Globális gazdazás kategória bejegyzései

Megszületett az EU adóbehajtó pitbullja

Forrás: kalozpart.org; ill. kulturaliskreativblog

Mialatt a foci EB elődöntője, a  Németország-Olaszország meccs ment, és az emberek mámorban tomboltak, Európa politikája egy másik EB-n, az Európai Bizottságban sorsdöntő napját érte meg – talán nem volt véletlen az időzítés sem -, nagy gyorsasággal döntöttek sorsunkról nem választott politikusaink. A tömegtájékoztató médiumok alig foglalkoztak az eseménnyel, pedig ez volt az egyik legnevezetesebb nap az EU történetében.

2012. június 28-ról 29-ére virradóra egy „fekete pénteket“ ért meg Európa és ezt sikernek könyvelte el az elit. Elképesztő! Mától a pénzügyi diktatúrának szabad utat adott az Európai Bizottság. Ezt az ESM szerződés nagyon világosan leírja, csak el kell olvasni.

Az ESM szerződéssel létrejövő szuperbank sebezhetetlen, érinthetetlen, átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, senki felé nincs elszámolási kötelezettsége, egyetlen szavára pattannia kell mindenkinek és euró-ezermilliárdokat is átutalni, akár azonnal, az első szavukra, kérdés nélkül.

Ezt 29-énNémetország parlamentje aljasul, sunyiban villámgyorsan jóváhagyta, miközben az ACTA-hoz hasonlóan teljes titokban tartották a részleteket, nem csak a nyilvánosság, de még sok illetékes előtt is, nem volt vizsgálat, elemzés, vita stb., Természetesen a nép véleményét sem kérte ki senki, Németország részéről jóváhagyták és elfogadták ennek a szuperbanknak a fennhatóságát, és ez mélyen felháborít mindenkit. Máris több mint ezer kérelem érkezett be a német alkotmánybírósághoz.

Rompuy és az EB többi tagja most már elégedett lehet, bevált az a stratégiájuk, hogy egy visszafordíthatatlan folyamat elindulhasson, melynek végcélja egy bankok által diktált szuperhatalom.

Mától egy fiskális unióról beszélhetünk, adó, szociális és politikai unió nélkül. Hogy ez mit jelent? A demokratikus Európai Unió végét, mert erre a három pontra a népek nem mondtak még igent és ebben a sorrendben a politikai egyesítés nem lehetséges, sőt a nemzetközi jognak is ellentmond.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha az ESM tanács ezt úgy gondolja, akkor az adók direkt mennek a bankoknak, az államok, a kormányok kiiktatásával. Tehát a kormányok nem felelnek a hitelekért, mehet a szabadrablás, a népek teljes kifosztása.

A német kancellár nagyon megtévesztően úgy érvelt, hogy az ESM-hez még egy „európai Bankfelügyeletet“ kell alapítani. Amit elhallgat, hogy ezt az ESM 27. paragrafusa kimondja, hogy az ESM nem ellenőrizhető. Angela Merkelnek még voltak a német parlamentben olyan kijelentései, amik igencsak elgondolkodtathatnak. Ezek szerint az új világrend összeesküvéselméletéről, most már mint reálpolitikakáról beszélhetünk:

Lassan a puzzel össze áll, és az ESM igazi küldetése is megvilágosodik.

Ez azért államcsíny, mert az ESM szerződést csak olyan jogi alapon lehet érvényesíteni, amely nem létezik. Egyszerűen nem létezik még politikai egységes európai állam. Ezzel a tagállamok pénzügyi szuveranitását feladták, és életbe lépett a fiskális diktatúra. Ennek a legtöbb tagállam alkotmánya is ellent mond. “A hatalom a népé, és a törvényhozást az alkotmány szabályozza.” Ez áll a legtöbb alkotmányban. “Ha ez ellen, ennek felszámolására történnek politikai események, akkor a népnek joga van az ellenállásra.” Még ilyenek is állnak egyes alkotmányokban.

Az Európai Bizottság Európa politikai egyesítését nem alkotmányosan akarja elérni, hanem egy ESM szuperbank létesítésével, amelynek diktatórikus joga van az európai pénzügyekről saját magának dönteni. Európai Szövetségi Állam az tagállamok jelenlegi alkotmányai szerint nem lehetséges. Ehhez előbb a nemzeti alkotmányokat kellene módosítani. Magyarországon a kormány ezt szépen kijátszotta, talán ezért is nevezte az alkotmányunkat csak alaptörvénynek, hogy alárendelhesse magát egy új EU alkotmánynak.

Orbán Viktor a csúcs után azt mondta, komoly egyeztetések kellenek itthon, hogy eldöntsük, akarunk-e csatlakozni. Orbán nyitva hagyta mindhárom lehetőséget: a csatlakozást, a kimaradást, de a vétót is.

Zárógondolatként engedjetek meg egy idézetet. 2007-ben, Robert Mundell az Euró egyik atyja ezt mondta:

Kamatmentes övezet

A világ bankjainak egy része a csőd felé száguld, vagy már “révbe” is ért, másokat az állami gondoskodás megmentett a vég kapujában. Az iszlám bankvilág fittyet hány a tendenciákra, és egyre nagyobb szeletet hasít ki a globális pénzpiacból. A válság ötödik évébe lépve érdekes kérdés lehet: beilleszthető lenne-e a vallási alapokon nyugvó, a kamat fogalmát elvből elutasító muzulmán pénzügyi rendszer a nyugati típusú helyére?

Minden vagyon Allahé, így akik kamatot szednek vagy fizetnek, azok háborúban állnak Istennel és Mohameddel. A Korán iránymutatása áthághatatlan szabályrendszert szab a muzulmán országokban működő bankok számára. A saría alapján a pénzintézetek a kamatszedés tilalma mellett bármilyen ügylet lebonyolítása estén kötelesek befizetni a zakátot, nem üzletelhetnek az iszlám értékrendjével szemben álló termékkel vagy szolgáltatással, tilos az egyéni kockázatvállalás és az üzletfeleknek biztosítaniuk kell egymás kártalanítását veszteségek esetén. A bankok nem fektethetnek szesz-, illetve pornóiparba, és szerencsejátékba sem. A cél egyértelmű: a bank minden dolgozójának be kell bizonyítania, hogy munkáltatója vállalja a társadalmi felelősséget. Lakáshitel esetén a pénzintézet megvásárolja a lakást, és egyforma részletekben fizettetik ki leendő tulajdonosával, kisvállalkozói kölcsönt pedig úgy adnak a bankok, ha részesedést vehetnek a cégben, így kizárólag abból nyernek hasznot, nem pedig a kamatok egekbe emelésével.

Az első modern keretek között működő iszlám bank 1963-ban nyílt az egyiptomi Mit Gamr kisvárosban. Jó tíz évvel később már egy határokon átnyúló pénzintézet (Iszlám Fejlesztési Bank) alapjait is megvetették. 2009-re a vallási előírások mentén működtetett bankok globális nyeresége a Standard & Poor szerint elérte a 400 milliárd dollárt, maga az iszlám pénzpiac pedig közel 4 trilliárd dolláros forgalmat bonyolított. A legjelentősebb muzulmán bankok közül kiemelkedik az iráni Melli Bank, illetve az Al-Radzsi Bank és a Mellat Bank Szaúd-Arábiából. A három pénzintézet több mint 80 milliárd dolláros részesedéssel bír a teljes iszlám bankszektor nyereségéből.

A muzulmán pénzintézetek bizonyítottak az utóbbi években. A gazdasági krízis egyes pénzpiaci cégeket (Lehman Brothers) és bankokat bedöntött, más pénzintézeteket pedig a csőd szélére sodort. Amíg 2011 végéig csak az Egyesült Államokban száz körül járt a csődöt jelentő bankok száma, addig az arab világból egyetlen hír sem érkezett hasonló tendenciáról. Ez már csak azért is furcsa, mert az iszlám törvénykezés, a saría szerint tilos pénzből még több pénzt csinálni, így sokaknak talán nem világos, miért nem dőlnek be nyugati társaikhoz hasonlóan az iszlám pénzintézetek.

Tisztább pénzcsinálás

Az 1960-as években Egyiptomban szirmot bontó muzulmán típusú bankrendszer több teret nyerhet a jövőben – nyilatkozta már 2008-ban a kuvaiti kereskedelmi miniszter. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma a gazdasági világválság kibontakozását követően alapos vizsgálat alá vette a keleti pénzintézeteket. Természetesen a krízis által fékezett növekedés az arab világban is problémát jelent, azonban a túlzott kockázatvállalás hiánya, és a „tisztább pénzcsinálás” okán a muzulmán bankok élnek és virulnak. Miközben nyugati társaik sorra jelentenek csődöt, ők mintegy 15 százalékkal növekedtek a 70-es évek óta, és egy elemzés szerint másfél évtizeden belül elérhetik a globális banki részesedés 12 százalékát. De vajon elültethető-e a kamat nyugati formáját tiltó banki intézményrendszer Európában?

„A világválság kirobbanását követően nagyon gyorsan megrendült az emberek bizalma a nyugati bankokban. A reménykedés azonban lassan visszacsábítja a korábbi ügyfeleket, és lecsillapítja a keleti bankrendszer felé fordulók kíváncsiságát” – vélekedik az iszlám típusú bankolás kilátásairól Szigetvári Tamás. Az MTA világgazdasági kutatójának arab viszonyokkal foglalkozó főmunkatársa megjegyezte, a saría alapján működő pénzintézetek valós biztonságot nyújtanak, de azért hátrányuk is van, ugyanis a vallási megkötések miatt sokkal kevésbé tudnak élni az innovatív lehetőségekkel. A kutató ötszázalékosra tette az iszlám bankrendszer globális pénzpiaci részesedését, ami a válság előtti 1 százalékos prognózishoz képest hatalmas növekedést feltételez.

Európa is nyitott

Az iszlám bankok által vallott közös kockázatvállalás csábítóan hangzik, az ügyfél ugyanis nemcsak papíron, de a saját bőrén is érezheti a tehermegosztást. Éppen ezért, no meg a gazdasági krízis okozta sokkot kihasználva az európai nagybankok is elkezdtek a saría rendelkezésein nyugvó hitel- és betétrendszert alkalmazni. A HBSC és a Deutsche Bank például évek óta kínál ilyen típusú befektetéseket, és 2008 után egyre többen éltek is a lehetőséggel. Szigetvári Tamás elmondta, 2009-ben és 2010-ben fokozatosan nőtt az érdeklődők száma, azóta viszont visszaesett. Érdekesség, hogy a bankok nem csupán muzulmán ügyfeleiknek kínálnak ilyen jellegű befektetéseket, hanem bármelyik felekezet tagjának.

Akik a nyugati utat járják

Természetesen a vallási alapon szabályozott arab pénzvilágból sem hiányozhatnak a multimilliomosok. Az Arabian Business című lap évente összeállítja a világ leggazdagabb arabjainak listáját, melynek éllovasai között ott van Rashid al-Maktum, az Egyesült Arab Emirátusok miniszterelnöke. A lóversenyekért rajongó kormányfő 80 milliárdos vagyona mögött nem sokkal marad el Egyiptom korábbi teljhatalmú elnökéé, Hoszni Mubaraké. Az arab tavasz által elsöpört elnök a korábbi pletykák szerint vígan jár-kel a szanatóriumban, a hivatalos állásfoglalás alapján kómában várja a bírói ítéletet. Szaúd-Arábia királya jóval előbbiek mögött mintegy 21 milliárdos becsült magánvagyonra tett szert az évtizedek során, őt csupán néhány milliárddal elmaradva követi a brunei szultán és az Egyesült Arab Emirátusok elnöke, Bin Zajed al-Najan. Közel azonos összegből gazdálkodik a Manchester City jelenlegi tulajdonosa, Manszúr bin Zajed, aki a klub 2008-as felvásárlásával a világ leggazdagabb csapatává tette az égszínkékeket.

Miután az európaiak hozzá vannak szokva a kamatos rendszer előnyeihez, az ügyfelek száma egy idő után visszaesett, nem úgy Ázsiában. Az Öböl menti államokban, Malajziában vagy Indonéziában egyre-másra nyílnak az iszlám bankok fiókjai. Ez részben annak is köszönhető, hogy az intézetek állami támogatásban részesülnek, ennél is fontosabb viszont, hogy a térségben a lakosság száma folyamatosan emelkedik. Utóbbi szempontot figyelembe véve lassan Kína és India is megfelelő terepnek látszik az iszlám bankok számára, hiszen ezekben az országokban is számottevő arányban élnek, és sokasodnak a muzulmánok.

Irán nem járt sikerrel

Iránban és Pakisztánban korábban megpróbálkoztak a bankrendszer teljes iszlamizálásával, de ez nem járt sikerrel. A lehetőségeket az is behatárolja, hogy az adott országban az iszlám mely ágához tartozik a többségi társadalom, no meg a vezetés. Az értelmezési különbségek miatt országonként változhatnak a bankolás módszerei.

Mindezek ismeretében nem kétséges, hogy az iszlám bankok világban betöltött szerepe egyre növekszik. A vallásilag egységes arab térségben a rendszer megfelelően működik és növekszik. A kamatokból felhalmozott nyereségre berendezkedett nyugati társadalmakban meghonosodott ugyan a rendszer, de nem terjedt el szélesebb körben. Az ötödik éve tomboló gazdasági krízis egyelőre nem hagyott akkora nyomot, hogy a lakosság felkészüljön egy ilyen jellegű, gyökeres váltásra. A válság vége azonban egyelőre igen messzinek tűnik, így megjósolhatatlan, hogy lesz-e fogadókészség a bankrendszer átalakulására.

A pénzvilág elpusztít bennünket, majd magát

Az olasz kormány korábbi pénzügyminisztere a pénzvilág hatalma elleni, egész Európára kiterjedő tüntetések veszélyére hívta fel a figyelmet. „Az emberek felfogták, hogy sorsuk nem függhet jegybankelnököktől, akik a politikát alakítják. Felfogták, hogy ez a rendszer nem maradhat tovább fenn, hogy a pénzvilág előbb bennünket pusztít el, azután saját magát” – fogalmazott Giulio Tremonti a Corriere della Sera hétfői számában.

Az egykori miniszter emlékeztetett: ő már kezdettől fogva állította, hogy el kell választani a bankok produktív tevékenységét a spekulációtól, hogy be kell tiltani a derivátumokat, és be kell vezetni az eurokötvényeket. „Ezeket mind leírtam a könyvemben, s most Francois Hollande (francia elnökjelölt) és a német szociáldemokraták programjában látom őket viszont” – nyilatkozta Tremonti.

A politikus, aki a tavaly novemberben megbukott Berlusconi-kormányban irányította a pénzügyi tárcát, élesen bírálta az Itáliát az adósságválságból kivezetni próbáló Monti-kormány szigorú takarékossági politikáját. Szerinte ugyanis ez a politika óhatatlanul a társadalmi feszültségek növekedéséhez fog vezetni. A kormány takarékossági csomagterve nem kiegyensúlyozott, mert alapját az adók és a járulékok emelése képezi, ezek viszont az alacsony jövedelmű rétegeket sújtják elsősorban – érvelt Tremonti.

(Forrás: Index.hu)

Kikelt magából a Nobel-díjas közgazdász

Ismét az euróövezet adósságválságával foglalkozik Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász a New York Times hasábjain megjelenő blogjában. Meglátása szerint őrültség Spanyolországtól újabb megszorító intézkedéseket elvárni. A neves közgazdász úgy véli, hogy az egész rendszer összeroppanásának kezdetét láthatjuk.

Ismét válság üzemmódba váltott az euróövezet, és ezúttal Spanyolországon van a világ szeme – kezdi írását Paul Krugman, aki szerint ez most jól jött, mert bemutathatja a Németország által vezérelt ortodox válságkezelés őrült tartalmát.

A közgazdász professzor szerint ez most nem a költségvetési politika felelőtlenségéről szól. Spanyolország ugyanis a pénzügyi válság kirobbanása előtt jobb költségvetési pozícióval rendelkezett, mint Németország: 2007-es büdzsétöbblete a GDP 1,9%-ára rúgott, nettó adósságrátája 27%-on állt. Ami Spanyolországgal történt, az nem más, mint az ingatlanpiaci buborék kidurranása, amit jelentős részben német bankok hitelezése futtatott fel és ez végül magával rántotta az egész spanyol gazdaságot. Jelenleg a munkanélküliségi ráta 23,6%-on áll, míg a fiatalok körében minden második állástalan – magyarázza Krugman, aki hozzáteszi: ebben a környezetben várnak el az országtól még több megszorítást. Tényleg kezdem azt gondolni, hogy az egész rendszer (az euróövezet – a szerk.) összeomlása indult meg – zárja írását.

(Forrás: Portfólió.hu)

Erre vigyázz, mielőtt unit-linked biztosítást kötsz

Amikor hosszú távú megtakarítást választunk, általában szakember segítségét is kikérjük. Ilyenkor gyakran eljut az ember valamilyen biztosítás közvetítőhöz, aki rögtön megmutatja a “legjobb ajánlatot”. Ne felejtsük el, hogy a közvetítő nem a barátunk, jutalékért dolgozik, amit mi fizetünk ki. A pénzcentrum.hu összeszedte, milyen rejtett, vagy csak eldugott költségei vannak a kombinált biztosításoknak.

Mi a Unit-linked?

A unit linked, vagy kombinált biztosítások nem befektetési alapok. Költségeik is eltérnek azoktól. A már említett közvetítői díjon túl a kockázati életbiztosítás, az adminisztráció költségét is meg kell fizetni, melyek olyan bonyolult struktúrába rendeződnek, hogy nehéz átlátni a megtakarítani vágyónak a teljes rá nehezedő terheket és a várható hasznot. Enélkül viszont nem hozható megalapozott döntés, könnyen úgy járhatunk, hogy vártnál jóval kisebb hozammal kapjuk vissza a pénzünket. Több olvasónk is panaszkodott arra, hogy már 4 ilyen szerződést kötött, amelyek ahelyett, hogy hasznot hoztak volna, elvitték a megtakarításukat.

Milyen költségek lehetnek?

Előljáróban fel kell hívnunk a figyelmet egy rendkívül fontos mutatóra, amelynek segítségével össze lehet hasonlítani a különféle unit linked biztosításokat. Mivel bonyolult termékekről van szó, 2009-ben a biztosítók – a PSZÁF teljes támogatásával – megalkották a Teljes Költségmutatót (TKM). E mutató segítségével az ügyfelek össze tudják hasonlítani a termékeket és teljes körű képet kaphatnak a költségekről. A TKM olyannyira hiteles és megbízható mutató, hogy a biztosítók minden évben a négy nagy nemzetközi könyvizsgáló társaság valamelyikével auditáltatják az eredményeket. Az eredmény megtalálható a Magyar Biztosítók Szövetsége honlapján. (Itt az összes, a piacon lévő termék TKM-je is, Gyakori kérdések, illetve a TKM szabályzat mellett számos fontos információ található a mutatóról.)

A unit-linked biztosítások nagy része valamilyen közvetítőn keresztül köthető, ők általában a befektetés éves díjának megfelelő összegű jutalékkal dolgoznak (ez biztosítónként vagy akár biztosításonként eltérő lehet). Ezt a díjat évek folyamán fokozatosan vonják le tőlünk, általában az első két éves díj kárára, amit kezdeti befektetési egységnek neveznek.

Ez a kezdeti befektetési egység csappan meg jócskán, mire kifizetésre kerül sor. Ebből fedezik a biztosítók az ügyfélszerzés költségét. Fokozatosan évente az első két éves befizetésünkből vonják le a közvetítő és egyéb szerződéskor keletkező költségeket. Hiszen sokkal kevesebben kötnének hasonló biztosítást, ha egyből ki kellene fizetniük több százezer forintot közvetítői díj címén. Ha például a szerződésben kikötöttek szerint 10 alkalommal – minden évben – 5 százalékos kezdeti költség levonással számolunk és havonta 30 ezer forintot fizetünk be, akkor az első két évre számolt kezdeti befektetési egység 720 ezer forint. Ez az első két évben megtakarított vagyonunk. Ebből viszont 431 ezer forint marad a 10. év végére, hiszen mindig a megmaradt kezdeti befektetési egység 5 százalékát elvonja a biztosító kezdeti költség címén. Az ügyfélszerzés általunk megtérített költsége ekkor 289 ezer forint.

Némely biztosítónál van felső korlátja ezeknek a levonásoknak, de van olyan közvetítő, ahol a befizetések nagyságától függetlenül állapítják meg ezt a díjat. Ilyen esetben akár még nagyobb díja is lehet az életbiztosításnak.

A kezdeti költségek mellett, az adminisztrációs költséget is meg kell fizetni, ami gyakorlatilag a számlavezetési díj. Ez havi 100-700 forint lehet, éves szinten 1200-8400 forint.

Egyéb költségek

Eladási és vételi árfolyamkülönbség. A biztosítók egy része az eszközalapokban nyilvántartott befektetési egységekre eladási és vételi árfolyamot határoz meg. Úgy tekintik, hogy amikor az ügyfél díjat fizet be, akkor befektetési egységeket ad el, amikor pedig a biztosítók szolgáltatására kerül a sor, akkor ők vesznek vissza befektetési egységeket. Természetesen az eladási árfolyam a magasabb, ami azt jelenti: a biztosító társaságok részt elvonnak a díjból. Ennek mértéke általában 5-6 százalék.

Mivel befektetéssel kombinált életbiztosításról van szó, biztosítási kockázati díjjal is számolnunk kell. Gondoljunk csak bele: kötök egy 20 éves futamidejű biztosítást, majd az 5. évben meghalok. Örököseim azt a biztosítási összeget fogják megkapni, amelyet – 20 éves folyamatos díjfizetés után – én magam megkapnék, ha még élnék. Erre tartalékolniuk kell a biztosítóknak, amit értelemszerűen beáraznak a termékbe. A kockázati díj mértéke eltér, az esetleges kifizetések és más szerződési feltételek függvényében. Amennyiben például többet fizet egy biztosítás halál esetén, akkor díja is magasabb lesz.

A buktatók

Amennyiben idő előtt szeretnénk pénzünkhöz jutni a biztosítók valamilyen költséget számolnak fel. Ezen költségeket a visszavásárlási tábla tartalmazza, amelyet a biztosítóknak jogszabályi kötelezettsége alkalmazni. A szerződésben rögzített visszavásárlási táblában rögzíti a biztosító például, hogy a befektetések hány százalékától esik el az ügyfél, ha idő előtt megszünteti a szerződését. Ez különösen az első években érinti hátrányosan az ügyfeleket.

A másik buktató lehet a unit-linked biztosításoknál az ígért bónuszok túlmisztifikálása. A közvetítők és hirdetmények is egyre gyakrabban kezdik a termék bemutatását a felkínált bónusz kifizetésekkel. Ezeknek a lényege, hogy a biztosító egy bizonyos idő után visszajuttat valamennyit az addig befizetett díjakból. Bár ezeket a bónuszokat a legtöbb esetben nagyon könnyű elveszíteni. Díjszüneteltetés, késés vagy visszavásárlás esetén valószínűleg nem kaphatjuk meg.

Elemzés: a biztosítások bónuszai

Ezeknek a kifizetéseknek a bevezetése csak egyre bonyolítja a termékek megértését. A legfontosabb, hogy a szerződés megkötésekor tájékozódjunk a tényleges költségekről, számoljunk velünk. Tervezzünk ezekkel, és mérjük fel, valóban több évtizedig tudjuk-e fizetni a biztosítás díjait. Amennyiben csak néhány évre van szükségünk valamilyen kockázati életbiztosításra, amivel halálunk esetére biztosítanánk be a családunkat, akkor nem muszáj egyből unit-linked biztosítást kötni, fontoljuk meg az egyszerű kockázati életbiztosításokat is.

(Forrás: penzcentrum.hu)

Mi lesz a dollárral?

Megalapozott a BRICS országok törekvése a dollár használatának csökkentésére, és ez nem jár jelentős kockázatokkal – vélik az orosz szakértők.

Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság az elszámolásokban csökkenteni akarja az amerikai valuta arányát. De ezen túlmenően szó van arról is, hogy a kölcsönös hitelezéseknél áttérnek a nemzeti valutára. A csoport résztvevői március 29-i, Új-Delhiben tartandó csúcstalálkozójukon írhatják alá az egyezményt.

Egy évvel ezelőtt a kínai Szanija városban keretegyezményt kötöttek a BRICS országok. Ebben deklarálták az áttérést a nemzeti valutákra a kölcsönös elszámolásokban és a hiteleket illetően. A kínai Központi Bank még azt is közölte, hogy erre a célra elkülönít egy 10 milliárd jüanos alapot. Egyetértett a finanszírozással az orosz Központi Bank is. A dokumentum, amit aláírhatnak március végén, gyakorlatilag beindítaná ezt a folyamatot – állapítják meg a szakértők. A kérdés csak a kockázatokra vonatkozik, itt viszont eltérnek az értékelések. Nyikita Kricsevszkij, a Nemzeti Stratégiai Intézet vezetője szerint ennek a lépésnek a kihatását legnehezebb Oroszország szempontjából előre jelezni.

– Megvan az országok igénye arra, hogy mélyítsék egymással a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat. Ugyanakkor a nyersanyag piacok alapvető részén történelmileg dollárban folyik a kereskedés. Minden kísérlet, hogy lemondjanak a dollárról, mint egyetemes fizetőeszközről egyik vagy másik nyersanyag tekintetében, sikertelenül végződött. Moszkva áttérhet partnereivel a nemzeti valuta alapú elszámolásra. De ott rögtön a kérdés: a továbbiakban mit kezdjenek ezekkel a valutákkal?

A BRICS országok valutái szabadon nem konvertálhatók. Roman Andrejev pénzügyi szakértő így látja a helyzetet:

– Az, hogy a BRICS országok csökkentik a dollárhasználatot, eléggé logikus lépés. Olyan döntés, ami stabilizálhatja a világgazdaságot és a belső gazdaságokat. Oroszországban elsőként vezettük be a kétvalutás kosarat az elszámolásoknál. A nemzetközi tartalékaink kétféle valutában vannak. Ez eléggé előnyös: hiszen az arany-és valutatartalékok így nem károsodnak a dollár-euró árfolyam mozgásától.

A szakértők egyetértenek azzal, hogy egyelőre a BRICS országok azonnali áttérése a nemzeti valutákra az elszámolásokban és a hiteleknél bonyolult dolog. Túlságosan is eltérő az országok export struktúrája, orientáltsága. De a helyzet kiigazítására már tesznek konkrét lépéseket. (ruvr.ru)

Jövőnk.info megjegyzés: Az Eurázsiai Unió létrejöttével és annak Közép-Európáig való kiterjesztésével létrejön majd az a gazdasági térség, amely a nyugati – értsd: Rotschildos, FED-es, zsidó – befolysától képes lesz függetleníteni önmagát és a dollár mellőzésével is működőképes világkereskedelmet bonyolít le. Magyarország – a tervek szerint – az övezet határának a keleti oldalára kerül majd, és ennek köszönhető, hogy az elkövetkező években Oroszország fölajánlja számunkra az Eurázsiai Unióhoz való csatlakozást. A nyugati kamatgyarmati státuszunkból kikerülendő, ajánlatos lesz élni ezzel a lehetőséggel… De úgy is fogalmazhatunk, hogy nem nagyon marad túl sok választási lehetőségünk… Ez bizonyos szempontól jó hír: ugyanis a zsidóság már feladta azt a tervét (már akkor, amikor Magyarország nyugati peremvidékké vált), hogy hazánkban hozza létre Új Izraelt, és helyettünk inkább Görögországot választották. Ezzel a hazai hitsorsosaik is tisztában vannak, ezért van a nagy visítozás – gazdáik ugyanis magukra hagyják őket (újabb ‘átállás’, szabálytalan előzés viszont nem lesz…). Ami most tapasztalható részükről, az már csak utóvédharcnak tekinthető és az elkerülhetetlen folyamatok lassítására irányul. Megint másként fogalmazva: az okos zsidó nem befelé akar jönni, hanem kifelé Magyarországról – ám a pesti söpredék rétegük még mindig nem érti, hogy miről szól az egész történet.

(Forrás: Jövőnk.info)

Kipakolt a Goldman Sachs távozó vezetője

Lesújtó képet festett a Goldman Sachs befektetési bank morális állapotáról egyik vezetője a szerdai New York Timesban megjelent publicisztikájában. A banktól távozó Greg Smith szerint munkahelye mára odáig züllött, hogy az ügyfelek érdekei szinte egyáltalán nem számítanak.

A mostanáig a cég egyik üzletágának európai, afrikai és közel-keleti vezetőjeként dolgozó Smith írásában “mérgezőnek” és “destruktívnak” nevezte a Goldman Sachsnál uralkodó légkört. A világ jelenlegi 37., az Egyesült Államok 15. legnagyobb vállalatánál szerinte az az elsődleges szempont, hogy mekkora profitot tud termelni, háttérbe szorítva az ügyfelek elégedettségét.

Úgy emlékszik, amikor 12 évvel ezelőtt, nyári gyakornokként csatlakozott, a vállalati kultúra meghatározó volt, még ha ezt a “szkeptikus közvélemény” talán nehezen hiszi is el. Ez tette naggyá a bankot az alapítása óta eltelt 143 évben, a kollégák pedig büszkék lehettek a munkahelyükre, de mindennek mára nyoma sincs – állítja Smith.

Konkrétan is megnevezi a GS jelenlegi két legfőbb vezetőjét, Lloyd C. Blankfein vezérigazgatót és Gary D. Cohn elnököt, mondván, valószínűleg úgy fognak bekerülni a cég történelmébe, mint akiknek kicsúszott a kezükből a vállalati kultúra, és ez a morális romlás szerinte a cég hosszú távú jövőjét is veszélyezteti.

Smith azt is írja, hogy egy évtizeden át vett részt a Goldman Sachshoz jelentkező fiatalok interjúztatásában, és akkor jött rá, hogy el kell mennie, amikor észrevette, hogy nem tudja a szemükbe nézve mondani: milyen jó itt dolgozni.

A probléma gyökerének azt látja, ahogy a vezetők kiválasztása zajlik. Aki sok pénzt hoz a cégnek, és történetesen “nem baltás gyilkos”, az befolyásos pozícióba kerül, függetlenül attól, milyen példát mutat. Alapvetően három út vezet a siker felé: olyan eszközök rásózása az ügyfelekre, amelyektől a bank meg akar szabadulni; a banknak nagy nyereséget termelő termékek eladása az ügyfeleknek, tekintet nélkül az ő érdekeikre; és az átláthatatlan, illikvid hárombetűs termékek értékesítése – sorolja a bankár.

Smith azzal zárja írását, hogy reméli, a vezetők ráébrednek végre arra, mennyire alapvető fontosságú az ügyfelek bizalma, különben a cég többé nem lehet sikeres.

(Forrás: Origo.hu)