Válság kategória bejegyzései

Mi az a munkaerő-hányados?

Hogyan lehet mérni, hogy ki mennyit tesz bele a munkahelyteremtésbe, ill. a nemzetgazdaságba azért, hogy a válságot kezeljük? Erre lehet egy jó mutató az úgynevezett munkaerő-hányados, ugyanis, a válságkezelés egyik módja a munkahelyek teremtése, ill. a fizetések növelése.

Munkaerőcsökkentés

Definíció

A munkaerő-hányados (MH) azt mutatja meg, hogy egy cégnél (szervezetnél) mennyi nettó árbevétel kell 1 ember foglalkoztatáshoz. (Az a jó, ha ez a szám minél alacsonyabb, mert akkor a megtermelt pénz az alkalmazottaknál marad).

Számolás

a szervezet éven nettó árbevétele/12hónap/foglalkoztatottak száma, módosítva a beszállítók ugyanezen értékének náluk elköltött forgalomarányos foglalkoztatottak számával, ami szintén módosított foglalkoztatotti adatokat tartalmaz előzőek alapján. A számolás komplexitása a Google Page Rank szerinti módosítások alapján egy folyamatosan finomodó érték. Épp ezért első körben meg lehet határozni közvetlen foglalkoztatottakkal történő számítást és beszállítókkal történő számítást, ami sokkal finomabb adat.

Az Opten szerint 2011-ben a közvetlen foglalkoztatotti adatokból számolt MH értéke: Forset Papírgyár 3,38 (millió Ft/fő), a Dán FERROBETON Zrt. 1,59 millió Ft/fő ; A Gyermelyi Tészta kb. 3,33 millió Ft/fő; A Hamburger Hungária Zrt 16,19 millió Ft/fő; Hajdú Zrt. 1,26 millió Ft/fő; Műszertechnika-Holding Zrt. 19,26 millió Ft/fő; A jelenlegi adatok alapján a Magyar Termék Nonprofit Kft összes tagvállalatának az átlaga 2,28 (millió Ft/fő). Ez a szám természetesen nem egy állandó érték, hanem sávosan változhat a vállalat kapacitásának kihasználtsága, és innovációs fejlesztések által, de mindenképp irányadó a helyzet feltérképezésére.

(Elhatárolódás a géprombolástól: Ezzel a meghatározással nem szeretnék géprombolóknak tűnni, ami az ösztönös munkásmozgalom megnyilvánulási formája volt a 19. század elején. A géprombolók főként kézműipari munkások a gépek alkalmazásában látták nyomoruk fő okát, ezért összetörték ezeket. Gépromboló mozgalmak elsősorban Angliában és Franciaországban voltak.)

Mint írtam, a végleges értéket a beszállítók forgalomarányos munkaerő-hányadosa súlyozhatja, a Google Page Rank-hez hasonlóan. Vagyis, ha a Forest Papírgyár pl. a Hamburger-Hungáriától (HH) vásárolna csomagolóanyagot közvetlenül évente pl. 1 milliárd Ft értékben, akkor az 1 milliárd Ft a HH-nál ugye nettó: 1000 millió Ft / MH: 16,17 millió Ft/fő = 61,76 főnek teremt munkahelyet a Forest közvetve a Hamburger Hungáriánál. A Forest Papírgyár munkaerő-hányadosa így forgalomarányosan lecsökken az egész éves bevételük alapján: a 2011-es MH: 9.006.746.000,- Ft / (222 fő saját alkalmazotti létszám, meg 61,76 fő beszállítói alkalmazotti létszám) = 2,64 millió Ft/fő.

Vagyis a Forest Papírgyár közvetlenül 3,64 millió Ft-nént foglalkoztat egy főt, az egyik beszállítójával módosítva pedig 2,64 millió Ft-énként foglalkoztat egy főt.

Ha ezt a számot hivatalosan is láthatóvá tennénk, akkor rögtön kitűnne, hogy ki mennyivel járul hozzá a magyar válsághoz, és a munkaerő növeléséhez.

Te bűnös vagy?

Van a közgazdaságtanban egy olyan fogalom, hogy eredendő bűn. Ha még nem találkoztál vele, akkor gondolom Te is felteszed a nagy kérdést, hogy mi köze a bűnnek a gazdasághoz?

Nos, javaslom, olvasd el az alábbi bejegyzést, és meglátjuk Te bűnös vagy-e gazdaságilag 🙂

eredendo_bun

A közgazdaságtan definíciója szerint:

A közgazdaságban az úgynevezett „eredendő bűn” azt jelenti, hogy az adott ország nem tud a saját valutájában hosszú lejáratra eladósodni, s az eladósodás ekkor devizában és rövid lejáratra következik be. Forrás: Közgazdasági Szemle, 2009. május NEMÉNYI JUDIT cikke: A monetáris politika szerepe Magyarországon a pénzügyi válság kezelésében
Vagyis: az „eredendő bűn” a devizaeladósodás

A bűnről: Bél Mátyás evangélikus püspök, tudós a rovásírásos emlékek gyűjtője által, 1718-ban publikált régi magyar fordítása a kerestény imának: „Mi atyányk ki az menyekben vagy, szenteltessék az te neved. Jőjön el országod. Légyen az te akaratod mi képen menyben azonképen az földönis. Az mi kenyerünket az mindennapiat adgyad nékünk ma. És engedd meg mi nékünk az mi adóságinkat miképpen miis meg engedünk azoknak az kik mi nékünk adóssok és ne hadgy minket késértetbe jutnunk de szabadiczs meg az gonosztul. Mert tied az ország és az hatlom és az diczsőség mind öröknöröké amen”

Tehát a legnépszerűbb keresztény imánkban, és fohászunkban a bűn = adósság

Hogyan adósodtunk el devizában?

A lakossági, és vállalati devizahitelek problémáját mára mindenki ismeri, és érzi a bőrén. De azt kevesen tudják, hogy az állami devizaadósságnak milyen története van, és milyen ma is működő folyamatai alapján esünk bűnbe minden nap. Ennek a bűnbeesésnek a megismeréséhez kattints ide, és olvasd el ezt a bejegyzést.

Vége a válságnak?

A hirado.hu-n egy érdekes cikk jelent meg. Valahogy az az érzésem, hogy így etetik a népeket azzal, hogy nem tudnak mit tenni a csőd szélén állóországokkal. Kíváncsi vagyok a végére.

Az IMF két vezető közgazdásza jelentésében elismeri, tévedtek, amikor a közkiadások drasztikus lefaragását követelték a bajba jutott országoktól.

A Nemzetközi Valutaalap magas beosztású elemzői részletes tanulmányukban kénytelenek voltak elismerni: a válság csúcsán, 2010-ben a szervezet téves előrejelzéseket adott, az IMF módszeresen alábecsülte a pénzügyi megszorítások hatását a munkanélküliség növekedésére és az országokon belüli kereslet csökkenésére. Olivier Blanchard és Daniel Leigh most részletesen, matematikai számításokkal támasztotta alá, hogy az úgynevezett pénzügyi multiplikátorok téves felmérése miatt a gyors költségvetési lefaragások nem érték el a kívánt célt olyan uniós tagállamokban, mint Görögország, Portugália és Spanyolország.

Noha az önkritikus belső jelentés nem tükrözi a washingtoni székhelyű nemzetközi testület hivatalos álláspontját, a jelzés mégis egyértelmű, az IMF már a múlt év végén is inkább enyhítette volna a válságállamokkal szemben támasztott követelményeket, míg az Európai Bizottság – főleg német nyomásra – kitartott a gyors pénzügyi konszolidáció mellett. A januártól munkába lépő ír uniós elnökség programjában központi szerepet kap a munkanélküliség leszorítása és a gazdasági növekedés beindítása.

(forrás: hirado.hu)

Hova tűnt el a pénzünk?

Egy érdekes szócsatának voltam részese a közelmúltban, ami ihlette ezt a bejegyzést. A szócsata alapja az volt, hogy ki a felelős a jelenlegi magyar gazdaságért.

Természetesen az átlag ember ezért most Orbán Viktort hibáztatja (mert még nem ismerik ezt a bejegyzésemet), de én ezzel szemben pedig magunkat hibáztatom az ismert összefüggések miatt, így megfogalmaztam azt, hogy hova tűnik el az a sok pénz, amit hiányolnak ma az emberek.

Hova tűnt el a pénzünk?

Vegyünk egy egyszerű gazdasági folyamatot, és nézzük meg hogy ott hogyan mozog a pénz útja, és rögtön kiderül, hogy ki is a tényleges felelős.

A példa kedvéért ugorjunk vissza 2008 június 20.-ára. A kitalált történetünkben ekkor Józsi felvesz a a UNICREDIT banktól 1 millió Ft-t hitelbe lakásfelújításra (legyen Ft hitel az egyszerűség miatt), elkölti Pistánál, aki kifesti Józsi lakását, beépít pár új nyílászárót, és szalagparkettát is tesz le. A munka már készülőben van, és Józsi épp ekkor kapta meg a hitelfolyósítást, amit ki is fizet Piustának.

Pista bemegy a Praktikerbe, és elkölt az egymillió Ft-ból 600.000,- Ft-t, és vesz belőle holland festéket, bolgár szalagparkettát, kínai műanyag nyílászárót és a maradék pénzéből befizeti az előző negyedév áfa tartozását a 400.000,- Ft-t, mivel ennek határideje épp június 20.

A Praktiker beviszi a kereskedelmi bankjába a 600.000,- Ft-t kasszazáráskor, ami az Erste bankban van (csak példa), és átváltja (vesz rajta) Eurot. Az Erste bank a magyar bankközi piacon vesz ezen a 600.000,- Ft-on Eurot, mert a Praktiker valutaváltása miatt pont kifogyott neki is a devizatartaléka a pénztárából.

Mivel épp az összes hazai kereskedelmi banknál ebben a pillanatban fogyott ki szintén a devizatartaléka a pénztárukból (csak példa), ezért hirtelen bezuhan a Ft ára a túlkínálat miatt, azaz a Ft árfolyama hirtelen felmegy 299 Ft-ra. Ekkor az MNB fizetési stabilitási célját végrehajtva a jegybanki devizatartalék terhére olcsó, túlkínált Ft-t vesz a bankközi piacon, és ezzel vissza is áll a Ft árfolyama az elfogadott, és megszokott 275 Ft-ra.

Természetesen a jegybank devizatartaléka közben jelentősen lecsökkent, mert nem kellene elfelejteni, hogy ez időtájban volt pl. az a rengeteg érettségi bankett is, ahol töménytelen tömény ital is elfogyott, mint pl. vodka, whisky, bacardi és üdítőitalok, mint kóla, és redbull fogyott, ami szintén csökkenti a jegybank valutatartalékát mivel ezek is vagy teljesen import áruk, vagy ugyan hazai termék, mint a kóla, de az import alapanyagot szintén csak Euroért tudja beszerezni. És ne feledkezzünk meg a görög-, horvát tengerpartról se, mivel ekkor indul a szezon, és sokan váltottak Ft-t Eurora a fenti módon. Szóval, rengeteg valuta elfogyott a jegybankból áttétesen a kereskedelmi bankokon keresztül, mert sosem figyeltük meg a fenti folyamatok összefüggéseit.

Mivel már jó ideje stabilizálni kellett folyamatosan a Ft árfolyamát az Euroval szemben a hasonló módon, ezért az MNB ekkor jelzi a kormánynak 2008 nyarán, és az IMF-nek, hogy vészesen fogy a jegybanki devizatartaléka, ill. az jelentősen lecsökkent mára, ezért ha nem vesz fel a kormány sürgősen IMF hitelt, akkor a jövőben a Praktikerben nem lesz ilyen olcsó a holland festék, a kínai nyílászáró, és a bolgár szalagparketta (sem), és a diákok se tudnak ennyiért dorbézolni a jövőben (tanulás helyett).

Ekkor a kormány bejelenti 2008 szeptemberében, hogy a világválság ide is elért kis országunkba, és ezért hirtelen a jegybank felemeli a jegybanki alapkamatot 12 %-ra (október), hogy a befektetők hozzanak ide devizát amíg a kormány meg nem állapodik az IMF-fel, hiszen ilyen magas garantált kamatot kevesen adtak.

Kb. 3 hét alatt meg is születik az IMF megállapodás 20 milliárd Euro készenléti hitelről (2009 február), aminek a fedezete az összes nemzeti vagyon jelzálogosítása, ami még meg maradt az akkori APV RT tulajdonában, ezért most mindenki nyugodtan hátradőlhet, mert ezt ha ezt teljesen le is hívjuk, azt elég lesz maximum 2013-ban, és 2014-ben visszafizetnie a kormánynak, az meg legyen az akkori kormány problémája.

Talán tudja mindenki, hogy hiába volt készenléti hitel, mert amit kaptunk, az mára elfogyott. Te láttál ebből a 20 milliárd Euroból valamennyi kis pénzt? Nem? Ezt csak akkor hiszem el, ha közben semmilyen import terméket/szolgáltatást nem fogyasztottál, és nem fogyasztottál olyan hazai terméket sem, aminek az alapanyaga semmi ilyen árut sem tartalmaz, és nem voltál külföldön nyaralni, és nem használtál pl. mobilszolgáltatást sem, mivel Ők is az év végi profitjukat így vitték ki az országból év végén. Ha ezek közül csak egy csekély mértékben is, de fogyasztottál import árut, akkor abban a mértékben kaptál Te is ebből a 20 milliárd Euroból(!!!)

Közben telik az idő, ugye 2010-ben bekövetkezik egy kormányváltás is, de az előző folyamat újra, és újra, egyre nagyobb mértékben megismétlődik, így a 20 milliárd Euro készenléti hitel szépen lassan elfogy a Praktiker (és az összes multi) által. Eljön a 2011, ahol az import áru fogyasztás már 15600 milliárd Ft-ra növekedett, a külföldi nyaralások értéke 550 milliárd Ft-ra növekedett, a bankok profitkivitele pedig 1800 milliárd Ft-ra növekedett, ami összesen 17950 milliárd Ft értékű fogyasztást jelent a jegybank deviza tartalékából, amit ha átlag 275 Ft-tal számolunk, akkor 2011-ben csak ezekre a tételekre elhasználtunk 65 milliárd Euronyi valutatartalékot.

Természetesen közben exportáltunk is közel ennyit, de az exportunk jelentős része gépipari export volt, amit ugye a német multi vállalatok hoztak létre hazai, és részben hazai foglalkoztatással, mint pl. a Suzuki, aki Szlovák állampolgárokat is foglalkoztat, ill. az évvégén megmaradt profitot ők is ugyanúgy kiviszik az országból az év végén, ami tovább rontja az ország fizetési mérleget.

Sőt a fizetési mérleget tovább rontja a kreatív magyar vállalkozók off-shore cégeken kivitt profitjuk, ill. a korábbi államadósságok törlesztőrészlete, vagyis ez a 2011-es év is egy jókora deficittel zárul, amit mi magyar állampolgárok, és vásárlók hoztunk létre közösen mindenféle kényszerítő erő nélkül, vagyis ezt nem mások tették velünk, hanem mi magunk tettük magunkkal, és gyermekeink jövőjével.

A hitel elfogyott, és mivel MA, 2012-ben hiányzik a 2009-es IMF hitel visszafizetéséhez 7500 milliárd Ft ezért meg kell emelni az áfát, hogy legyen miből visszafizetni azt, ugyanis 2014-ben lejár a földvédelmi moratóriuma Magyarországnak, és itt fognak legelőször jelzálogot érvényesíteni az IMF érdekkörei, ha nem fizet a kormány IMF hiteleket időre.

Közben Józsi elveszíti a munkáját annál a nyomdánál, aki az egyik hazai festékgyártónak dolgozott 2011-ig, mert a festékgyár becsődölt. Nem tudta tartani a versenyt az olcsó Holland festékekkel, amit a Praktiker kínált. Igaz, abból dupla annyit kellett folyamatosan felhasználni, de ez a vevőket nem érdekelte. Valamint a nyomda elvesztette a Szobi szörp nyomdai munkáját is, mert az is bezárt, mivel a diákoknak ciki Szobi szörpöt inni kóla helyett, így a nyomdából is leépítették Józsit, mivel visszaesett a nyomda forgalma.

Józsi lakását a bank ezért elvette Józsitól, mert nem tudta megadni azt az 1 millió forintot a banknak, amiből Pista felújította a lakását. Természetesen se a holland festékgyár, se a bolgár szalagparketta gyár, se a kínai nyílászárógyár nem rendelt Józsitól munkát azon a pénzen, amit kivittek az országból, pedig azt Józsi vette fel hitelbe a bankjától, azaz az az Ő pénze. És Józsi se ment ki Németországba dolgozni egyik külföldi céghez sem, pedig a pénze ott van a ezeknek a cégeknek a bankszámláján. Ráadásul most munkanélküli segélyt kell fizetnie az államnak Józsi után is, így nem csak az áfát kell megnövelnie, hanem a felsőoktatás keretszámait is le kell csökkentenie, hogy Józsinak munkakeresési támogatást tudjon fizetni, akiknek a száma a fenti fogyasztói szokásaink miatt 2012 év végére már átlépte az 500.000,- főt.

Pista közben ugye befizetett 25% áfa pont arra volt elég, hogy a 2011-es IMF hitelt az állam visszafizesse az IMF-nek.

De 2013-ban ki fog lakást felújítani, beruházni? Ki mer hozzá hitelt felvenni? Senki, így marad a még nagyobb megszorítás, mert a 2009-es hitelt vissza kell fizetni az IMF-nek, különben viszik az állami földeket, vagy az Országházát, esetleg a Lánchidat, hogy hídadót szedjenek majd, mint pl. Svédországban. A TV székházat már elvitték … miért ne vinnék el az Országházát is, amiből luxus szállodát lehet építeni?

Na erről a jelenségről nem csak a kormány és a bankok tehetnek. Hogy ezt nem érti a nép, és nem is akarja megérteni, az kinek a felelőssége? Lásd IMF óriásposzterek.

Az emberek azt hiszik a kormány a hunyó, közben az emberek azok, mert nem 4 évente szavazunk csak, hanem minden nap, amikor fizetünk valakinek a pénztárában.

Amiről le kellene szokni, mert államadósság-, és munkanélküliség növelő tételek:

  • Szükségtelen importtermék fogyasztás, mint pl. a külföldi élelmiszerek, banán, mandarin, tej, stb.
  • Szükségtelen import szolgáltatások fogyasztása, mint pl. unitlinked biztosítás, külföldi irodaházakban irodák bérlése, külföldi oktatások, és liszenszdíjaik
  • Hazai pályán szerzett profitot off-shore cégeken keresztül kivinni
  • Befektetési arany vásárlás, ami kintről származik
  • Külföldi befektetések, a hazai helyett
  • Külföldi nyaralás, ha itthon is lehet

Mit tett a kormány azért, hogy ez a helyzet megváltozzon?

  • Bevezette az Erzsébet utalványt. Az Erzsébet utalványt kezdetben csak a magyar vállalkozók közt lehetett elkölteni, de idővel azok a multik is befogadták, akik leszerződtek a kormánnyal, hogy sokkal több magyar terméket forgalmaznak ott, ahol lehet, így ezzel védettebbé tették a magyar munkahelyeket.
  • Létrehozta a Magyar Termék Rendeletet, amivel megkülönbözteti a termékeket. Csúfos módon a Tesco ennek az elöljárója, és a hazai élelmiszerláncokat ez nem is érdekli(!), pedig a VM szeretné, ha ebben a programban jobban részt vennének Ők is.
  • 2012-ben két pályázatot is kiírt export piacok szervezésére, de ez a magyar importárukra támaszkodó vállalkozókat nem érdekli, ebben a pillanatban is (2012. 12. 15.) mindkét pályázat nyitva van, és van még keret belőlük.
  • Bevezették a tranzakciós adót, amivel a jegybankon belüli hatalmas pénzek hozamai adóznak. A mai pénzforgalom több, mint 90%-a néhány intézmény között zajlik le, és csak a majdnem 10% pénzforgalom az, ami minden más kereskedelemre, amiben az összes multi beletartozik, így hidd el, ez az egyik legjobb eredménye ennek az adónak.
  • Nem tárgyalnak feltételek nélkül az IMF-fel úgy, mint 2009-ben az akkori kormány.
  • Törekszik egy gyengébb valutára (akár 330 Ft/Euro), hiszen ekkor drágább lesz az import fogyasztás, és olcsóbb az export termelés, ami javítja a fizetési mérleget.

Kormányalakítás - Sólyom László kinevezte az új minisztereket

Mit nem tehet meg a kormány?

Sok radikális megoldást lehetne megtennie a kormánynak, de a mai jogi környezetben ezeket szinte lehetetlen megtenni. 1931-ben a jegybank a világválságra úgy reagált, hogy korlátozta a devizakereskedést. Ez annyit jelentett, hogy csak annyi devizatartaléka volt az országnak, amennyi exportja. Ha volt export, volt deviza, és lehetett váltani. Ha nem volt export, nem volt deviza, és nem lehetett váltani.

A 2004-es EU csatlakozással nem csak a vámok szűntek meg, hanem a jegybank irányítását is átadtuk szerződés szerint az EKB-nak, így a leghatékonyabb megoldásunkat nem tudja a kormány meglépni. Mindemellett 2007-ben a Lisszaboni szerződéssel minden EU-s szabályozás alá rendeltük magunkat, ezért jogilag nagyon korlátozott lehetőségei vannak a kormánynak.

Ráadásul a honvédséget is a NATO tagság miatt megint csak nem mi irányítjuk, mivel azt a NATO irányítja, így kierőszakolni sem tudjuk a változást egy esetleges honvédség által.

Mi marad akkor a kormánynak a változáshoz? A szűk lehetőségek közt olyan eszközöket adni az embere kezébe, amikkel Ők tudnak szabad választásuk által tenni a változásért, mint a tudatos vásárlás az Erzsébet utalványon keresztül. Vagyis nem tud a kormány nélkülünk, azaz a népakarat nélkül tenni semmit.

Az igazi kérdés:

Te mit tettél, és mit teszel, hogy ez a helyzet megváltozzon, és legyen/maradjon pénz a gazdaságban, és szülessenek/maradjanak új munkahelyek?

Amit igazán megtehetsz:

  1. Fejleszd önmagad. Sajnos a kollektív tudásunk, a kultúránk rég elavult dogmákra épít. Ha nem vagy képes felülemelkedni sokszor sok száz éves tényként kezelt igazságokon, nehéz lesz a változás, és csak szenvedni fogsz, mert az emberiség selejtezése elkezdődött.
  2. Meg kell ismernünk ezt a fennálló pénzügyi, és gazdasági rendszert, amennyire csak lehet. Ha ismerjük, hogy hogyan működik ez a társadalmi rendszer, ami körülvesz minket, akkor könnyen kezelhetővé is válik mindenki által.
  3. Meg kell ismerni az önfenntartáshoz szükséges ismereteket, aminek a gyakorlata sokszor környezeti változással, lakhelyváltozással is járhat. Az organikus gazdaság, a fenntartható gazdaság, és az önellátás témakörében szintén rengeteg irodalom áll rendelkezésre az interneten ingyen.
  4. Add tovább! Akinek csak lehet, juttasd el előző információkat, mert minél többen ismerjük ezen összefüggéseket, annál hamarabb fog bekövetkezni a változás.
  5. Légy tudatos vásárló, mert a vásárlásainkkal szavazunk a változásban, és nem 4 évente. Minden nap arra szavazunk, hogy a pénz itthon marad, és ezáltal jobb élet lesz itt, vagy a pénz elhagyja az országot, és ezáltal rosszabb élet lesz hazánkban. A tudatos vásárlás egyszerre vonatkozik a gazdasági tudatosságra, és egyszerre vonatkozik a környezetvédelmi tudatosságra.
  6. Ne járj multiba vásárolni, vásárolj a környezetedben található kisboltokban, piacokon magyar terméket. Még banki szolgáltatást is csak magyart válassz. Ma már elég választék van a versenyképes magyar termékekből/bankokból, ha szükséged van rá.
  7. Próbálj meg kizárólag Magyarországon gyártott termékeket vásárolni. Még akkor is, ha ez épp 2 Ft-tal drágább, mint a külföldi. Ebben segítségedre lehet a www.amagyartermek.hu védjegy.
    1. Sok összetevője van, hogy hogyan tudod megkülönböztetni a termékeket, amelyek közül ilyenek:
      1. Ismerd meg a magyar gyártó cégeket.
        1. http://www.amagyartermek.hu/partner/
        2. http://veddamagyart.info/termekek
        3. http://magyar-termekek.hu/
      2. Nézd meg a kívánt cég weblapját, és a www.e-cegjegyzek.hu oldalon tudd meg ki a tulajdonosa.
      3. Vonalkód az 599-es számokkal kezdődnek a magyar termékek, de ez önmagában kevés jelölést takar
      4. Meg kell nézni ki a gyártó: ha az egy Magyarországon bejegyzett cég, akkor ez is egy megerősítése a helyes választásnak, de ismerd meg a cégeket egyesével is
      5. Rendelkezik-e magyar termék védjeggyel, melyet kormányzati rendelet garantál minőségében
  8. Építs közösséget, és legyél aktív tagja. Ennek a pontnak a fontosságát nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni. Nem elég ismerni a rendszert, és vádolni azt, ha a rövidebbet húzod, cselekedni is kell, és változtatni, amit csak közösségben lehet hatékonyan kialakítani, mert egy ember kevés hozzá. A lakhelyeden keress olyan közösségeket, akik már foglalkoznak az önfenntartással, a közös gazdaság kialakításával. Ha nem találsz ilyet, legyél Te az első, és hozd létre magad(!) Nagyon-nagyon fontos a kezdeményezőképesség, és a cselekvőképesség, ami annyit jelent, hogy nem csak beszélünk a változásról, és elvárjuk másoktól, hanem cselekszünk is.
  9. Legyetek gazdálkodó közösség. A közösségen belül szedjétek össze, hogy kinek mire van szüksége, és ki mit tud ebbe beletenni (az ötletén kívül) munkával. Ki kell alakítani az együttműködő gazdasági közösséget, amit munkamegosztással a legkönnyebb. (Egyeseknek, akik hozzászoktak a kényelemhez, lehet nem tetszik majd ez a megoldás, hogy dolgozni kell, de sajnos nem lesz más út. Hasznossá kell tenni magunkat a közösségünk számára, különben csak haszontalanok maradunk. Vége annak az életnek, hogy elég egy irodában ücsörögni havi fizetésért. Ennek az árát kell most megfizetnünk mindannyiunknak.)
  10. Használjatok pénzkímélő eszközöket előbbi munkák szervezéséhez, ha van rá lehetőségetek. Rengeteg megoldást lehet elérni ma, ennek a kialakítására.
    1. Magánszemélyek közt jó kezdeményezés pl. a suska piac, vagy a szívességbankok
    2. Cégeknek pl. a HungaroPiac
  11. Szervezzetek saját piacot, ahová meg lehet hívni az ismerőseiteket is, akik még nem tagjai a közösségnek.
  12. Vegyétek fel a kapcsolatot más közösségekkel is, akik szintén önellátó gazdaságot szerveznek egymás közt, és cseréljétek ki a termékeiteket egymás közt, ami feleslegben megmarad.
  13. Legyél kapcsolatban velünk

Kérlek, oszd meg ismerőseidnek ezt a bejegyzést, hogy ők is felismerjék azt, hogy mi a fene zajlik itthon, és ki a felelős érte.

Korunk gazdasági története és összefüggései

“Aki nem ismeri a múltat, nem értheti a jelent”

Fontosnak tarjuk megismerni azokat a meghatározó eseményeket, melyek közel 100 év alatt történtek velünk, mert így hirtelen kirajzolódik a jelenben az a folyamat, ami a jelenlegi gazdasági működéseink oka. Ha pedig az okokat, és a folyamatokat ismerjük, könnyen kezelhetővé válnak a nem kívánatos gazdasági hatások.

1.1 Fontosabb gazdasági időpontok

Az összefüggések ismeretében egészen korai időpontokig visszatekinthetnénk a történelemben, de Trianonról mindannyian tudjuk, hogy a hatalmas veszteség miatt húzhatunk egy kiindulási pontot.

1920.Trianon
1921. a Magyar Királyi Állami Jegyintézet alapítása átmenetileg, az akkori Korona bankjegyek kontrollját végezte.
1924. a MNB születése, ami a Népszövetség (ENSZ elődje) nyomására jött létre, vagyis nem önálló akaratunkként valósult meg, hanem diktátumként.
1930. az MNB BIS (Bank for International Settlements) tagságának kezdete – Nemzetközi Fizetések Bankja – Bázel, kezdetektől részvényese és aktív tagja volt az MNB a “központi bankok központi bankjának”. A központosított pénz bevezetése, és egy harmonikusan működő világgazdaság sok izgalmas kihívást nyújthat(na) az emberiség számára, de akinek ez a kezében megvalósul, annak nagy a felelőssége, hogy mire is használja ezt valójában, ill. mennyire építi vele az emberiség érdekeit(!)
1931. az MNB devizakorlátozási rendelkezése: az 1929-es válságkezelés eredményeképp jött létre, ami annyit jelent, hogy csak akkor volt devizabevétele az országnak, ha az exportált. Ha nem volt export, nem volt deviza sem. Ez volt az MNB történetében a legzseniálisabb intézkedés, amivel a magyar gazdaság immunrendszerét tudta kialakítani, és fenntartani. Ez a rendelet 2001-ig maradt fenn. (!) A mai nap is megfelelő védelmet nyújtana a magyar munkahelyek védelmére, ha az MNB ezt bevezetné újra, de ennek bevezetése valószínűleg azonnali összeomlást eredményezne, mert a “multitőke”, amely jelenleg irányítja a magyar gazdaságot, azonnal ki akarná vinni a pénzét, így a forint túlkínálat miatt a forint nagymértékben leesne a külföldi valutákhoz képest.
1947. az MNB-t államosították, majd a kereskedelmi bankokat és a takarékpénztárakat felszámolták, és egyszintű bankrendszert alakítottak ki. Ekkor mindennemű banki művelet közvetlenül az MNB-hez tartozott. Sokan ezt korszerűtlen rendszernek tartják, de a jelenlegi lemaradt, gazdaságilag kifosztott országoknál, mint pl. a magyar gazdaság, ez sokkal olcsóbb rendszert biztosítana.
1948. A HANGYA Szövetkezet átadása az ÁFÉSZ-nek. Az 1898-as Országos Szövetkezeti Törvény alapján létrehozott termelői/fogyasztói szövetkezet felszámolása történt ekkor, ami belső szinten védte a magyar nemzetgazdaságot. Ez a rendszer a mai svájci WIR belső pénzrendszer magyar megfelelője volt, ill. annál sokkal több. A lényege a helyi hitelszövetkezetek rendszere. Lehet, itt még korai arról beszélni, hogy az eddig működött hitelszövetkezetek sikeressége, összehasonlíthatatlan a mai hitelszövetkezetek működésével, és ennek nem elsősorban a törvényi különbségek a lényege, hanem a forint konvertálása más devizára. 1931-től devizakorlátozott gazdaságban működtek a hitelszövetkezetek, ami 2001-ben megszűnt, és ez nagyban befolyásolja a forint útját. Erre később még visszatérünk, mert jelentős különbség ez.
1949. KGST piaci tagság – Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa: a “klíring rubel” elszámoló egységet felhasznált nemzetek közti barterkereskedést szervező tanács.

a., Szeretnénk megjegyezni, hogy a KGST piac működésének bemutatásakor semmiképp sem a kor ideológiai megközelítését vesszük alapul, hanem a fenntartható, vagy a fenntarthatatlan gazdasági rendszer elemzését. Az ideológiai minősítéstől itt elhatároljuk magunkat.

b., Jellemzői: a munkamegosztást tervgazdálkodás biztosította, mely folyamatosan megtartotta a munkahelyeket. Ez volt az egyik titka a KGST-nek, hogy a foglalkoztatottság 100%-os tudott lenni, pedig rengeteg felesleges munkakör “működött”. A KGST nagy előnye volt a gazdasági szereplők feletti tervezői nézőpont, ami alapján az termékek áramlását és a piacszervezéseket a fenntarthatóság elvei alapján ki lehetett alakítani. Véleményünk szerint a jelenleg működő szemlélet, azaz a kizárólag piacgazdaság működése ugyanolyan káros lehet, mint a kizárólag tervgazdálkodásé. A tervezés szükséges addig, amíg a gazdasági szereplők az összefüggések ismerete nélkül vásárolnak, fogyasztanak, mint pl. napjainkban, ahol minden egyes import termék vásárlásával közvetve növeljük meg az államadósságot, ami pedig az állami megszorításokat kell szükségszerűen magával vonnia ebben a mostani pénzrendszerben. A tervgazdálkodással szemben ma kizárólag versenypiac működik, ami viszont megfigyelhető módon összességében pusztítja a hazai munkahelyeket, és a szociális hálót a termelési hatékonyság és az árverseny összefüggésében. (Pillanatra kielemezném az verseny szót: a ver-seny szó szótöve a “ver”. Erkölcsi alapokról nézve tényleg nem tudunk inkább egy együttműködő gazdaságot építeni, mint olyat, ahol a szereplők egymást verik? Erkölcsi alapon a Gazdasági Ver-seny Hivatal léte is megkérdőjelezhető)

~1950-1972 a TSZ, és a munkaegység. Az országot a TSZ rendszerek kialakításával teljesen újra építették, ami számunkra lenyűgöző teljesítmény. Mivel nem volt az országban pénz, így a TSZ tagok nem forintért dolgoztak közvetlenül, hanem egy belső elszámolóegységért, amit munkaegységnek hívtak. A feldolgozó üzemek felé forintért értékesített termékek bevételét évente egyszer, zárszámadáskor kapták meg forintban. Zárszámadásig pedig csak munkaegységben volt a fizetés, amiből annyi belső terményt vehetett a TSZ tag, ami kellett az életéhez, és zárszámadáskor a megmaradt munkaegységet becserélte forintra. Érdekes megfigyelni, hogy mind a HANGYA árucserejegy rendszere, mind a KGST klíring rubelja, mint a TSZ rendszerek munkaegysége a maga idejében itthon, hazánkban megvalósította a fenntartható gazdaságot, de erre megint csak térjünk majd vissza később.
1972. Az országunk első $ hitel felvétele, és amivel végül is elindítottuk az adósrabszolgaságunkat hitelezőink felé. Alapvetően ez a hitel nem lett volna rossz, ha ezt bölcsen használtuk volna fel, de nem így történt. Amúgy kb. eddig működtek a TSZ rendszerekben a munkaegységek, amik addig nagyban hozzájárultak a TSZ-ek fenntarthatóságához. Mire költöttük a $ tartalékunkat? Többek közt azokra a “fejlett nyugati” technológiai eszközökre, amit a Szovjetunió rendelt meg technikai elemzéseihez.
1982. IMF tagság. Mára tisztán látszik, hogy az IMF nem a saját célkitűzéseinek megfelelően ad hitelt egy-egy nemzetnek. Célkitűzés alatt értendő, egy-egy nemzetállam gazdasági talpraállítása, ami az IMF alapvető célja. A jelenlegi magyar nemzetgazdaság, és az IMF felelősségének kapcsolatáról Szűrös Mátyás nyilatkozott a közelmúltban a Híradónak , 2012. augusztus 12-én.
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/07/08/12/Szuros_nem_kertelt_ez_tette_tonkre_Magyarorszagot.aspx
1987. Bevezették a kétszintű bankrendszert. Miért nem volt jó az addigi egyszintű bankrendszer? Ugyan feltételezésnek és fikciónak tűnhet, de az MNB-t külön definiálva, egy későbbi pénzkibocsátási kontrollra lehet használni, amit persze akkor nem láthattunk ennyire egyértelműen, csak így utólagosan könnyű ezt megállapítani.
1991. Jegybanki függetlenség. Folytatódik a jegybank, azaz a pénzkibocsátás monopóliumának elvesztése a magyar nemzet részéről. Olyan ez, mintha egy családi kasszát (‘87-ben) kettébontunk, majd (‘91-ben) előírjuk, hogy az egyik családi kassza- amit nevezzünk kibocsátó kasszának – a másik kasszának – amit nevezzünk gazdálkodó kasszának- csak hitelbe adhatja a pénzt, amit kamatostul kell visszafizetni. Ez a folyamat a kamatszedés hatása miatt idővel a kibocsátó kasszából garantáltan el fogja szedni az összes pénzt a gazdálkodó kasszától, amit a család gazdaságra használ, és amit hitelre adott a pénzkibocsátó kassza monopol helyzetben, így összességében irányíthatóvá válik a család a pénz szüksége által.
1995. csúszó leértékelés. Mivel a pénz kibocsátása teljesen független lett a magyar gazdaságtól, így a forint helyett be lehet vezetni más devizákat, mint pl. a $, vagy idővel az €. A forint konvertibilissé tételéhez kellett egy olyan deviza fedezet, ami által 2001-től szabadon lehet átváltani a forintot devizára, és vissza. Átváltásról, és forint árfolyamról akkor tudunk beszélni, ha forint tartalék mellett devizatartalék is van, magyarul, szépen lassan az IMF hiteleken (és egyéb hitelezőkön) keresztül a deviza átváltásokhoz szükséges fedezetet betettük a jegybanki kasszába, HITELBŐL. Kicsit elvonatkoztatva, ez olyan, mintha rizsre kellene folyamatosan búzát váltani, és vissza. Csak akkor tudunk búzát rizsre váltani, ha a kereskedőnek van rizs tartaléka. Ha nincs ilyenje, mint pl. 1931-ben, akkor csak búzát használhatunk, akármennyire is vonzónak tűnik a rizs, így hitelbe kell kérnünk rizst, hogy a búzát bármikor átválthassuk.
A gazdasági önrendelkezés felszámolása, avagy Trianon 2.

2001. az MNB-t a KBER tagságába vonták a BIS mellett. Ha a gazdaságban a pénz olyan, mint testünkben a vér, akkor az ország gazdaságának vérét, ill. a vérünk feletti kontrollt átadtuk egy külső intézménynek, és engedtük szabadárassá válni. Ez pont az 1931-es MNB rendelettel teljesen ellenkező rendelet, ezért meg is indult a deviza befektetői áradat hazánkba, azaz a tőke szabad beáramlása. Költői kérdés: egy tőkeszegény környezetben a tőke mit művel, ha szabadon áramolhat?

2004. EU csatlakozás: a gazdasági vértermelésünk, és kontrollunk mellett a gazdaságunk immunrendszere is megszűnt az EU csatlakozással, ami a vámok megszűnését vonta magával. Innentől kezdve szabadpiaci árverseny alakult ki magyar termékek, és az importtermékek közt, mely két vállra fektette a magyar termelést, és versenyképességet. A tőkeerős multik tömegtermelése mellett szinte lehetetlen egy magyar kisvállalkozónak árversenyben fennmaradnia, ráadásul a gazdasági, és szervezeti kultúra is igencsak fejletlen a multihoz képest.

2007. Lisszaboni szerződés. A teljes önrendelkezés feladása. Mint nemzet teljesen lemondtunk saját világunk megszervezéséről, melyet az Európai Unióra bíztunk.

2014. A magyar termőföldvédő moratórium is lejár: a “nemzettestünk bölcsője” is megszűnik, ami által a magyar emberek többségének otthona is szépen lassan megszűnik, és idegen kézbe kerül, amennyiben nem történik ezen a téren változás.

Felismerés: Visszatekintve, szépen kirajzolódik, hogy gazdaságunkat folyamatosan mások irányították, és a monetáris szuverenitásunkat (is) lassan kiszerveztük idegen érdekeknek, akik ki is használják ezt saját érdekeik alapján. A kérdés: a Himnusz után szabadon: tényleg megbűnhődtük már a jövendőt ezekkel a kiszolgáltatottságot előidéző döntéseinkkel? Ha csak 1989-től nézzük a folyamatokat: tényleg nem látják a gazdasági szakemberek, hogy mennyire kiszolgáltatottak lettünk a globális, és liberális gazdasági környezetben? Pedig a megoldás kézenfekvő a múltból (is): egy nem konvertibilis értékcserejeggyel (1931- ~1995) újra kell építeni a belső nemzetgazdaságot, ami lecsökkenti a felesleges importáru fogyasztást, és amivel igazán meg lehet védeni a munkahelyeket. Ezt a folyamatot erősítve kialakul az a termelési felesleg, amit exportálni lehet, és ami fedezi a szükséges importfogyasztásunkat, és ami csökkenti a külső államadósságot is. A megoldás megvalósításának kibontására még később visszatérünk.

Hierarchiák, avagy az EU gazdasági “rendjének” (vagy inkább diktatúrájának) nyomvonala

“Mivel a demokrácia, az a többség diktatúrája, ezért a fogalom önmagában paradox”

Ideje lenne ránézni, hogy valójában ki is a király!

1.       Európai Tanács, az EU csúcsszerve – Ő választja meg az EKB operatív szervét

2.       Kormányzótanács – az EKB igazgatóság hat tagja, valamint az eurózónát alkotó, jelenleg 16 ország központi bankjainak elnökei alkotják, az MNB nélkül, azaz az MNB a jelen “gazdasági rendben” nincs érdekképviselve(!)

3.1.  EKB, Európai Központi Bank – ez a bank az Európai Unió központi bankok központi bankja.

3.2. BIS – Nemzetközi Fizetések Bankja – Bázel, az MNB 1930 óta tagja, és azóta is folyamatosan kapja az irányításokat.

4.       Központi Bankok Európai Rendszere (KBER). Minden Európai Uniós központi bank része az KBER-nek

5.       MNB. Az MNB-nek a fenti szervezetekben nincs érdekvédelme, ill. ami van, az csak az EU parlamenti képviselőinket jelenti, ami hatásában jelentéktelen, így kimondható, hogy nem vagyunk ráhatással a “saját” pénzünkre.

6.       Kereskedelmi bankok – A kétszintű bankrendszer miatt, ami 1987-óta működik, a pénz nagyobb részét Ők kezelik a belső gazdaságban (a pénz kisebb, de jelentős részét a Magyar Államkincstár, a takarékszövetkezetek, a hitelszövetkezetek és egyéb pénzügyi intézmények)

7.       Multinacionális vállalatok, és lobby csoportjaik – a devizakiszolgáltatottságunk miatt ők az Országgyűlés felett állnak informálisan, mivel, ha számukra nem tetsző törvények lépnek életbe, akkor a tőkét azonnal kivonják az gazdaságunkból, és az országból is, ami a totális gazdasági összeomlást eredményezné. Ezért születnek általában a multinacionális vállalatoknak tetsző törvények a magyar termelői szektorral szemben, mert a rövidtávú, azaz 4 éves ciklusokban szükség van az ő devizatartalékaikra.

8.       Országgyűlés, többpártrendszer – a törvények egy része az előbb említett lobby csoportok által születik

9.       Kormány: a kormány a diktatórikus nyomvonalán csak a 9. szereplő. Így tisztán látszik, hogy a 12 szinten létezni próbáló gazdasági szereplőknek nem szolgái, hanem a fenti gazdasági rend helytartói, esetleg a hatások csillapítói, ahol a működési szabályokat, végrehajtási rendeleteket egy magasabb szinten határozzák meg. A legtöbb ember csak eddig látja a felelősöket lentről, és ha nekik nemtetsző gazdasági helyzetben találják magukat, akkor maximum annyit tudnak mondani, hogy: “Orbán Viktor mondjon le”

10.   Minisztériumok

11.   Állami végrehajtás, pl. rendőrség, honvédség

12.   Állampolgárok, magyar vállalatok

Felismerés 1: a magyar állampolgárok, és magyar vállalatok jövedelmének kb. fele, és a jövedelmük, vagyonuk jövőjének nagy része, részben a gazdasági rendben felettes szervek által-, részben a pénzügyi műveltség hiánya miatt folyik „el” adó formájában ezen összefüggések alapján.
Felismerés 2: nem beszélhetünk független Magyarországról, amíg ebben a struktúrában vagy nincs önálló monetáris szuverenitásunk, vagy nincs egy erős érdekképviseletünk.

Lehengerlő pénzügyek

A Lánchíd Rádió Saldo c. műsorában Varga István beszél a hazai pénzrendszer helyzetéről, mely eléggé aggasztó képet festett le. Érdemes meghallgatnod neked is:

Azért tetszik ez a típusú nézőpont, mert a Pénzvilág Magazin is pont ezekkel a kérdésekkel, és adatokkal foglalkozik. Ráadásul most készül a Pénzvilág Magazin Vállalati Pénzképző 2.0 is, amiben pont azokat a jelenségeket szeretné bemutatni tényszerűen adatokkal, amit Varga István is bemutat.

3:08 nincs a pénznek körforgása, azaz nem jut vissza a pénz hozzánk
8:36 a bankszövetség írja a törvényeket
9:33 a bankszövetség irányítja a minisztériumokat, nem a kormány
14:20 a gazdaságban kintlévő pénz mennyisége folyamatosan csökken
24:07 a helyi pénzek erősítik a gazdaságot

Újabb Varga István interjú, amit szintén érdemes komolyan venni

2:37 2008-ban a valutalap jelezte, hogy szükség lesz egy pénzügyi védőhálóra a kereskedelmi bankoknak (!!!)
4:53 Nem a nemzetgazdaság miatt vettük fel a 2008-as IMF hitelt, hanem a nemzetközi válság rendezése maitt(!!!)
6:05 Ebből a pénzből vásároltunk vissza olyan államkötvényeket, amit a bankok vettek meg korábban kamatra
6:50 A bankok az állam pénzén tudnak csak kivonulni az országból, amit a társadalom fizet meg
8:20 Mennyibe került a magyar embereknek az, hogy a nemzetközi pénzpiacot segéllyel láttuk el?
9:05 Magyarországnak nincs saját pénzrendszere, így annak szüksége sincs IMF hitelre13:04 2008 óta a háttérben előállított lufipénzt valós pénzre váltjá, ahol az IMF egy fegyőr
14:42 Egy pénzügyi rendszer felpumpálás, és termelő szektor elszegényesítés van folyamatban, amiről nyíltan kellene végre beszélni
15:52 Az IMF fél évente ad ki stabilitási jelentést, amit a politikusok sajnos nem olvasnak, pedig sötét jövő áll előttünk

Kérlek, vedd komolyan ezeket az összefüggéseket, és oszd meg az ismerőseid közt ezt a bejegyzést!

20 ezer milliárd forintos bruttó belső adósságunk van

Érdekes cikk látott napvilágot a mai nap az mfor oldalán:
http://www.mfor.hu/cikkek/Adossagunk_tiz_szazaleka_van_a_legnagyobb_hitelezonk_kezeben.html

Az ország belső adóssága 20 000 000 000 000 Ft, azaz minden egyes magyar állampolgárra 2 000 000 Ft jut, miközben az egyik májusi bejegyzésünkben olvasni lehetett, hogy bankjegy formájában az országban kb. fejenként 290 000,- Ft jut. Ugyan arról nincs adat, hogy mennyi számlapénz jut nekünk, már akik nem multi cégek, de az adósságunk jelentősen nagyobb, mint a készpénz állományunk fizikai formája. Ráadásul csak a bankok 2014-ig a fent említett cikk szerint további

… és akkor még nem is beszéltünk a külső adósságunkról, ami devizában, és valutában van, ami nagyságrendekkel nagyobb, mint a belső.

Valaki végig gondolta, hogy mi lesz ennek a következménye? A cégek életében, miután a jövedelmünk alacsonyabb lesz, mint a bevételünk, akkor fizetésképtelenek leszünk. Ma ez most az ország nagyságában a jövedelmünk 83%-a. Ha még 17%-t emelkedik az adósságunk, akkor jöhet a csőd, és a felszámolás.

Tényleg ezt akarjuk? Tényleg ennyire életképtelenek vagyunk ahhoz, hogy megváltoztassuk a sorunkat, és saját, ill. gyermekeink jövőjét?

Több megoldás is létezik:

Miért növekszik az államadósságunk?

Lassan sokan képben vagyunk, akik látják azokat a globális pénzrendszer által diktált folyamatokat, ami által az államadósságunk kamatterhei lassan visszafizethetetlen mértékűre növik magukat, de az sajnos kevesen tudják, hogy hogyan jutottunk el ide, és mi lenne a kiút, ugyanis az adósságunk eltörlése önmagában nem oldja meg véglegesen a problémát, mivel nem tartalmazza azt a megoldást, ami miatt idáig jutottunk.

Két elv az adósságnövekedéshez:

Az egyik a kamatszedés elve: arra kérlek, hogy próbálj meg úgy levegőt venni, hogy azt tőlem kapod hitelbe 10 percre, de amikor kifújod azt, kérlek, minden kifújáskor 5% kamattal növelt levegőmennyiséget fújj ki. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha ezt a feladatot megtennéd, milyen arcod lenne a 15. percben. Valószínűleg lila. Nos, így működik a mi pénzünk is. A véges mennyiségű pénzből a kamatfizetésnek nincs fedezete a reálgazdaságban.

Természetesen nem azt állítom, hogy nem kell pénzhasználati díjat fizetni, de a fenntarthatósági szabályokat figyelembe kellene venni. A kamathoz szükséges pénzt vagy újabb hitelből tudod visszafizetni, újabb kamatfizetési teherrel, vagy vagyonvesztéssel, amikor a hitelező végrehajtja rajtad a nemfizetést. Ellenben a kezelési költség típusú díj a teljes pénzmennyiségből fizetendő vissza, így azt gazdasági cserében teljesíteni tudom (ennek fenntarthatósága főleg a helyi pénzek esetében igaz), míg az előző kamatszedéses esetet vagyonvesztéssel lehet csak visszafizetni, mivel az a teljes pénzösszeg feletti mennyiségből született. A kettő költségtípus nem azonos, és tudnunk kell megkülönböztetni azt.

A másik az adósság elve: Gondolom, abban egyetértünk, ha egy család kevesebbet termel, mint amennyit fogyaszt, akkor hónap végén valakinek a hitelét kell használnia, ha nincs megtakarítása, és túl akar élni.

Ugyan ez a helyzet egy nemzettel is, azaz ha egy nemzet többet fogyaszt (hazai termék fogyasztás + import fogyasztás), mint amennyit termel (hazai termelés + export termelés), akkor év végére deficites lesz az államháztartása, és hitelt kell felvennie, ami hitel ráadásul folyamatosan kamatozik is. A kamatos kamat elv pedig a fenti példa miatt fenntarthatatlan lesz egy idő után.

Ennek a állami adósság kialakulásának folyamata nagyon egyszerű: Amikor egy multi import árut szerez be, akkor a forintbevételét átváltja a számlavezető bankjánál, devizára. A kereskedelmi bank a bankközi piacon vesz devizát forintért, de amikor a forint túlkínálatban van, azaz gyenge az árfolyam, akkor a jegybank, devizáért vásárol forintot, ami által kiegyenlíti a piaci keresleti hiányt, mivel az MNB legfontosabb feladata a “pénzügyi stabilitás“. A jegybank pedig devizatartalékot az IMF-től, és ehhez hasonló intézményektől vesz fel hitelbe, kamatra.

Összegezve:

  • Amikor import árut vásárolunk, multinacionális kereskedésben, vagy külföldön nyaralunk, akkor növekszik az államadósság.
  • Amikor magyar terméket vásárolunk, és/vagy itthon nyaralunk nem növekszik az államadósság.
  • Amikor exportálunk, akkor csökken az államadósság.

Miért nem megoldás az adósság eltörlése?

Fenti elvek mentén folyamatosan újra születik az államadósság, ha az importunk nagyobb, mint az exportunk az összes költségével együtt, ami a profitexport és profitimport egyenlegét is érinti.

Mi a megoldás?

  • Ismerjük meg a jelenlegi pénzrendszereket amennyire lehet, hogy hogyan működnek.
  • Adjuk át másoknak is, hogy Ők is ismerjék meg ezeket az összefüggéseket annyira amennyire lehet.
  • Fel kell vállalni a felelősséget, hogy mi magunk is csökkenthetjük az államadósságot a pénzünk elköltésén keresztül.
  • Ha elfogadjuk a kamat használatának fenntarthatatlanságát, akkor ne kamatoztassuk a pénzünket sehol sem, legfeljebb üzletrészért fektessük be hozamért, de azt is itthon, ahol közös a kockázat teherviselése is.
  • Ne fogyasszunk import árut, ha nem muszáj. Én is szeretem a német, és az amerikai autókat, de fizessünk érte disznóhússal. Sajnos a valóság viszont az, hogy ma az autót is, és a disznóhúst is Németországból importáljuk.
  • Szervezzünk a lakhelyünkön termelői, gyártói, fogyasztói közösséget, és kezdjünk el barterfizetésekben együttműködni a többiekkel.
  • Törekedjünk export termelést megvalósítani, kialakítani annyit, amennyit csak tudunk.

Első lépés

Oszd meg az ismerőseid közt ezt a bejegyzést, annyinak, amennyinek tudod 😉

Argentína: “Van élet az IMF-en kívül, és milyen jó élet!”

A teljes nyomorba és gyarmati sorba taszított Argentína 2002-ben fellázadt elnyomói ellen, és visszaszerezte az ország függetlenségét. Azóta a dél-amerikai állam jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül, melyről elfelejtettek tudósítani a nyugati hírközlő eszközök.

“Május elején az argentin kormány állami többségi tulajdonba vette a Yacimientos Petroliferos Fiscales (YPF) elnevezésű olajtársaságot, melynek nyomán a dél-amerikai ország immár függetlenítette magát a nemzetközi olajkartellek befolyása alól.”

2002 előtt Argentína engedelmesen végrehajtotta az IMF és a Világbank összes parancsát, privatizált, megnyitotta a piacait, és nyakra-főre vette fel a kölcsönöket. Az ország adósságállománya 2002-ben elérte a 95 milliárd dollárt, és Argentína legfontosabb ipari és energetikai központjai is a „nemzetközi befektetők” kezére kerültek. Az IMF utasításainak végrehajtása azt eredményezte, hogy hatalmas deficit keletkezett, a munkanélküliség és az infláció az egekbe szökött, és az állandó „megszorítások” következtében az egészségügy, az oktatás és a szociális szolgáltató rendszer a csőd közelébe jutott. Argentína egy teljesen élhetetlen országgá vált, ahonnan aki csak tehette, menekült.

Amikor a népharag elsöpörte végre az országot a nemzetközi finánctőkének teljes mértékben kiszolgáltató bűnöző politikai osztályt, új korszak kezdődött Argentína életében. Az IMF zsoldjában álló gazdasági „szakértők” gazdasági összeomlást jósoltak arra az esetre, ha az új argentin vezetés hátat fordít a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek, és az ország népének érdekeit szolgáló gazdaságpolitikát folytat. A teljes gazdaságpolitikai fordulat nyomán sikerült talpra állítani az országot: 2002 és 2012 között 90%-kal (!) nőtt Argentína gazdasági teljesítménye. A nyugati féltekén egyetlen állam sem mondhatott magáénak ilyen szédületes gazdasági eredményt. A munkanélküliség a 2002-es 22%-os szintről 2011-re 6,7%-os szintre csökkent. A dél-amerikai kormány nem tagadta meg az adósságai visszafizetését, azonban új feltételek mellett folytatta a törlesztést. Nestor Kirchner argentin államfő 2005-ben tömören összefoglalta a lényeget: „Van élet az IMF-en kívül, és milyen jó élet!”

Az új, a nemzetközi pénzoligarchia bértollnokainak szóhasználatában “populista” gazdaságpolitikai intézkedések részét képezi a nagy olajvállalatok nemzeti tulajdonba vétele. Az elmúlt évtized folyamán a “populista”, vagyis a nemzeti érdekeket képviselő kormányzat jelentős összegekkel igyekezett az értékes nyersanyag árát elfogadható szinten tartani. A multinacionális vállalatok – köztük a spanyol többségi tulajdonú Repsol, mely a most államosított olajcéget birtokolta – hatalmas profitot vágtak zsebre, miközben bírálták a kormány beavatkozását a „piaci viszonyokba”. 2004 és 2011 között az olajtermelés 20%-kal, a felszínre hozott gáz mennyisége 13%-kal csökkent. A YPF, amely az ország olajkészletének egyharmada fölött rendelkezik, szintén meglehetősen gyengén teljesített. A külföldi kézben lévő olajkonszernek azzal érveltek, hogy a mesterségesen alacsony szinten tartott olajárak miatt képtelenek fejleszteni a kitermelési technológiát, és nem tudnak új befektetéseket sem végrehajtani. Az olajcégek az állami árkontroll megszüntetését követelték cserébe az olajkitermelés mértékének fokozásáért.

Hasonlóképpen zsarolnak Magyarországon is a multinacionális cégek és a „nemzetközi befektetők”, csakhogy nálunk nincsen a nemzeti érdekeket keményen képviselő “populista” kormány. A buenos aires-i vezetés azonban megelégelte az olajmultik pofátlan viselkedését, és állami többségi tulajdonba vette a legfontosabb olajcéget. A lamentálás persze már megkezdődött a pénzoligarchia részéről. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter legutóbbi amerikai útján kijelentette: “A szabad piac a kívánatos modell. A verseny és a szabad piac mindenütt sikerekhez vezetett a világon” – hazudta az amerikai külügyminiszter.

Az államosított cég korábbi többségi tulajdonosa, a Repsol, valamint az amerikai pénzügyi tanácsadó cég, a texasi Yale Capital Corp pert indított az argentin kormány ellen a manhattani bíróságon. A pénzoligarchák szerint ugyanis súlyos veszteség érte őket, melyért kárpótlás jár nekik. De vajon mikor fizet kárpótlást az IMF-es és világbankos pénztőke az elmúlt évtizedek során a világ népei ellen elkövetett példátlan csalás és bűncselekmény-sorozat miatt?

(Americanfreepress nyomán Kuruc.info – Perge Ottó)