munkavállaló egy olyan cégnél dolgozik, aki 100%-ban export piacra termel, akkor a nemzet részére bevételt, megtakarítást termel, ha közben pedig hazai terméket vásárol, akkor nem termel adósságot a nemzet számára, így a nemzetgazdasági adósságlábnyoma pozitív előjelű a jövedelme mértékéig
  • ha egy cég hazai piacra termel, akkor az nem módosítja a nemzetgazdasági adósságlábnyomot, de ha ez a cég év végén egy offshore cégen keresztül kiviszi a profitját, akkor az a cég negatív előjelet kap a kivitt profit összegére, mert az nemzeti szinten adósságot hoz létre.
  • ha egy cég import árut értékesít hazai piacon, és utána az évvégi profitot a külföldi anyavállalat kiviszi az országból, akkor duplán is negatív előjelet kap.

kozossegi_gazdasagMinden egyes ember, és gazdasági szereplő nemzetgazdasági adósságlábnyoma vektorálisan összeadódik, és adja meg a nemzetgazdaságunk adósságlábnyomának eredőjét, mely kihat az adott közösség, vagy ország munkahelyeinek védettségére. Az eredő azt mutatja meg, hogy éppen mennyire vagyunk önállóak és önfenntartóak pozitív előjel esetén, vagy mennyire önpusztítóak negatív előjel esetén a nemzetünk eladósítása által, aminek természetes velejárója a munkanélküliség növekedése.

Neked mekkora az nemzetgazdasági adósságlábnyomod van?

Hova tűnt el a pénzünk?

Egy érdekes szócsatának voltam részese a közelmúltban, ami ihlette ezt a bejegyzést. A szócsata alapja az volt, hogy ki a felelős a jelenlegi magyar gazdaságért.

Természetesen az átlag ember ezért most Orbán Viktort hibáztatja (mert még nem ismerik ezt a bejegyzésemet), de én ezzel szemben pedig magunkat hibáztatom az ismert összefüggések miatt, így megfogalmaztam azt, hogy hova tűnik el az a sok pénz, amit hiányolnak ma az emberek.

Hova tűnt el a pénzünk?

Vegyünk egy egyszerű gazdasági folyamatot, és nézzük meg hogy ott hogyan mozog a pénz útja, és rögtön kiderül, hogy ki is a tényleges felelős.

A példa kedvéért ugorjunk vissza 2008 június 20.-ára. A kitalált történetünkben ekkor Józsi felvesz a a UNICREDIT banktól 1 millió Ft-t hitelbe lakásfelújításra (legyen Ft hitel az egyszerűség miatt), elkölti Pistánál, aki kifesti Józsi lakását, beépít pár új nyílászárót, és szalagparkettát is tesz le. A munka már készülőben van, és Józsi épp ekkor kapta meg a hitelfolyósítást, amit ki is fizet Piustának.

Pista bemegy a Praktikerbe, és elkölt az egymillió Ft-ból 600.000,- Ft-t, és vesz belőle holland festéket, bolgár szalagparkettát, kínai műanyag nyílászárót és a maradék pénzéből befizeti az előző negyedév áfa tartozását a 400.000,- Ft-t, mivel ennek határideje épp június 20.

A Praktiker beviszi a kereskedelmi bankjába a 600.000,- Ft-t kasszazáráskor, ami az Erste bankban van (csak példa), és átváltja (vesz rajta) Eurot. Az Erste bank a magyar bankközi piacon vesz ezen a 600.000,- Ft-on Eurot, mert a Praktiker valutaváltása miatt pont kifogyott neki is a devizatartaléka a pénztárából.

Mivel épp az összes hazai kereskedelmi banknál ebben a pillanatban fogyott ki szintén a devizatartaléka a pénztárukból (csak példa), ezért hirtelen bezuhan a Ft ára a túlkínálat miatt, azaz a Ft árfolyama hirtelen felmegy 299 Ft-ra. Ekkor az MNB fizetési stabilitási célját végrehajtva a jegybanki devizatartalék terhére olcsó, túlkínált Ft-t vesz a bankközi piacon, és ezzel vissza is áll a Ft árfolyama az elfogadott, és megszokott 275 Ft-ra.

Természetesen a jegybank devizatartaléka közben jelentősen lecsökkent, mert nem kellene elfelejteni, hogy ez időtájban volt pl. az a rengeteg érettségi bankett is, ahol töménytelen tömény ital is elfogyott, mint pl. vodka, whisky, bacardi és üdítőitalok, mint kóla, és redbull fogyott, ami szintén csökkenti a jegybank valutatartalékát mivel ezek is vagy teljesen import áruk, vagy ugyan hazai termék, mint a kóla, de az import alapanyagot szintén csak Euroért tudja beszerezni. És ne feledkezzünk meg a görög-, horvát tengerpartról se, mivel ekkor indul a szezon, és sokan váltottak Ft-t Eurora a fenti módon. Szóval, rengeteg valuta elfogyott a jegybankból áttétesen a kereskedelmi bankokon keresztül, mert sosem figyeltük meg a fenti folyamatok összefüggéseit.

Mivel már jó ideje stabilizálni kellett folyamatosan a Ft árfolyamát az Euroval szemben a hasonló módon, ezért az MNB ekkor jelzi a kormánynak 2008 nyarán, és az IMF-nek, hogy vészesen fogy a jegybanki devizatartaléka, ill. az jelentősen lecsökkent mára, ezért ha nem vesz fel a kormány sürgősen IMF hitelt, akkor a jövőben a Praktikerben nem lesz ilyen olcsó a holland festék, a kínai nyílászáró, és a bolgár szalagparketta (sem), és a diákok se tudnak ennyiért dorbézolni a jövőben (tanulás helyett).

Ekkor a kormány bejelenti 2008 szeptemberében, hogy a világválság ide is elért kis országunkba, és ezért hirtelen a jegybank felemeli a jegybanki alapkamatot 12 %-ra (október), hogy a befektetők hozzanak ide devizát amíg a kormány meg nem állapodik az IMF-fel, hiszen ilyen magas garantált kamatot kevesen adtak.

Kb. 3 hét alatt meg is születik az IMF megállapodás 20 milliárd Euro készenléti hitelről (2009 február), aminek a fedezete az összes nemzeti vagyon jelzálogosítása, ami még meg maradt az akkori APV RT tulajdonában, ezért most mindenki nyugodtan hátradőlhet, mert ezt ha ezt teljesen le is hívjuk, azt elég lesz maximum 2013-ban, és 2014-ben visszafizetnie a kormánynak, az meg legyen az akkori kormány problémája.

Talán tudja mindenki, hogy hiába volt készenléti hitel, mert amit kaptunk, az mára elfogyott. Te láttál ebből a 20 milliárd Euroból valamennyi kis pénzt? Nem? Ezt csak akkor hiszem el, ha közben semmilyen import terméket/szolgáltatást nem fogyasztottál, és nem fogyasztottál olyan hazai terméket sem, aminek az alapanyaga semmi ilyen árut sem tartalmaz, és nem voltál külföldön nyaralni, és nem használtál pl. mobilszolgáltatást sem, mivel Ők is az év végi profitjukat így vitték ki az országból év végén. Ha ezek közül csak egy csekély mértékben is, de fogyasztottál import árut, akkor abban a mértékben kaptál Te is ebből a 20 milliárd Euroból(!!!)

Közben telik az idő, ugye 2010-ben bekövetkezik egy kormányváltás is, de az előző folyamat újra, és újra, egyre nagyobb mértékben megismétlődik, így a 20 milliárd Euro készenléti hitel szépen lassan elfogy a Praktiker (és az összes multi) által. Eljön a 2011, ahol az import áru fogyasztás már 15600 milliárd Ft-ra növekedett, a külföldi nyaralások értéke 550 milliárd Ft-ra növekedett, a bankok profitkivitele pedig 1800 milliárd Ft-ra növekedett, ami összesen 17950 milliárd Ft értékű fogyasztást jelent a jegybank deviza tartalékából, amit ha átlag 275 Ft-tal számolunk, akkor 2011-ben csak ezekre a tételekre elhasználtunk 65 milliárd Euronyi valutatartalékot.

Természetesen közben exportáltunk is közel ennyit, de az exportunk jelentős része gépipari export volt, amit ugye a német multi vállalatok hoztak létre hazai, és részben hazai foglalkoztatással, mint pl. a Suzuki, aki Szlovák állampolgárokat is foglalkoztat, ill. az évvégén megmaradt profitot ők is ugyanúgy kiviszik az országból az év végén, ami tovább rontja az ország fizetési mérleget.

Sőt a fizetési mérleget tovább rontja a kreatív magyar vállalkozók off-shore cégeken kivitt profitjuk, ill. a korábbi államadósságok törlesztőrészlete, vagyis ez a 2011-es év is egy jókora deficittel zárul, amit mi magyar állampolgárok, és vásárlók hoztunk létre közösen mindenféle kényszerítő erő nélkül, vagyis ezt nem mások tették velünk, hanem mi magunk tettük magunkkal, és gyermekeink jövőjével.

A hitel elfogyott, és mivel MA, 2012-ben hiányzik a 2009-es IMF hitel visszafizetéséhez 7500 milliárd Ft ezért meg kell emelni az áfát, hogy legyen miből visszafizetni azt, ugyanis 2014-ben lejár a földvédelmi moratóriuma Magyarországnak, és itt fognak legelőször jelzálogot érvényesíteni az IMF érdekkörei, ha nem fizet a kormány IMF hiteleket időre.

Közben Józsi elveszíti a munkáját annál a nyomdánál, aki az egyik hazai festékgyártónak dolgozott 2011-ig, mert a festékgyár becsődölt. Nem tudta tartani a versenyt az olcsó Holland festékekkel, amit a Praktiker kínált. Igaz, abból dupla annyit kellett folyamatosan felhasználni, de ez a vevőket nem érdekelte. Valamint a nyomda elvesztette a Szobi szörp nyomdai munkáját is, mert az is bezárt, mivel a diákoknak ciki Szobi szörpöt inni kóla helyett, így a nyomdából is leépítették Józsit, mivel visszaesett a nyomda forgalma.

Józsi lakását a bank ezért elvette Józsitól, mert nem tudta megadni azt az 1 millió forintot a banknak, amiből Pista felújította a lakását. Természetesen se a holland festékgyár, se a bolgár szalagparketta gyár, se a kínai nyílászárógyár nem rendelt Józsitól munkát azon a pénzen, amit kivittek az országból, pedig azt Józsi vette fel hitelbe a bankjától, azaz az az Ő pénze. És Józsi se ment ki Németországba dolgozni egyik külföldi céghez sem, pedig a pénze ott van a ezeknek a cégeknek a bankszámláján. Ráadásul most munkanélküli segélyt kell fizetnie az államnak Józsi után is, így nem csak az áfát kell megnövelnie, hanem a felsőoktatás keretszámait is le kell csökkentenie, hogy Józsinak munkakeresési támogatást tudjon fizetni, akiknek a száma a fenti fogyasztói szokásaink miatt 2012 év végére már átlépte az 500.000,- főt.

Pista közben ugye befizetett 25% áfa pont arra volt elég, hogy a 2011-es IMF hitelt az állam visszafizesse az IMF-nek.

De 2013-ban ki fog lakást felújítani, beruházni? Ki mer hozzá hitelt felvenni? Senki, így marad a még nagyobb megszorítás, mert a 2009-es hitelt vissza kell fizetni az IMF-nek, különben viszik az állami földeket, vagy az Országházát, esetleg a Lánchidat, hogy hídadót szedjenek majd, mint pl. Svédországban. A TV székházat már elvitték … miért ne vinnék el az Országházát is, amiből luxus szállodát lehet építeni?

Na erről a jelenségről nem csak a kormány és a bankok tehetnek. Hogy ezt nem érti a nép, és nem is akarja megérteni, az kinek a felelőssége? Lásd IMF óriásposzterek.

Az emberek azt hiszik a kormány a hunyó, közben az emberek azok, mert nem 4 évente szavazunk csak, hanem minden nap, amikor fizetünk valakinek a pénztárában.

Amiről le kellene szokni, mert államadósság-, és munkanélküliség növelő tételek:

  • Szükségtelen importtermék fogyasztás, mint pl. a külföldi élelmiszerek, banán, mandarin, tej, stb.
  • Szükségtelen import szolgáltatások fogyasztása, mint pl. unitlinked biztosítás, külföldi irodaházakban irodák bérlése, külföldi oktatások, és liszenszdíjaik
  • Hazai pályán szerzett profitot off-shore cégeken keresztül kivinni
  • Befektetési arany vásárlás, ami kintről származik
  • Külföldi befektetések, a hazai helyett
  • Külföldi nyaralás, ha itthon is lehet

Mit tett a kormány azért, hogy ez a helyzet megváltozzon?

  • Bevezette az Erzsébet utalványt. Az Erzsébet utalványt kezdetben csak a magyar vállalkozók közt lehetett elkölteni, de idővel azok a multik is befogadták, akik leszerződtek a kormánnyal, hogy sokkal több magyar terméket forgalmaznak ott, ahol lehet, így ezzel védettebbé tették a magyar munkahelyeket.
  • Létrehozta a Magyar Termék Rendeletet, amivel megkülönbözteti a termékeket. Csúfos módon a Tesco ennek az elöljárója, és a hazai élelmiszerláncokat ez nem is érdekli(!), pedig a VM szeretné, ha ebben a programban jobban részt vennének Ők is.
  • 2012-ben két pályázatot is kiírt export piacok szervezésére, de ez a magyar importárukra támaszkodó vállalkozókat nem érdekli, ebben a pillanatban is (2012. 12. 15.) mindkét pályázat nyitva van, és van még keret belőlük.
  • Bevezették a tranzakciós adót, amivel a jegybankon belüli hatalmas pénzek hozamai adóznak. A mai pénzforgalom több, mint 90%-a néhány intézmény között zajlik le, és csak a majdnem 10% pénzforgalom az, ami minden más kereskedelemre, amiben az összes multi beletartozik, így hidd el, ez az egyik legjobb eredménye ennek az adónak.
  • Nem tárgyalnak feltételek nélkül az IMF-fel úgy, mint 2009-ben az akkori kormány.
  • Törekszik egy gyengébb valutára (akár 330 Ft/Euro), hiszen ekkor drágább lesz az import fogyasztás, és olcsóbb az export termelés, ami javítja a fizetési mérleget.

Kormányalakítás - Sólyom László kinevezte az új minisztereket

Mit nem tehet meg a kormány?

Sok radikális megoldást lehetne megtennie a kormánynak, de a mai jogi környezetben ezeket szinte lehetetlen megtenni. 1931-ben a jegybank a világválságra úgy reagált, hogy korlátozta a devizakereskedést. Ez annyit jelentett, hogy csak annyi devizatartaléka volt az országnak, amennyi exportja. Ha volt export, volt deviza, és lehetett váltani. Ha nem volt export, nem volt deviza, és nem lehetett váltani.

A 2004-es EU csatlakozással nem csak a vámok szűntek meg, hanem a jegybank irányítását is átadtuk szerződés szerint az EKB-nak, így a leghatékonyabb megoldásunkat nem tudja a kormány meglépni. Mindemellett 2007-ben a Lisszaboni szerződéssel minden EU-s szabályozás alá rendeltük magunkat, ezért jogilag nagyon korlátozott lehetőségei vannak a kormánynak.

Ráadásul a honvédséget is a NATO tagság miatt megint csak nem mi irányítjuk, mivel azt a NATO irányítja, így kierőszakolni sem tudjuk a változást egy esetleges honvédség által.

Mi marad akkor a kormánynak a változáshoz? A szűk lehetőségek közt olyan eszközöket adni az embere kezébe, amikkel Ők tudnak szabad választásuk által tenni a változásért, mint a tudatos vásárlás az Erzsébet utalványon keresztül. Vagyis nem tud a kormány nélkülünk, azaz a népakarat nélkül tenni semmit.

Az igazi kérdés:

Te mit tettél, és mit teszel, hogy ez a helyzet megváltozzon, és legyen/maradjon pénz a gazdaságban, és szülessenek/maradjanak új munkahelyek?

Amit igazán megtehetsz:

  1. Fejleszd önmagad. Sajnos a kollektív tudásunk, a kultúránk rég elavult dogmákra épít. Ha nem vagy képes felülemelkedni sokszor sok száz éves tényként kezelt igazságokon, nehéz lesz a változás, és csak szenvedni fogsz, mert az emberiség selejtezése elkezdődött.
  2. Meg kell ismernünk ezt a fennálló pénzügyi, és gazdasági rendszert, amennyire csak lehet. Ha ismerjük, hogy hogyan működik ez a társadalmi rendszer, ami körülvesz minket, akkor könnyen kezelhetővé is válik mindenki által.
  3. Meg kell ismerni az önfenntartáshoz szükséges ismereteket, aminek a gyakorlata sokszor környezeti változással, lakhelyváltozással is járhat. Az organikus gazdaság, a fenntartható gazdaság, és az önellátás témakörében szintén rengeteg irodalom áll rendelkezésre az interneten ingyen.
  4. Add tovább! Akinek csak lehet, juttasd el előző információkat, mert minél többen ismerjük ezen összefüggéseket, annál hamarabb fog bekövetkezni a változás.
  5. Légy tudatos vásárló, mert a vásárlásainkkal szavazunk a változásban, és nem 4 évente. Minden nap arra szavazunk, hogy a pénz itthon marad, és ezáltal jobb élet lesz itt, vagy a pénz elhagyja az országot, és ezáltal rosszabb élet lesz hazánkban. A tudatos vásárlás egyszerre vonatkozik a gazdasági tudatosságra, és egyszerre vonatkozik a környezetvédelmi tudatosságra.
  6. Ne járj multiba vásárolni, vásárolj a környezetedben található kisboltokban, piacokon magyar terméket. Még banki szolgáltatást is csak magyart válassz. Ma már elég választék van a versenyképes magyar termékekből/bankokból, ha szükséged van rá.
  7. Próbálj meg kizárólag Magyarországon gyártott termékeket vásárolni. Még akkor is, ha ez épp 2 Ft-tal drágább, mint a külföldi. Ebben segítségedre lehet a www.amagyartermek.hu védjegy.
    1. Sok összetevője van, hogy hogyan tudod megkülönböztetni a termékeket, amelyek közül ilyenek:
      1. Ismerd meg a magyar gyártó cégeket.
        1. http://www.amagyartermek.hu/partner/
        2. http://veddamagyart.info/termekek
        3. http://magyar-termekek.hu/
      2. Nézd meg a kívánt cég weblapját, és a www.e-cegjegyzek.hu oldalon tudd meg ki a tulajdonosa.
      3. Vonalkód az 599-es számokkal kezdődnek a magyar termékek, de ez önmagában kevés jelölést takar
      4. Meg kell nézni ki a gyártó: ha az egy Magyarországon bejegyzett cég, akkor ez is egy megerősítése a helyes választásnak, de ismerd meg a cégeket egyesével is
      5. Rendelkezik-e magyar termék védjeggyel, melyet kormányzati rendelet garantál minőségében
  8. Építs közösséget, és legyél aktív tagja. Ennek a pontnak a fontosságát nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni. Nem elég ismerni a rendszert, és vádolni azt, ha a rövidebbet húzod, cselekedni is kell, és változtatni, amit csak közösségben lehet hatékonyan kialakítani, mert egy ember kevés hozzá. A lakhelyeden keress olyan közösségeket, akik már foglalkoznak az önfenntartással, a közös gazdaság kialakításával. Ha nem találsz ilyet, legyél Te az első, és hozd létre magad(!) Nagyon-nagyon fontos a kezdeményezőképesség, és a cselekvőképesség, ami annyit jelent, hogy nem csak beszélünk a változásról, és elvárjuk másoktól, hanem cselekszünk is.
  9. Legyetek gazdálkodó közösség. A közösségen belül szedjétek össze, hogy kinek mire van szüksége, és ki mit tud ebbe beletenni (az ötletén kívül) munkával. Ki kell alakítani az együttműködő gazdasági közösséget, amit munkamegosztással a legkönnyebb. (Egyeseknek, akik hozzászoktak a kényelemhez, lehet nem tetszik majd ez a megoldás, hogy dolgozni kell, de sajnos nem lesz más út. Hasznossá kell tenni magunkat a közösségünk számára, különben csak haszontalanok maradunk. Vége annak az életnek, hogy elég egy irodában ücsörögni havi fizetésért. Ennek az árát kell most megfizetnünk mindannyiunknak.)
  10. Használjatok pénzkímélő eszközöket előbbi munkák szervezéséhez, ha van rá lehetőségetek. Rengeteg megoldást lehet elérni ma, ennek a kialakítására.
    1. Magánszemélyek közt jó kezdeményezés pl. a suska piac, vagy a szívességbankok
    2. Cégeknek pl. a HungaroPiac
  11. Szervezzetek saját piacot, ahová meg lehet hívni az ismerőseiteket is, akik még nem tagjai a közösségnek.
  12. Vegyétek fel a kapcsolatot más közösségekkel is, akik szintén önellátó gazdaságot szerveznek egymás közt, és cseréljétek ki a termékeiteket egymás közt, ami feleslegben megmarad.
  13. Legyél kapcsolatban velünk

Kérlek, oszd meg ismerőseidnek ezt a bejegyzést, hogy ők is felismerjék azt, hogy mi a fene zajlik itthon, és ki a felelős érte.

Korunk gazdasági története és összefüggései

“Aki nem ismeri a múltat, nem értheti a jelent”

Fontosnak tarjuk megismerni azokat a meghatározó eseményeket, melyek közel 100 év alatt történtek velünk, mert így hirtelen kirajzolódik a jelenben az a folyamat, ami a jelenlegi gazdasági működéseink oka. Ha pedig az okokat, és a folyamatokat ismerjük, könnyen kezelhetővé válnak a nem kívánatos gazdasági hatások.

1.1 Fontosabb gazdasági időpontok

Az összefüggések ismeretében egészen korai időpontokig visszatekinthetnénk a történelemben, de Trianonról mindannyian tudjuk, hogy a hatalmas veszteség miatt húzhatunk egy kiindulási pontot.

1920.Trianon
1921. a Magyar Királyi Állami Jegyintézet alapítása átmenetileg, az akkori Korona bankjegyek kontrollját végezte.
1924. a MNB születése, ami a Népszövetség (ENSZ elődje) nyomására jött létre, vagyis nem önálló akaratunkként valósult meg, hanem diktátumként.
1930. az MNB BIS (Bank for International Settlements) tagságának kezdete – Nemzetközi Fizetések Bankja – Bázel, kezdetektől részvényese és aktív tagja volt az MNB a “központi bankok központi bankjának”. A központosított pénz bevezetése, és egy harmonikusan működő világgazdaság sok izgalmas kihívást nyújthat(na) az emberiség számára, de akinek ez a kezében megvalósul, annak nagy a felelőssége, hogy mire is használja ezt valójában, ill. mennyire építi vele az emberiség érdekeit(!)
1931. az MNB devizakorlátozási rendelkezése: az 1929-es válságkezelés eredményeképp jött létre, ami annyit jelent, hogy csak akkor volt devizabevétele az országnak, ha az exportált. Ha nem volt export, nem volt deviza sem. Ez volt az MNB történetében a legzseniálisabb intézkedés, amivel a magyar gazdaság immunrendszerét tudta kialakítani, és fenntartani. Ez a rendelet 2001-ig maradt fenn. (!) A mai nap is megfelelő védelmet nyújtana a magyar munkahelyek védelmére, ha az MNB ezt bevezetné újra, de ennek bevezetése valószínűleg azonnali összeomlást eredményezne, mert a “multitőke”, amely jelenleg irányítja a magyar gazdaságot, azonnal ki akarná vinni a pénzét, így a forint túlkínálat miatt a forint nagymértékben leesne a külföldi valutákhoz képest.
1947. az MNB-t államosították, majd a kereskedelmi bankokat és a takarékpénztárakat felszámolták, és egyszintű bankrendszert alakítottak ki. Ekkor mindennemű banki művelet közvetlenül az MNB-hez tartozott. Sokan ezt korszerűtlen rendszernek tartják, de a jelenlegi lemaradt, gazdaságilag kifosztott országoknál, mint pl. a magyar gazdaság, ez sokkal olcsóbb rendszert biztosítana.
1948. A HANGYA Szövetkezet átadása az ÁFÉSZ-nek. Az 1898-as Országos Szövetkezeti Törvény alapján létrehozott termelői/fogyasztói szövetkezet felszámolása történt ekkor, ami belső szinten védte a magyar nemzetgazdaságot. Ez a rendszer a mai svájci WIR belső pénzrendszer magyar megfelelője volt, ill. annál sokkal több. A lényege a helyi hitelszövetkezetek rendszere. Lehet, itt még korai arról beszélni, hogy az eddig működött hitelszövetkezetek sikeressége, összehasonlíthatatlan a mai hitelszövetkezetek működésével, és ennek nem elsősorban a törvényi különbségek a lényege, hanem a forint konvertálása más devizára. 1931-től devizakorlátozott gazdaságban működtek a hitelszövetkezetek, ami 2001-ben megszűnt, és ez nagyban befolyásolja a forint útját. Erre később még visszatérünk, mert jelentős különbség ez.
1949. KGST piaci tagság – Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa: a “klíring rubel” elszámoló egységet felhasznált nemzetek közti barterkereskedést szervező tanács.

a., Szeretnénk megjegyezni, hogy a KGST piac működésének bemutatásakor semmiképp sem a kor ideológiai megközelítését vesszük alapul, hanem a fenntartható, vagy a fenntarthatatlan gazdasági rendszer elemzését. Az ideológiai minősítéstől itt elhatároljuk magunkat.

b., Jellemzői: a munkamegosztást tervgazdálkodás biztosította, mely folyamatosan megtartotta a munkahelyeket. Ez volt az egyik titka a KGST-nek, hogy a foglalkoztatottság 100%-os tudott lenni, pedig rengeteg felesleges munkakör “működött”. A KGST nagy előnye volt a gazdasági szereplők feletti tervezői nézőpont, ami alapján az termékek áramlását és a piacszervezéseket a fenntarthatóság elvei alapján ki lehetett alakítani. Véleményünk szerint a jelenleg működő szemlélet, azaz a kizárólag piacgazdaság működése ugyanolyan káros lehet, mint a kizárólag tervgazdálkodásé. A tervezés szükséges addig, amíg a gazdasági szereplők az összefüggések ismerete nélkül vásárolnak, fogyasztanak, mint pl. napjainkban, ahol minden egyes import termék vásárlásával közvetve növeljük meg az államadósságot, ami pedig az állami megszorításokat kell szükségszerűen magával vonnia ebben a mostani pénzrendszerben. A tervgazdálkodással szemben ma kizárólag versenypiac működik, ami viszont megfigyelhető módon összességében pusztítja a hazai munkahelyeket, és a szociális hálót a termelési hatékonyság és az árverseny összefüggésében. (Pillanatra kielemezném az verseny szót: a ver-seny szó szótöve a “ver”. Erkölcsi alapokról nézve tényleg nem tudunk inkább egy együttműködő gazdaságot építeni, mint olyat, ahol a szereplők egymást verik? Erkölcsi alapon a Gazdasági Ver-seny Hivatal léte is megkérdőjelezhető)

~1950-1972 a TSZ, és a munkaegység. Az országot a TSZ rendszerek kialakításával teljesen újra építették, ami számunkra lenyűgöző teljesítmény. Mivel nem volt az országban pénz, így a TSZ tagok nem forintért dolgoztak közvetlenül, hanem egy belső elszámolóegységért, amit munkaegységnek hívtak. A feldolgozó üzemek felé forintért értékesített termékek bevételét évente egyszer, zárszámadáskor kapták meg forintban. Zárszámadásig pedig csak munkaegységben volt a fizetés, amiből annyi belső terményt vehetett a TSZ tag, ami kellett az életéhez, és zárszámadáskor a megmaradt munkaegységet becserélte forintra. Érdekes megfigyelni, hogy mind a HANGYA árucserejegy rendszere, mind a KGST klíring rubelja, mint a TSZ rendszerek munkaegysége a maga idejében itthon, hazánkban megvalósította a fenntartható gazdaságot, de erre megint csak térjünk majd vissza később.
1972. Az országunk első $ hitel felvétele, és amivel végül is elindítottuk az adósrabszolgaságunkat hitelezőink felé. Alapvetően ez a hitel nem lett volna rossz, ha ezt bölcsen használtuk volna fel, de nem így történt. Amúgy kb. eddig működtek a TSZ rendszerekben a munkaegységek, amik addig nagyban hozzájárultak a TSZ-ek fenntarthatóságához. Mire költöttük a $ tartalékunkat? Többek közt azokra a “fejlett nyugati” technológiai eszközökre, amit a Szovjetunió rendelt meg technikai elemzéseihez.
1982. IMF tagság. Mára tisztán látszik, hogy az IMF nem a saját célkitűzéseinek megfelelően ad hitelt egy-egy nemzetnek. Célkitűzés alatt értendő, egy-egy nemzetállam gazdasági talpraállítása, ami az IMF alapvető célja. A jelenlegi magyar nemzetgazdaság, és az IMF felelősségének kapcsolatáról Szűrös Mátyás nyilatkozott a közelmúltban a Híradónak , 2012. augusztus 12-én.
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/07/08/12/Szuros_nem_kertelt_ez_tette_tonkre_Magyarorszagot.aspx
1987. Bevezették a kétszintű bankrendszert. Miért nem volt jó az addigi egyszintű bankrendszer? Ugyan feltételezésnek és fikciónak tűnhet, de az MNB-t külön definiálva, egy későbbi pénzkibocsátási kontrollra lehet használni, amit persze akkor nem láthattunk ennyire egyértelműen, csak így utólagosan könnyű ezt megállapítani.
1991. Jegybanki függetlenség. Folytatódik a jegybank, azaz a pénzkibocsátás monopóliumának elvesztése a magyar nemzet részéről. Olyan ez, mintha egy családi kasszát (‘87-ben) kettébontunk, majd (‘91-ben) előírjuk, hogy az egyik családi kassza- amit nevezzünk kibocsátó kasszának – a másik kasszának – amit nevezzünk gazdálkodó kasszának- csak hitelbe adhatja a pénzt, amit kamatostul kell visszafizetni. Ez a folyamat a kamatszedés hatása miatt idővel a kibocsátó kasszából garantáltan el fogja szedni az összes pénzt a gazdálkodó kasszától, amit a család gazdaságra használ, és amit hitelre adott a pénzkibocsátó kassza monopol helyzetben, így összességében irányíthatóvá válik a család a pénz szüksége által.
1995. csúszó leértékelés. Mivel a pénz kibocsátása teljesen független lett a magyar gazdaságtól, így a forint helyett be lehet vezetni más devizákat, mint pl. a $, vagy idővel az €. A forint konvertibilissé tételéhez kellett egy olyan deviza fedezet, ami által 2001-től szabadon lehet átváltani a forintot devizára, és vissza. Átváltásról, és forint árfolyamról akkor tudunk beszélni, ha forint tartalék mellett devizatartalék is van, magyarul, szépen lassan az IMF hiteleken (és egyéb hitelezőkön) keresztül a deviza átváltásokhoz szükséges fedezetet betettük a jegybanki kasszába, HITELBŐL. Kicsit elvonatkoztatva, ez olyan, mintha rizsre kellene folyamatosan búzát váltani, és vissza. Csak akkor tudunk búzát rizsre váltani, ha a kereskedőnek van rizs tartaléka. Ha nincs ilyenje, mint pl. 1931-ben, akkor csak búzát használhatunk, akármennyire is vonzónak tűnik a rizs, így hitelbe kell kérnünk rizst, hogy a búzát bármikor átválthassuk.
A gazdasági önrendelkezés felszámolása, avagy Trianon 2.

2001. az MNB-t a KBER tagságába vonták a BIS mellett. Ha a gazdaságban a pénz olyan, mint testünkben a vér, akkor az ország gazdaságának vérét, ill. a vérünk feletti kontrollt átadtuk egy külső intézménynek, és engedtük szabadárassá válni. Ez pont az 1931-es MNB rendelettel teljesen ellenkező rendelet, ezért meg is indult a deviza befektetői áradat hazánkba, azaz a tőke szabad beáramlása. Költői kérdés: egy tőkeszegény környezetben a tőke mit művel, ha szabadon áramolhat?

2004. EU csatlakozás: a gazdasági vértermelésünk, és kontrollunk mellett a gazdaságunk immunrendszere is megszűnt az EU csatlakozással, ami a vámok megszűnését vonta magával. Innentől kezdve szabadpiaci árverseny alakult ki magyar termékek, és az importtermékek közt, mely két vállra fektette a magyar termelést, és versenyképességet. A tőkeerős multik tömegtermelése mellett szinte lehetetlen egy magyar kisvállalkozónak árversenyben fennmaradnia, ráadásul a gazdasági, és szervezeti kultúra is igencsak fejletlen a multihoz képest.

2007. Lisszaboni szerződés. A teljes önrendelkezés feladása. Mint nemzet teljesen lemondtunk saját világunk megszervezéséről, melyet az Európai Unióra bíztunk.

2014. A magyar termőföldvédő moratórium is lejár: a “nemzettestünk bölcsője” is megszűnik, ami által a magyar emberek többségének otthona is szépen lassan megszűnik, és idegen kézbe kerül, amennyiben nem történik ezen a téren változás.

Felismerés: Visszatekintve, szépen kirajzolódik, hogy gazdaságunkat folyamatosan mások irányították, és a monetáris szuverenitásunkat (is) lassan kiszerveztük idegen érdekeknek, akik ki is használják ezt saját érdekeik alapján. A kérdés: a Himnusz után szabadon: tényleg megbűnhődtük már a jövendőt ezekkel a kiszolgáltatottságot előidéző döntéseinkkel? Ha csak 1989-től nézzük a folyamatokat: tényleg nem látják a gazdasági szakemberek, hogy mennyire kiszolgáltatottak lettünk a globális, és liberális gazdasági környezetben? Pedig a megoldás kézenfekvő a múltból (is): egy nem konvertibilis értékcserejeggyel (1931- ~1995) újra kell építeni a belső nemzetgazdaságot, ami lecsökkenti a felesleges importáru fogyasztást, és amivel igazán meg lehet védeni a munkahelyeket. Ezt a folyamatot erősítve kialakul az a termelési felesleg, amit exportálni lehet, és ami fedezi a szükséges importfogyasztásunkat, és ami csökkenti a külső államadósságot is. A megoldás megvalósításának kibontására még később visszatérünk.

Lehengerlő pénzügyek

A Lánchíd Rádió Saldo c. műsorában Varga István beszél a hazai pénzrendszer helyzetéről, mely eléggé aggasztó képet festett le. Érdemes meghallgatnod neked is:

Azért tetszik ez a típusú nézőpont, mert a Pénzvilág Magazin is pont ezekkel a kérdésekkel, és adatokkal foglalkozik. Ráadásul most készül a Pénzvilág Magazin Vállalati Pénzképző 2.0 is, amiben pont azokat a jelenségeket szeretné bemutatni tényszerűen adatokkal, amit Varga István is bemutat.

3:08 nincs a pénznek körforgása, azaz nem jut vissza a pénz hozzánk
8:36 a bankszövetség írja a törvényeket
9:33 a bankszövetség irányítja a minisztériumokat, nem a kormány
14:20 a gazdaságban kintlévő pénz mennyisége folyamatosan csökken
24:07 a helyi pénzek erősítik a gazdaságot

Újabb Varga István interjú, amit szintén érdemes komolyan venni

2:37 2008-ban a valutalap jelezte, hogy szükség lesz egy pénzügyi védőhálóra a kereskedelmi bankoknak (!!!)
4:53 Nem a nemzetgazdaság miatt vettük fel a 2008-as IMF hitelt, hanem a nemzetközi válság rendezése maitt(!!!)
6:05 Ebből a pénzből vásároltunk vissza olyan államkötvényeket, amit a bankok vettek meg korábban kamatra
6:50 A bankok az állam pénzén tudnak csak kivonulni az országból, amit a társadalom fizet meg
8:20 Mennyibe került a magyar embereknek az, hogy a nemzetközi pénzpiacot segéllyel láttuk el?
9:05 Magyarországnak nincs saját pénzrendszere, így annak szüksége sincs IMF hitelre13:04 2008 óta a háttérben előállított lufipénzt valós pénzre váltjá, ahol az IMF egy fegyőr
14:42 Egy pénzügyi rendszer felpumpálás, és termelő szektor elszegényesítés van folyamatban, amiről nyíltan kellene végre beszélni
15:52 Az IMF fél évente ad ki stabilitási jelentést, amit a politikusok sajnos nem olvasnak, pedig sötét jövő áll előttünk

Kérlek, vedd komolyan ezeket az összefüggéseket, és oszd meg az ismerőseid közt ezt a bejegyzést!

Miért volt jólét a kommunizmusban?

Abban talán megegyezhetünk, vagy legalábbis sokan ezért sírják vissza a múltat, mert a szocialista-kommunista rendszerben, tipikusan a ’70-es, ’80-as években sokkal jobban élt az átlagember, mint ma. Miért volt ez így, ránézett erre már valaki? Alább erre próbálunk egy nézőpontból választ adni.

A ’70-es, ’80-as években volt egy jelző: KMK, azaz közveszélyes munkakerülő. Talán emlékszünk arra, hogy tiltott volt nem dolgozni. Ma ez már annyira elképzelhetetlen, hogy nem is értjük, hogyan lehetett ezt a rendet fenntartani.

Nézzük meg, hogy ebben az időben, hogyan is működött a nemzetgazdaságunk, és a Magyar Nemzeti Bank:

Az 1929 őszén kirobbant világgazdasági válság előidézte pénzügyi krízis 1931 júliusában elérte Magyarországot is. A Magyar Nemzeti Bank ez időtől kezdve 2001-ig a kötött devizagazdálkodás megvalósítója, e téren a hatósági feladatok ellátója, gazdaságpolitikai felelősséggel és hatáskörrel rendelkező központi bank volt. Ez annyit jelent, hogy 1931 és 2001 között, csak akkor volt valutája az országnak, ha volt export teljesítményünk. Amennyi exportunk volt, annyi valuta érkezett az országba, amivel gazdálkodhattunk import kereskedelmet, mert nem konvertibilis valutánk volt. Úgy is mondhatjuk, hogy akkor a pengő, majd a forint egy országos  helyi pénzként működött, ami védte a nemzetgazdaságot, és ezáltal a munkahelyeket.

A Magyar Nemzeti Bank 1948 második felétől a jegybanki hatáskörök mellett kereskedelmi banki feladatokat is ellátott. Mint államosított központi bank, irányítása kormányzati fennhatóság alá került. Ez annyit jelentett, hogy mindenki, akinek banki ügyet kellet intéznie, közvetlenül az MNB-val állt kapcsolatban. Ennek jelentőségére majd később térek ki.

1949: Magyarország alapítótagként lépett be a KGST piacra, ami a szocialista országok közti  munkamegosztásra és specializálódásra épült. A tagállamok közötti kereskedelem a tervgazdálkodás körülményei között kétoldalú elszámolással folyt, mert konvertibilis valuta híján a tagállamok nem voltak érdekelve aktívum elérésére – ez ingyen hitelezést jelentett volna.

Mi is történt eddig? 1931-ben létrehoztuk a nem konvertibilis pénzünket, és az egész KGST piac is az országok közti barterkereskedéssel működött, nem pedig eladósítással, piacok felvásárlásával, mint ma. Tehát azért volt mindenkinek munkája, ill. azért tudott az állam mindenkinek munkát adni, mert az ország hazai, és KGST piaci termelése érdekében mindenkire szükség volt, amit az állam a saját pénzéből fenn is tudott tartani. Az MNB a kormány kontrollja alatt volt, Ő bocsájtotta ki a forintot, annyit amennyire szüksége volt, azaz sose volt hiánya, és ezzel tartotta fent a munkahelyeket. A megtermelt javakat, mint pl. az Ikarus busz, amit sok ezer ember gyártott, becserélte a KGST piacon pl. bolgár targoncára, amit ott szintén sok ezer ember gyártott le. Mindezt csakis a nem konvertibilis valutával lehetett csak fenntartani ebben a formában.

Nos erre a fenti jóléti országra emlékszik vissza mindenki, aki akkor boldogabb volt, mint ma.

De mi történt közben, ami miatt ez megszűnt?

Az 1970-es évek elején az akkori államvezetés elkezdte a magyar állam dollár alapú eladósítását, ami annyit jelentett, hogy az ország dollárhitelt vett fel, amit dollárban, és kamatra kellett visszafizetni. De honnan volt az országnak dollár bevétele, amit hiteltörlesztésre tudott fordítani? Forintért nem kapott, mert az USA-nak (se) kellett a forint magában. Akkor mégis honnan lehet dollárt szerezni? A válasz:

  • Újabb hitelfelvétellel
  • Exporttal, amit az USA piacra termeltünk (valamennyit)
  • Privatizációval, azaz dollárért eladjuk a nemzeti vagyont
  • Befektetőket csábítunk ide, azaz olyan törvénymódosításokkal, ami nem az állampolgárokat védi, és szolgálja, hanem a befektetők érdekeit, pl. a multinacionális vállalatok adókedvezményeinek megszavazásával
    • Ennek az egyik megvalósulása az 1982-es IMF törvény is
    • Az 1987-es kétszintű bankrendszer
    • Az 1991-es jegybank függetlensége
    • A 2001-es kötetlen devizagazdálkodás
    • 2004 Magyarország EU-csatlakozásával az MNB tagjává vált a Központi Bankok Európai Rendszerének

Akkor sorban nézzük meg a tv.-i változásokat:

1987. január 1-jével Magyarországon visszaállt a kétszintű bankrendszer. Innentől kezdve az MNB csak pénzgyártó, és nagyker szerepet töltött be. Sokkal könnyebben lehetett idővel virtuálisan privatizálni, ill. függetleníteni, mivel senkivel sem állt közvetlen jogi kapcsolatban.

A létrejövő új kereskedelmi bankok apparátusa, fiókhálózata, ügyfélköre kevés kivételtől eltekintve a Magyar Nemzeti Banktól került át a megalakuló pénzintézetekhez.

A Magyar Nemzeti Bankról 1991 októberében elfogadott – majd többször módosított – törvény helyreállította a jegybank függetlenségét, újraszabályozta feladatkörét. Vagyis a leválasztott MNB, azaz független MNB nem finanszírozta közvetlenül a államot, csak kamatra állampapírért cserébe, ami kamatot az adóbevételekből finanszírozott. Nem tudom kinek volt érdekében, de az államon belül létre jött egy másik “állam”, az MNB, akinek a feladata az volt, hogy kamattal terhelve bocsájtott ki forintot az államnak, így az állam az állampapírokon keresztül folyamatosan eladósodott az MNB felé.

Amikor pedig nem tudott az állam adósságot fizetni se valutában, se forintban, akkor pedig a lobbicsoportokon keresztül törvénymódosításokkal újabb befektetők érkeztek, akik a valutát forintra váltották, így azzal ideiglenesen munkát adva nekünk, és adót az államnak,  amivel az állampapírok hozamait fizette ki az állam. Az így szerzett valutával pedig az IMF adósságot törlesztette, amennyit csak tudott. Továbbá a privatizáción keresztül tudott megintcsak valutához jutni az állam, amivel az megint csak az IMF hitelét törlesztette valamennyire.

2004-ben pedig az EU csatlakozással teljesen elvesztettük gazdasági immunrendszerünket, azaz megszűnt gazdaságunk vámbevételei, és ezáltal a hazai termelés védelme, ami munkát adott nekünk, és beömlött a sok hitel a gazdaságunk szereplőire, aminek kamatjait már nem tudjuk lassan kitermelni, mert nincs pénz a rendszerben.

Közben pedig többször is vettünk fel úgy valutában hitelt, hogy az csak MNB tartalékként kell, mert így ha kivonul egy multinacionális gazdasági szereplő a magyar gazdaságból, akkor muszáj neki a hozammal növelt forint árát átváltani valutára. Ha nem lenne tartaléka az MNB-nek nem tudna kivonulni a multi cég. A tartalékot pedig hitelbe kaptuk, és kamatot fizetünk érte az adónkból.

Nézzünk meg néhány számot:

  • 2010-ben a bankok 1700 milliárd forintot vittek ki az országból (Forrás Privátbankár.hu)
  • 2010-ben mi magyarok 400 milliárd forintot vittünk ki az országból (Forrás Magyar Turizmus Zrt)
  • 2010-ben összesen ez kb. 875 000 munkahely fenntartására elég pénz mennyisége bruttó 200e Ft-os fizetéssel


  • 2011-ben a bankok 1800 milliárd forintot vittek ki az országból (Forrás Privátbankár.hu)
  • 2011-ben mi magyarok 550 milliárd forintot vittünk ki az országból (Forrás Magyar Turizmus Zrt)
  • 2011-ben összesen ez kb. 980 000 munkahely fenntartására elég pénz mennyisége bruttó 200e Ft-os fizetéssel

Hogyan lehet ismét olyan jólét, mint a kommunizmusban?

  • Tudatos vásárlással lehetőleg amennyire lehet magyar terméket kell vásárolnunk, hogy újra egymásnak adjuk a munkát
  • Egy nem konvertibilis fizetőeszköz bevezetésével vissza kell térni az import termékek leállításával, és újra exportra tudunk előállítani termékeket vele, amit legrosszabb esetben is barterben tudunk becserélni más országok termékeivel

Hatalmas pénzeket szívnak ki a bankok Magyarországról

A Magyar Nemzeti Bank várakozásai szerint 2014-ig további jelentős, mintegy 5-10 milliárd eurót kitevő külföldi forráskivonás várható a hazai pénzpiacról. A bankok alig merik hitelezni a magyar vállalatokat, így a gazdaság növekedése sem tud beindulni. 2-3 év alatt 3000 embert bocsátottak el a hazai bankszektorból.

További részletek: Privátbankár.hu

Végre van statisztikai adatunk. Miért jó ez? Ha kimutatható, hogy a bankok szerződései semmisségi szerződések, akkor jó esélyünk arra, hogy azokat ne kelljen visszafizetni, vagy csak részlegesen kelljen visszafizetni, esetleg kamatmentesen.

Hogyan?

A ma elérhető forint mennyiséget, ill. magyarországi pénztömeget hasonlóan kell elképzelni, mint egy tavat, amibe hol több víz van, hol kevesebb. A víz a pénzt szimbolizálja.

Ha növelni akarjuk a pénz mennyiségét a szükséges mennyiségre, hogy mindenki munkához, és a szükségleteihez jusson, akkor erre összesen három féle mód van:

  • Vagy újabb hiteleket veszünk fel a kereskedelmi bankoktól
  • Vagy az MNB-be újabb pénzt teszünk bele, külföldi hitelekből, pl. az IMF-ből
  • Vagy az ország költségvetésén keresztül tesszük bele, de ezt az adókkal ki is vonjuk a gazdaságból, így ez a Mi nézőpontunkból nem érdekes, mivel évről-évre többet veszünk ki, mint teszünk bele

Amit az MNB tesz bele a gazdaságba, annak kamataival együtt un. SWAP ügyletekkel szintén folyamatosan csökkentik a tavunk vízmennyiségét, ill. úgy adnak vizet a tóba, hogy azt kamatostul ki is veszik belőle. Meddig tartható ez fent?

Így csak a kereskedelmi bankok újabb hitelére szorítkozhatunk, de ha azt is a fenti cikk alapján folyamatosan kivonják a gazdaságból, akkor a korábban felvett vállalkozói-, önkormányzati-, ill. magánszemélyek által felvett hitelek egy része, amit kivisznek az országból, azok visszafizethetetlenek lesznek, ill. maga a hitelezési szerződések lesznek teljesíthetetlenek, hiszen az a pénz hiányzik a gazdaságból, ami a visszafizetés fedezete, így ezek a hitelszerződések elméletileg semmisek, ill. részlegesen semmisek.

Ahhoz, hogy egy korábban felvett hitelt vissza lehessen fizetni, a következőket kell figyelembe venni:

  • A felvett hitel kamataihoz szükséges pénz mennyiségét biztosítani kell a lokális gazdaságba, ahol a hitel született
  • Ebből az új hitelből fizetett adófizetési kötelezettségre elköltött pénz mennyiségét a költségvetésen keresztül egy az egyben arányban szintén biztosítani kell a lokális gazdaságba, ahol a hitel született
  • A megtakarításokra által kivont pénzek mennyiségét is biztosítani kell a lokális gazdaságba, ahol a hitel született
  • Az import termékekre elköltött pénz mennyiségét, aminek nincs export fedezete, szintén biztosítani kell a lokális gazdaságba, ahol a hitel született
  • Az exporthozamok profit kivitelének azt a részét, ami által esetlegesen deficites lehet egy export, szintén biztosítani kell a lokális gazdaságba, ahol a hitel született

Kíváncsian várjuk, melyik ügyészség képes ezt megérteni, és a szükséges jogi lépéseket megtenni ez ügyben.

Erre vigyázz, mielőtt unit-linked biztosítást kötsz

Amikor hosszú távú megtakarítást választunk, általában szakember segítségét is kikérjük. Ilyenkor gyakran eljut az ember valamilyen biztosítás közvetítőhöz, aki rögtön megmutatja a “legjobb ajánlatot”. Ne felejtsük el, hogy a közvetítő nem a barátunk, jutalékért dolgozik, amit mi fizetünk ki. A pénzcentrum.hu összeszedte, milyen rejtett, vagy csak eldugott költségei vannak a kombinált biztosításoknak.

Mi a Unit-linked?

A unit linked, vagy kombinált biztosítások nem befektetési alapok. Költségeik is eltérnek azoktól. A már említett közvetítői díjon túl a kockázati életbiztosítás, az adminisztráció költségét is meg kell fizetni, melyek olyan bonyolult struktúrába rendeződnek, hogy nehéz átlátni a megtakarítani vágyónak a teljes rá nehezedő terheket és a várható hasznot. Enélkül viszont nem hozható megalapozott döntés, könnyen úgy járhatunk, hogy vártnál jóval kisebb hozammal kapjuk vissza a pénzünket. Több olvasónk is panaszkodott arra, hogy már 4 ilyen szerződést kötött, amelyek ahelyett, hogy hasznot hoztak volna, elvitték a megtakarításukat.

Milyen költségek lehetnek?

Előljáróban fel kell hívnunk a figyelmet egy rendkívül fontos mutatóra, amelynek segítségével össze lehet hasonlítani a különféle unit linked biztosításokat. Mivel bonyolult termékekről van szó, 2009-ben a biztosítók – a PSZÁF teljes támogatásával – megalkották a Teljes Költségmutatót (TKM). E mutató segítségével az ügyfelek össze tudják hasonlítani a termékeket és teljes körű képet kaphatnak a költségekről. A TKM olyannyira hiteles és megbízható mutató, hogy a biztosítók minden évben a négy nagy nemzetközi könyvizsgáló társaság valamelyikével auditáltatják az eredményeket. Az eredmény megtalálható a Magyar Biztosítók Szövetsége honlapján. (Itt az összes, a piacon lévő termék TKM-je is, Gyakori kérdések, illetve a TKM szabályzat mellett számos fontos információ található a mutatóról.)

A unit-linked biztosítások nagy része valamilyen közvetítőn keresztül köthető, ők általában a befektetés éves díjának megfelelő összegű jutalékkal dolgoznak (ez biztosítónként vagy akár biztosításonként eltérő lehet). Ezt a díjat évek folyamán fokozatosan vonják le tőlünk, általában az első két éves díj kárára, amit kezdeti befektetési egységnek neveznek.

Ez a kezdeti befektetési egység csappan meg jócskán, mire kifizetésre kerül sor. Ebből fedezik a biztosítók az ügyfélszerzés költségét. Fokozatosan évente az első két éves befizetésünkből vonják le a közvetítő és egyéb szerződéskor keletkező költségeket. Hiszen sokkal kevesebben kötnének hasonló biztosítást, ha egyből ki kellene fizetniük több százezer forintot közvetítői díj címén. Ha például a szerződésben kikötöttek szerint 10 alkalommal – minden évben – 5 százalékos kezdeti költség levonással számolunk és havonta 30 ezer forintot fizetünk be, akkor az első két évre számolt kezdeti befektetési egység 720 ezer forint. Ez az első két évben megtakarított vagyonunk. Ebből viszont 431 ezer forint marad a 10. év végére, hiszen mindig a megmaradt kezdeti befektetési egység 5 százalékát elvonja a biztosító kezdeti költség címén. Az ügyfélszerzés általunk megtérített költsége ekkor 289 ezer forint.

Némely biztosítónál van felső korlátja ezeknek a levonásoknak, de van olyan közvetítő, ahol a befizetések nagyságától függetlenül állapítják meg ezt a díjat. Ilyen esetben akár még nagyobb díja is lehet az életbiztosításnak.

A kezdeti költségek mellett, az adminisztrációs költséget is meg kell fizetni, ami gyakorlatilag a számlavezetési díj. Ez havi 100-700 forint lehet, éves szinten 1200-8400 forint.

Egyéb költségek

Eladási és vételi árfolyamkülönbség. A biztosítók egy része az eszközalapokban nyilvántartott befektetési egységekre eladási és vételi árfolyamot határoz meg. Úgy tekintik, hogy amikor az ügyfél díjat fizet be, akkor befektetési egységeket ad el, amikor pedig a biztosítók szolgáltatására kerül a sor, akkor ők vesznek vissza befektetési egységeket. Természetesen az eladási árfolyam a magasabb, ami azt jelenti: a biztosító társaságok részt elvonnak a díjból. Ennek mértéke általában 5-6 százalék.

Mivel befektetéssel kombinált életbiztosításról van szó, biztosítási kockázati díjjal is számolnunk kell. Gondoljunk csak bele: kötök egy 20 éves futamidejű biztosítást, majd az 5. évben meghalok. Örököseim azt a biztosítási összeget fogják megkapni, amelyet – 20 éves folyamatos díjfizetés után – én magam megkapnék, ha még élnék. Erre tartalékolniuk kell a biztosítóknak, amit értelemszerűen beáraznak a termékbe. A kockázati díj mértéke eltér, az esetleges kifizetések és más szerződési feltételek függvényében. Amennyiben például többet fizet egy biztosítás halál esetén, akkor díja is magasabb lesz.

A buktatók

Amennyiben idő előtt szeretnénk pénzünkhöz jutni a biztosítók valamilyen költséget számolnak fel. Ezen költségeket a visszavásárlási tábla tartalmazza, amelyet a biztosítóknak jogszabályi kötelezettsége alkalmazni. A szerződésben rögzített visszavásárlási táblában rögzíti a biztosító például, hogy a befektetések hány százalékától esik el az ügyfél, ha idő előtt megszünteti a szerződését. Ez különösen az első években érinti hátrányosan az ügyfeleket.

A másik buktató lehet a unit-linked biztosításoknál az ígért bónuszok túlmisztifikálása. A közvetítők és hirdetmények is egyre gyakrabban kezdik a termék bemutatását a felkínált bónusz kifizetésekkel. Ezeknek a lényege, hogy a biztosító egy bizonyos idő után visszajuttat valamennyit az addig befizetett díjakból. Bár ezeket a bónuszokat a legtöbb esetben nagyon könnyű elveszíteni. Díjszüneteltetés, késés vagy visszavásárlás esetén valószínűleg nem kaphatjuk meg.

Elemzés: a biztosítások bónuszai

Ezeknek a kifizetéseknek a bevezetése csak egyre bonyolítja a termékek megértését. A legfontosabb, hogy a szerződés megkötésekor tájékozódjunk a tényleges költségekről, számoljunk velünk. Tervezzünk ezekkel, és mérjük fel, valóban több évtizedig tudjuk-e fizetni a biztosítás díjait. Amennyiben csak néhány évre van szükségünk valamilyen kockázati életbiztosításra, amivel halálunk esetére biztosítanánk be a családunkat, akkor nem muszáj egyből unit-linked biztosítást kötni, fontoljuk meg az egyszerű kockázati életbiztosításokat is.

(Forrás: penzcentrum.hu)

Mit kíván az IMF?

Nem mintha bármi meglepőt tartalmazna, mégis sokat segít a tisztánlátásban, hogy kiszivárgott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság feltételeinek listája, melyek teljesítése esetén az említett szervezetek hajlandók valamiféle pénzügyi védőhálót vonni az euróválság kedvezőtlen hatásainak különösen kitett Magyarország köré. Azok, aki úgy látják, hogy a korábban az ország szuverenitásának védelméért gazdasági szabadságharcot hirdető kormánynak nincs más választása, mint elfogadni e feltételeket, arról is ejteniük kellene néhány szót, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban.

Szigorúbb költségvetési politika – olvasható az örökzöld tétel a Figyelő által közölt pontok között. Még szigorúbb? Nem elég, hogy Magyarország eminensként az unióban három százalék alá szorítja a hiányt? Mégis, mi kell még? Hány ezer milliárd forintot kell kivonni még a társadalmi ellátórendszerekből, hogy a piacok elégedetten bólintsanak?

Bank- és ágazati különadók jelentős mérséklése, kivezetése. Rémlik, hasonlóra a kormány is ígéretet tett, mégis tanulságos, hogy az IMF ezt ennyire fontosnak tartja. A kifogásolt adók egy igazságosabb, méltányosabb közteherviselés szimbólumai: az Orbán-kormány az eddig kiváltságos szereplőktől kezdett pénzt beszedni, hogy elődjével ellentétben ne egyhavi nyugdíj és közalkalmazotti bér elvonásával állítsa helyre a Bajnai Gordonék által fél évre készített költségvetés által felborított egyensúlyt. Ennek a világnak legyen most már vége – üzeni ez a pont. Adórendszer átalakítása, terhek szétterítése. Értsd: a törékeny helyzetű középosztály magasabb adókulccsal terhelése, a több százezer családot kedvezőbb helyzetbe hozó, gyermekek utáni kedvezmény eltörlése.

Ad hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése. Ez jogos elvárás. Bár az eurózóna is megtehette volna nekünk azt a szívességet, hogy kiszámíthatóbb módon zuhan a válság örvényébe. Tervezett reformok végigvitele, szociális juttatások rendszerének átalakítása, közösségi közlekedési vállalatok átszervezése. Ez volna, ugye, a Széll Kálmán-terv, melynek végrehajtását nagyban segíthetné az országgal kapcsolatos piaci hisztéria megszűnése, az IMF-fel kötött méltányos megállapodás gyors megszületése.

Jegybanki függetlenség „visszaállítása”. Értsd: a jegybanktörvény visszavonása. Ennyi is elég, hogy érzékeltessük a lényeget: ismét gyámság alá vont kormány és parlament, megszorítás megszorítás hátán, csökkenő nyugdíjak és jövedelmek, szűkülő hozzáférés az állami ellátásokhoz, a szociális katasztrófa fenyegető árnya; cserébe erősebb lehet a forint, a lejáró adósság olcsóbban finanszírozható, nem lesz több leminősítés, nem emleget senki államcsődöt. Legalábbis egy ideig. Valóban ez volna felemelkedésünk receptje? Ez a visszautasíthatatlan ajánlat? Az IMF vezetője világossá tette, nincs kompromisszum. Pedig Magyarország a hiánycsökkentésben kifejezetten sikeres, az adósság növekedésének gátat szabott, a fizetési mérlege többletet mutat, hatalmas devizatartalékkal rendelkezik, a gazdasága talpon maradt, eddig sikerült hatástalanítania a devizahitel-bombát, s mindezt úgy, hogy a társadalmi feszültségek még kezelhetőek. Ám a pénzügyi világhatalmak nem tűrik, ha valaki elkóborol a nyájtól, s a maga útját járva konszolidálja ügyeit. Ha békén hagynák az országot, ez az út, ha nehezen is, de járható lenne. Minden világos. Tudjuk, mennyire kockázatos a mostani helyzet, de azt is, hogy mi mindent veszíthet az ország a feltétel nélküli megadással. Tudjuk, mit kíván az IMF. De vajon mit kíván a magyar nemzet? Ideje megszólalni.

(Forrás: MNO.hu)

Miért kellünk az EU-nak?

Magyarországra három indok miatt van szüksége az EU mögött álló pénzügyi csoportoknak. Olcsó munkaerő, felvásárlópiac, jó adós. Ahhoz, hogy ezt láthassuk, néhány dolgot meg kell figyelnünk.

A II. világháború után létrehozott „szocialista tömbben” Magyarországnak szürke eminenciás szerep jutott. Furcsa ezt kimondani, de volt ésszerűség a KGST-ben, ugyanis minden országra azt a szerepet rótták, amely a legjobban illeszkedett a profiljához. Ha leszámítunk néhány vakvágányt (pl. vas-és acél országa, rizs-és gyapottermesztés, stb.), akkor megállapíthatjuk, hogy Magyarország kiemelkedő mezőgazdaságot, arra épülő világhírű feldolgozóipart és pl. szintén világhírű gépgyártást (Ikarusz, Rába) tudhatott magáénak. Tiltották többek között az autó- és motorgyártást, de ne feledjük, hogy ehhez nem is rendelkeztünk megfelelő nyersanyaggal. A kereskedelem jellemzően barter-típusú volt, leegyszerűsítve a konzervünkért és almánkért az oroszok Zsigulit küldtek. A kulcs a csere, azaz valódi értékért, valódi érték cserélt gazdát. Nem volt tőzsde, az árfolyamokat mesterségesen tartották magasan. Nem volt árubőség, de nem is haltak éhen az emberek.

A hetvenes években aztán megtört valami. Öltönyös, művelt nyugati emberek jelentek meg a pártszékházban és azt mondták, hogy nekünk nem is annyira jó, vegyünk fel hitelt, hogy jobb legyen. 1970-1989 között 10Mrd dollárt vett fel az ország nyugati „befektetőktől” alacsony kamatozású hitel címén. Nos, ebből a 10Mrd dollárból valójában csak 1 Mrd dollár érkezett meg hozzánk. Ez az 1Mrd dollár akkori árfolyamon 74 Mrd forint volt. Ennyi volt az államadósság. Természetesen az életszínvonal nem javult, viszont már kétféle rossz minőségű virsliből választhattunk az addigi egy jó helyett, sumákban videókazettákat lehetett behozni az országban és kialakult a vetkőzős tollak kultusza.

A rendszerváltásig az 1, valójában megkapott Mrd dollár után 12 Mrd dollárt törlesztettünk vissza. Németh Miklós azonban az országgyűlés elé tette azt a bizonyos papírt, amely addigra már 22 Mrd dolláros tartozást tartalmazott, és amely visszafizetésére Antall József kötelezettséget vállalt. Mivel az ország anyagi helyzete nem tette lehetővé a törlesztést, ezért 2000-ig az állami vagyon 92%-a privatizálásra került. Ma az államadósság több, mint 21.000Mrd forint. Aki vak, az nem látja, hogy ilyen módon került adósságcsapdába hazánk, és minimum szintén vak, aki azt hiszi, hogy ebből ki lehet törni törlesztés útján. Nem lehet!
Előző írásunkban foglalkoztunk vele, hogy mindaddig, amíg egy ország rendelkezik saját valutával, addig van lehetősége különböző pénzügyi manőverekkel mozgásteret teremteni magának, amely akár az államadósság nagymértékű csökkentésére is alkalmas. Magyarország azonban 2000-ben törvényi úton mondott le a saját fiskális politikájáról, amikor alárendelte a Magyar Nemzeti Bankot az Európai Központi Bank alá. Innentől a jegybank monetáris politikája már nem a lakosságot szolgálja, hanem a piaci szereplők kívánságait teljesíti. Ne feledjük, az államadósság 2002-2010 között 50%-ról 82%-ra emelkedett. Mondhatjuk persze, hogy mihez képest. Hát a GDP-hez képest. Nos, a GDP folyamatosan változik, ezért minden hozzárendelt szám is változik. Ez egy rendkívül durva átverés, hiszen az ésszerűség azt diktálná, hogy tudjuk meg kerek-perec, mekkora összegű az államadósságunk, mennyi abból a tőke, mennyi a kamat, mennyi a költség. Ugye kedves Olvasó, Önnek is így számol a bankja? Mi lenne, ha azt mondaná a bank, hogy az aktuális fizetéshez képest 20%, az ópium árához képest 31%, míg a Tisza vízállásához képest 13% a tartozásunk. Tudnánk, hogy mennyivel tartozunk? Nem, fogalmunk sem lenne! Nos, ez a lényege a GDP-hez mért államadósságnak, azaz soha ne tudjuk, hogy mennyi is az annyi.

Eddig csak a pénzről beszéltünk, ám nyújtsa fel a kezét az a kedves olvasó, aki már evett forintot, dollárt, vagy eurót. Kérem az is jelentkezzen, aki már evett short-ügyletet, tőzsdei árfolyamot, esetleg piaci szereplőt. Amit megeszünk, azt a mezőgazdaság termeli ki. Azt csak korrepetálás jelleggel emelnénk ki, hogy a valódi tej nem a Metro-ból van, hanem a tehéntől.
A magyar mezőgazdaság útja valódi iskolapéldája egy ország megroppantásának. Most – hála Istennek – ismét reneszánszát éljük a magyar termékek keresésének, azonban ezzel sajnos már jócskán késésben vagyunk. A hazai mezőgazdaság a rendszerváltás előtt elég jól működött, mind háztáji, mind nagyüzemi szinten. Ma viszont folyamatosan forráshiánnyal küszködik, csökken a termelés és évek óta importra szorulunk még alapvető élelmiszerek esetében is. A mainstream közgazdászok váltig állítják, hogy egyrészt nem lehet kitörési pont a mezőgazdaság, másrészt nem fenntartható és oly kevéssé hatékony, hogy nem lehet versenyképes a külföldi árukkal.
Az első felvetést könnyű cáfolni, hiszen termőföldjeink mennyisége és minősége 50 millió ember megélhetését tudja, magas színvonalon ellátni, ez tehát nettó hazugság a részükről. Természetesen nagyon fontos kitörési pont ez. A versenyképességi és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kijelentés már egy sokkal burkoltabb hazugság, amit érdemes körüljárni.
1990 előtt a magyar mezőgazdaság – leszámítva a nálunk nem termő egzotikus termékeket – 100%-ban ellátta a hazai piacot és hatalma exportot bonyolított le. Ekkor az ország lakossága bőven 10 millió felett volt. Ma a lakosság 10 millió alatt van és lassan több mezőgazdasági terméket importálunk, mint amit előállítunk. Ebből az következik, hogy szó sincs arról, hogy a fenntartható fejlődésben alulmaradtunk volna, hiszen ha ugyanannyit termelnénk, akkor bőven megélnénk belőle. Ergo, mi ebben a nem fenntartható? Ha megélnénk, akkor miért nem tesszük, adódik a kérdés. Ehhez egy példát kell felhoznunk a Luganói tanulmány című könyvből, amely ugyan fikció, kár, hogy jellemzően szinte minden szava igaz.

Közép-Afrikában sok-sok ember él és jó a termés is, amit adott évben a földön megtermeltek. Közvetlenül a betakarítás előtt nyugatról nagy mennyiségű segélyszállítmány érkezik. A termelő emberek látják, hogy ingyen érkezik az étel, nem kell dolgozni érte, ezért a termés csak egy részét takarítják be. A segély elfogy, viszont még termelnek, csak kevesebbet. A következő betakarítás előtt menetrendszerűen érkezik ismét a segély. Még kevesebbet takarítanak be. Így megy ez néhány évig. Egyszer csak az emberek megunják a termelést, hiszen a segélyért nem kell dolgozni és felhagynak a földműveléssel. Rá egy évre már nem jön segély. Rengetegen éhen halnak. A földek egy része tönkrement, már nem tudják újra művelni, míg a másik részt viszonylag kevés pénzért elkótyavetyélték. Azokat visszavásárolni a nyugati „befektetőktől” már nem lehet. Mit tehetnek hát a földművesek? Mindenüket hátrahagyva beköltöznek egy városi gettóba, ahol fillérekért dolgoznak a nyugati befektetők – korrupció által – helyi adómentességet élvező gyárában.

Nálunk – kevésbé primitív módon – ugyanez történt. Egy-egy évben beöntötték az import tejet, sertéshúst és más termékeket az országba. A hazai termelő két-három évig bírta, aztán kijelentette, hogy a folyamatos veszteségei miatt nem bírja tovább. Rá két évre már sokkal drágább volt a sertéshús és a tej, azonban ennyi is elég volt az egyes ágazatok tönkretételéhez. A versenyképességünk tehát tudatosan lett szétverve. Ma az Unió dönti el, hogy miből mennyit termelhetünk. Nem azt, hogy mennyi banánt importálhatunk, abból bármennyi jöhet, ha van rá pénz, de azt pontosan megmondja, hogy mennyi cukrot gyárthatunk. Hová ültethetünk barack- és szilvafát. Mennyi szőlőt kell kivágnunk és pláne, hogy hogyan nem szabad tömni a libát.
A mezőgazdaságra épülő feldolgozóiparunk nem romokban van, hanem gyakorlatilag megszűnt. Ki emlékszik még azokra a Szudánban készült képekre, ahol az ottani lakosok az Aranyfácános konzervdobozokat mutogatják? Ki emlékszik még a Hajdú-Bétre, a cukorgyárainkra, a hazai kézben lévő csokoládégyárakra és a többire? Ha nincs mezőgazdaság, nincs mit feldolgozni.
Egy ország legfontosabb bevételi forrása az export. Gyakran halljuk, hogy a külkereskedelmi mérlegünk pozitív, azaz jövedelmezőbb az export, mint amennyit importra költünk. Ez szintén hazugság, még pedig az alábbiak miatt. Az export közel 90%-át külföldi, multinacionális vállalatok bonyolítják, amelyek amellett, hogy adókedvezményt élveznek, a profitjukat kiutalják az országból. Tehát az országnak sok haszna nincs belőle. Az import viszont főként a lakosság ellátása céljából érkezik, mobiltelefonok, számítógépek, vagy szlovák tej formájában, amiért mi kőkeményen fizetünk. Azaz, amit itthon megtermel a magyar munkaerő, abból nincsen haszon, viszont ami bejön, azért busásan fizetünk. Nos, ez is ki van találva.

A rendszerváltás óta két kifejezés nagyon mélyen beégette magát a köztudatba. Az egyik, hogy az állam rossz gazda, a másik pedig, hogy a piac szabályozza önmagát. Az első kijelentés kapcsán képzeljük el, hogy a sarki gumishoz betérünk egy defekt miatt. Ő kijelenti, hogy megcsinálja ugyan, de egyrészt rosszul, másrészt a szomszéd gumis sokkal jobb. Nos, betérünk ide még egyszer? Naná, hogy nem! Ebből egyetlen dolog következik: amelyik politikus ezt mondja, azt abban a pillanatban páros lábbal kell kirúgni a parlamentből, de úgy hogy pukkanjon! Az az ember alkalmatlan a feladata ellátására, tehát semmi helye nincs ott. Az állam igenis jó gazda lehet, ha megfelelően vezetik. Az állam feladata, hogy szabályozzon, koordináljon és segítse a benne élőket. Nincs az a piaci szereplő, aki ezt elvégzi helyette.

A másik kijelentés az, hogy a piac szabályozza önmagát. Viccesen mondhatnánk, hogy ez részben igaz. Ha például egy falusi piacon valaki poshadt almát árul, akkor tőle nem vesznek, nem keres pénzt, ezért rosszul él. Aki szép almát árul, attól sokat vesznek, tehát jól él. Aki olcsóbban adja ugyanazt, attól többen vesznek, így jobban jár, mint akitől csak kevesen. Sima ügy, nem bonyolult. Azonban –itt , és ez a legfontosabb dolog – egyenlő felek küzdenek a vásárlók jogaiért. Magyarországon pedig nem!

A hazai vállalkozó nem kap adómentességet, elégséges állami támogatást, exporttámogatást, szemben a külföldi multival, amely néhány évig adómentességet kap – majd rögtön odébb is áll – és a saját állama támogatja, nonszensz módon például abból a befizetésből, amit mi juttatunk az EU-nak és ő azt továbbadja az aktuális tagországnak. Érdekes módon, mi ezekből a „bulikból” mindig rosszul jövünk ki. Azt ugye pl. nem gondolja bárki is komolyan, hogy a hazai autópályákat nekünk építik, némi uniós támogatással. Szó sincs róla, az a kereskedelmi logisztikát szolgálja. Amit itt megtermelnek, így tudják a leggyorsabban kivinni és eladni másutt. Nekünk bőven elég lenne egy autóút, sőt helyenként egy kis kátyúzás is.

Sok mindent lehetne még kiemelni, azonban talán ennyi is elég, hogy lássuk, Magyarországra három indok miatt van szüksége az EU mögött álló pénzügyi csoportoknak. Kell az olcsó munkaerő az összeszerelő üzemekbe és hasonló egységekbe. Kell a felvásárlópiac, hogy a nyugati túltermelés által előállított, gyakran igen silány minőségű árut rásózhassák valakire. Harmadsorban pedig kell egy jó adós, amely a hitelcsapdából nem tud kitörni, de a törlesztéseket újabb és újabb hitelek felvételével, akár saját polgárai kárára is ki tudja termelni. Szóval ezért kellünk mi. Kérdés, hogy nekünk miért kell ez?

Forrás: Lokális túlélés