Kiváltható-e a forint?

A világon immár több ezer helyen működik pénzhelyettesítő utalvány, azaz közismertebb nevén helyi pénz. Itthon még lassan terjed, de egyre népszerűbb, így további forinthelyettesítőkre is számíthatunk a közeljövőben, annak ellenére, hogy egy tavalyi MNB tanulmány szerint a helyi pénzek a legtöbb esetben nem tudják elérni valódi céljukat, azaz a helyi gazdaság erősítését. A kibocsátók ugyanakkor azt mondják, hogy a több tízmilliós forgalom és a felélénkült helyi közösség őket igazolja, így decemberben saját szövetséget alapítanak.

Az elmúlt évek gazdasági válsága következtében számos vállalkozás vesztette el forgalmának jelentős részét, így, hogy a helyben képződő vásárlóerő ne kerüljön ki a térségből, idén bevezettük a Balatoni Koronát – nyilatkozta a Napi Gazdaságnak Leitold László. A Balatoni Korona Zrt. elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy a cél elérésének érdekében csak helyi cégekkel kötöttek elfogadóhelyi szerződéseket, így egyfajta közösségi pénznek is tekintik a pénzhelyettesítő utalványt. Ennek az utalványnak a különlegessége, hogy ez az első rendszer, amely többségi önkormányzati részvétellel működik, így például Porga Gyula (Fidesz-KDNP), Veszprém polgármestere, az indulást követő sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a város szociális szolgáltatásainak egy részét (például az átmeneti segélyt) Balatoni Koronában juttatja a rászorulóknak, ami évi 15-18 millió forintos forgalmat jelent. Ugyancsak utalványban kapják béren kívüli juttatásaikat a városi köztisztviselők, valamint Balatoni Koronával fizethetnek hő- és szemétszállítási díjat az önkormányzat tulajdonában lévő Veszprémi Közüzemi Zrt.-nek a hat hónapnál hosszabb ideje tartozók.

A 2010-ben indult, első ilyen hazai rendszert jelentő soproni kékfrankkal a helyi gazdaságot kívánjuk élénkíteni, de bízunk benne, hogy ezáltal a közös kultúrához, a közös gazdasági térséghez való tartozás érzése is erősödni fog – mondta lapunk érdeklődésére Perkovátz Tamás, a kibocsátó HA-MI-ÖSSZEFOGUNK Európai Szövetkezet igazgatóságának elnöke. Szerinte az is a helyi utalványok bevezetése mellett szól, hogy miközben a forintot esetenként érdemes kivonni a gazdasági körforgásból, mert részvénybe, különböző alapokba stb. fektetve több eredményt érhetünk el, mint a reálgazdaságban, addig a kékfrankot nem érdemes kivonni a rendszerből mert nem kamatozik. Ezáltal pedig “gyorsabban mozog” a pénzhelyettesítő utalvány, így több gazdasági szereplőt köthet össze, mint a forint, de elkerülhető az is, hogy a hiányzó pénzügyi források megakasszák a hazai gazdaság egészséges működését – magyarázta a helyi pénz előnyeit Perkovátz.

Eddig jó

Az eddig elért eredményekkel mindkét megszólalónk elégedett, mint azt Leitold elmondta, az eredeti terveik szerint 2-3 éven belül akarták elérni az utalvány térségbeli megismertetését, ehhez képest pedig “időarányosan” jól állnak. A Balatoni Korona terjesztése érdekében az elmúlt fél évben már 150 elfogadóhellyel kötöttek szerződést, várakozásaik szerint 200 lesz az év végére, míg egy-másfél éven belül elérnék a 300-as határt. A forgalom ugyanakkor még visszafogott, hiszen a tízmilliós forgalomba helyezés mellett, néhány milliós vásárlást bonyolítottak vele.

A következő fázisban szeretnénk olyan nagyobb kibocsátókat találni, akik dolgozóiknak bizonyos juttatásokat Balatoni Koronában adnának – hangsúlyozta Leitold, majd hozzátette, hogy ez biztosíthatná azt, hogy használata tömegesség váljon, illetve ezáltal újabb elfogadóhelyeket tudnának bevonni a rendszerbe. Márpedig erre szükség lenne a vezérigazgató szerint, hiszen a legnagyobb hátrányuk éppen az, hogy sokan nem ismerik jelenleg a Balatoni Koronát, így hiába adnak 2-10 százalékos kedvezményt az elfogadóhelyek, egyelőre kevesen használják ki a lehetőséget.

A számos támadás ellenére még mindig létezünk – felelte Perkovátz Tamás arra a kérdésre, hogy milyen eredményeket értek el a fennállásuk óta. Mint mondta, forgalomban lévő kékfrank mennyisége ugyan kissé elmarad az előzetes várakozásoktól, de az elfogadóhelyek számának növekedése a terveknek megfelelően alakul és lassan megközelítik a 100 millió forintot, ha azt nézzük mekkora értékben fizettek a soproni kékfrankkal. Ennek megfelelően hónapról-hónapra növekszik a kibocsátás, de – hiába a tervek szerinti növekedés – máig gondot okoz, hogy nincs elég elfogadóhely: “Tyúk, vagy tojás? Amíg nincs elegendő elfogadóhely, addig nem lehet igazán használni, ha pedig nincs elegendő forgalomban lévő kékfrank, akkor miért lenne érdemes csatlakozni a rendszerhez?” – foglalta össze Perkovátz a kereskedők aggodalmait. Szerinte éppen ezért nehézkesen halad a térnyerés, de már így is közel 800 elfogadóhellyel büszkélkedhetnek.

Abban mindkét szakember egyetértett, hogy a helyi pénzek bevezetése az idegenforgalomra is jó hatással lehet, hiszen ezáltal egy új látványosságot kap a térség, amiért akár a turisták is elutaznának a régióba. Perkovátz szerint emellett a helyi pénzek sikerét az is mutatja, hogy a rendszert a mai napig alkalmazza Svájc, pár hónappal ezelőtt vezette be az angliai Bristol városa, de Brazília és Uruguay is használ pénzhelyettesítőket, magyar támogatói között pedig megtaláljuk Király László Györgyöt, a PSZÁF egykori elnökét és Boros Imrét volt PHARE minisztert is. Perkovátz ezen kívül kiemelte, hogy más érvek is szólnak az utalványok mellett, hiszen a “közösségi pénz bizonyítottan pozitívan hat a használók közösségére”. Szerinte ugyanis ezáltal erősödik a kohézió, az együvé válás érzése, márpedig a vállalkozók közössége hatékonyabb, mint az egyedül küzdő vállalkozás. Mindezeknek köszönhetően decemberben várhatóan megalakul a Magyarországon helyi pénzt kibocsátók szövetsége, ám erről Perkovátz egyelőre nem kívánt bővebben nyilatkozni.

Vannak követőik…

Az eddigi kezdeményezések mások figyelmét is a helyi pénzek felé fordították, nemrég jelentették be a Bocskai Korona indulását, de ilyen például a Rábaközi Vidékfejlesztési Egyesület is, amely a közeljövőben tervezi elindítani a rábaközi tallért. A Rábaköz jelentős helyi erőforrásokkal rendelkezik, olyanokkal, amelyek segítenek abban, hogy a tájegység képes legyen megszervezni egy ilyen összefogást – magyarázta a Napi Gazdaságnak a bevezetéssel kapcsolatos terveiket Hutflesz Mihály, az Egyesület alelnöke. Szerinte a tájegységi identitásra építve egyfajta autonómiát valósítanának meg, mely során a helyi termelést, a helyi feldolgozást, a helyi értékesítést összefognák annak érdekében, hogy a térségben megtermelődő jövedelmek minél nagyobb részben a tájegységben maradjanak. Ebbe a szerkezetbe beleilleszkedik a helyi pénz Hutflesz szerint, aki hozzátette, hogy nem hiába lett a rábaközi tallér szlogenje is az, hogy “Több mint utalvány!”.

A rábaközi tallér bevezetése jelenleg a bankó (az utalvány) legyártása előtt áll, így a következő feladat az utalványok fizikai megvalósításához szükséges forrás előteremtése lesz az alelnök szerint. Amint ez megvan, úgy a kibocsátandó mennyiséget határoznák meg, de ezzel kapcsolatban optimista volt Hutflesz, mint mondta egy előzetes véleménykutatás szerint sokan szeretnének kibocsátóként csatlakozni a kezdeményezéshez.

… és vannak ellenzőik

Természetesen nem mindenki látja így a helyi pénzek szerepét, a Magyar Nemzeti Bank (Helmeczi István Nándor és Kóczán Gergely által készített) tavalyi elemzése szerint nem állja meg a helyét az az indok, hogy az utalványok növelik a helyben elköltött pénzmennyiséget.

Az anyag szerint “józan ésszel is belátható”, hogy a lakosság, a vállalatok helyi pénz nélkül is elsősorban a saját székhelyükön és azok közvetlen környezetében található szolgáltatásokat veszik igénybe. Ezt támasztja alá az “A magyarországi pénzforgalom térképe” című másik MNB-tanulmány (Helmeczi, 2010), mely szerint az átutalások mintegy 40 százalékát az adott településen belüli, a felét pedig 50 kilométeren belüli címzett részére indítják. (Volt egy hasonló amerikai felmérés is – Brockmann, 2006 -, mely szerint a bankjegyek túlnyomó része (50-70 százaléka) két hét alatt nem kerül 10 kilométernél távolabb.) Éppen ezért – vonják le a konklúziót a tanulmány készítői – az ilyen kezdeményezésektől önmagában nem fog a boltok, szolgáltatók bevétele megnőni.

Ugyancsak a helyi pénzek ellen szól az MNB anyaga szerint az, hogy “mára már a gazdasági munkamegosztás, a specializáció sokkal intenzívebb, mint száz éve volt, és még a Magyarországnál nagyobb, földrésznyi országok sem képesek minden szükségletüket megtermelni maguknak, nemhogy egyes városok. Ez azt jelenti, hogy a helyi boltok részben más településekről, országokból szerzik be az árusított termékek nagyobb részét. Vagyis a lakosság a helyi kiskereskedőknek fizet ugyan, de az ezt az összeget áttételesen más városban, országban található termelőnek “utalja át”.

Az sem igaz, írják, hogy a szükségesnél kevesebb csereeszköz (jelen esetben forint) van forgalomban, hiszen a készpénz mennyiségét a piaci szereplők, köztük a lakosság határozza meg azzal, hogy mennyi készpénzt szeretne felvenni. Ennek megfelelően a forgalomban lévő készpénz szezonális ingadozást mutat, például karácsony előtt hagyományosan megnő, majd januárban visszacsökken. A válságot megelőző szinthez képest visszafogottabb kereskedelmi banki hitelezés a tanulmány szerint szintén nem annak köszönhető, hogy “elfogyott a pénz” (vagyis nem arról van szó, hogy a bankok nem lennének képesek hiteleket nyújtani), hanem annak, hogy a korábban megszokotthoz képest a bankok jóval alaposabb hitelbírálatot végeznek, és a vállalatok is kevesebb hitelt akarnak felvenni.

(Forrás: Napi.hu)