Korunk gazdasági története és összefüggései

“Aki nem ismeri a múltat, nem értheti a jelent”

Fontosnak tarjuk megismerni azokat a meghatározó eseményeket, melyek közel 100 év alatt történtek velünk, mert így hirtelen kirajzolódik a jelenben az a folyamat, ami a jelenlegi gazdasági működéseink oka. Ha pedig az okokat, és a folyamatokat ismerjük, könnyen kezelhetővé válnak a nem kívánatos gazdasági hatások.

1.1 Fontosabb gazdasági időpontok

Az összefüggések ismeretében egészen korai időpontokig visszatekinthetnénk a történelemben, de Trianonról mindannyian tudjuk, hogy a hatalmas veszteség miatt húzhatunk egy kiindulási pontot.

1920.Trianon
1921. a Magyar Királyi Állami Jegyintézet alapítása átmenetileg, az akkori Korona bankjegyek kontrollját végezte.
1924. a MNB születése, ami a Népszövetség (ENSZ elődje) nyomására jött létre, vagyis nem önálló akaratunkként valósult meg, hanem diktátumként.
1930. az MNB BIS (Bank for International Settlements) tagságának kezdete – Nemzetközi Fizetések Bankja – Bázel, kezdetektől részvényese és aktív tagja volt az MNB a “központi bankok központi bankjának”. A központosított pénz bevezetése, és egy harmonikusan működő világgazdaság sok izgalmas kihívást nyújthat(na) az emberiség számára, de akinek ez a kezében megvalósul, annak nagy a felelőssége, hogy mire is használja ezt valójában, ill. mennyire építi vele az emberiség érdekeit(!)
1931. az MNB devizakorlátozási rendelkezése: az 1929-es válságkezelés eredményeképp jött létre, ami annyit jelent, hogy csak akkor volt devizabevétele az országnak, ha az exportált. Ha nem volt export, nem volt deviza sem. Ez volt az MNB történetében a legzseniálisabb intézkedés, amivel a magyar gazdaság immunrendszerét tudta kialakítani, és fenntartani. Ez a rendelet 2001-ig maradt fenn. (!) A mai nap is megfelelő védelmet nyújtana a magyar munkahelyek védelmére, ha az MNB ezt bevezetné újra, de ennek bevezetése valószínűleg azonnali összeomlást eredményezne, mert a “multitőke”, amely jelenleg irányítja a magyar gazdaságot, azonnal ki akarná vinni a pénzét, így a forint túlkínálat miatt a forint nagymértékben leesne a külföldi valutákhoz képest.
1947. az MNB-t államosították, majd a kereskedelmi bankokat és a takarékpénztárakat felszámolták, és egyszintű bankrendszert alakítottak ki. Ekkor mindennemű banki művelet közvetlenül az MNB-hez tartozott. Sokan ezt korszerűtlen rendszernek tartják, de a jelenlegi lemaradt, gazdaságilag kifosztott országoknál, mint pl. a magyar gazdaság, ez sokkal olcsóbb rendszert biztosítana.
1948. A HANGYA Szövetkezet átadása az ÁFÉSZ-nek. Az 1898-as Országos Szövetkezeti Törvény alapján létrehozott termelői/fogyasztói szövetkezet felszámolása történt ekkor, ami belső szinten védte a magyar nemzetgazdaságot. Ez a rendszer a mai svájci WIR belső pénzrendszer magyar megfelelője volt, ill. annál sokkal több. A lényege a helyi hitelszövetkezetek rendszere. Lehet, itt még korai arról beszélni, hogy az eddig működött hitelszövetkezetek sikeressége, összehasonlíthatatlan a mai hitelszövetkezetek működésével, és ennek nem elsősorban a törvényi különbségek a lényege, hanem a forint konvertálása más devizára. 1931-től devizakorlátozott gazdaságban működtek a hitelszövetkezetek, ami 2001-ben megszűnt, és ez nagyban befolyásolja a forint útját. Erre később még visszatérünk, mert jelentős különbség ez.
1949. KGST piaci tagság – Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa: a “klíring rubel” elszámoló egységet felhasznált nemzetek közti barterkereskedést szervező tanács.

a., Szeretnénk megjegyezni, hogy a KGST piac működésének bemutatásakor semmiképp sem a kor ideológiai megközelítését vesszük alapul, hanem a fenntartható, vagy a fenntarthatatlan gazdasági rendszer elemzését. Az ideológiai minősítéstől itt elhatároljuk magunkat.

b., Jellemzői: a munkamegosztást tervgazdálkodás biztosította, mely folyamatosan megtartotta a munkahelyeket. Ez volt az egyik titka a KGST-nek, hogy a foglalkoztatottság 100%-os tudott lenni, pedig rengeteg felesleges munkakör “működött”. A KGST nagy előnye volt a gazdasági szereplők feletti tervezői nézőpont, ami alapján az termékek áramlását és a piacszervezéseket a fenntarthatóság elvei alapján ki lehetett alakítani. Véleményünk szerint a jelenleg működő szemlélet, azaz a kizárólag piacgazdaság működése ugyanolyan káros lehet, mint a kizárólag tervgazdálkodásé. A tervezés szükséges addig, amíg a gazdasági szereplők az összefüggések ismerete nélkül vásárolnak, fogyasztanak, mint pl. napjainkban, ahol minden egyes import termék vásárlásával közvetve növeljük meg az államadósságot, ami pedig az állami megszorításokat kell szükségszerűen magával vonnia ebben a mostani pénzrendszerben. A tervgazdálkodással szemben ma kizárólag versenypiac működik, ami viszont megfigyelhető módon összességében pusztítja a hazai munkahelyeket, és a szociális hálót a termelési hatékonyság és az árverseny összefüggésében. (Pillanatra kielemezném az verseny szót: a ver-seny szó szótöve a “ver”. Erkölcsi alapokról nézve tényleg nem tudunk inkább egy együttműködő gazdaságot építeni, mint olyat, ahol a szereplők egymást verik? Erkölcsi alapon a Gazdasági Ver-seny Hivatal léte is megkérdőjelezhető)

~1950-1972 a TSZ, és a munkaegység. Az országot a TSZ rendszerek kialakításával teljesen újra építették, ami számunkra lenyűgöző teljesítmény. Mivel nem volt az országban pénz, így a TSZ tagok nem forintért dolgoztak közvetlenül, hanem egy belső elszámolóegységért, amit munkaegységnek hívtak. A feldolgozó üzemek felé forintért értékesített termékek bevételét évente egyszer, zárszámadáskor kapták meg forintban. Zárszámadásig pedig csak munkaegységben volt a fizetés, amiből annyi belső terményt vehetett a TSZ tag, ami kellett az életéhez, és zárszámadáskor a megmaradt munkaegységet becserélte forintra. Érdekes megfigyelni, hogy mind a HANGYA árucserejegy rendszere, mind a KGST klíring rubelja, mint a TSZ rendszerek munkaegysége a maga idejében itthon, hazánkban megvalósította a fenntartható gazdaságot, de erre megint csak térjünk majd vissza később.
1972. Az országunk első $ hitel felvétele, és amivel végül is elindítottuk az adósrabszolgaságunkat hitelezőink felé. Alapvetően ez a hitel nem lett volna rossz, ha ezt bölcsen használtuk volna fel, de nem így történt. Amúgy kb. eddig működtek a TSZ rendszerekben a munkaegységek, amik addig nagyban hozzájárultak a TSZ-ek fenntarthatóságához. Mire költöttük a $ tartalékunkat? Többek közt azokra a “fejlett nyugati” technológiai eszközökre, amit a Szovjetunió rendelt meg technikai elemzéseihez.
1982. IMF tagság. Mára tisztán látszik, hogy az IMF nem a saját célkitűzéseinek megfelelően ad hitelt egy-egy nemzetnek. Célkitűzés alatt értendő, egy-egy nemzetállam gazdasági talpraállítása, ami az IMF alapvető célja. A jelenlegi magyar nemzetgazdaság, és az IMF felelősségének kapcsolatáról Szűrös Mátyás nyilatkozott a közelmúltban a Híradónak , 2012. augusztus 12-én.
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/07/08/12/Szuros_nem_kertelt_ez_tette_tonkre_Magyarorszagot.aspx
1987. Bevezették a kétszintű bankrendszert. Miért nem volt jó az addigi egyszintű bankrendszer? Ugyan feltételezésnek és fikciónak tűnhet, de az MNB-t külön definiálva, egy későbbi pénzkibocsátási kontrollra lehet használni, amit persze akkor nem láthattunk ennyire egyértelműen, csak így utólagosan könnyű ezt megállapítani.
1991. Jegybanki függetlenség. Folytatódik a jegybank, azaz a pénzkibocsátás monopóliumának elvesztése a magyar nemzet részéről. Olyan ez, mintha egy családi kasszát (‘87-ben) kettébontunk, majd (‘91-ben) előírjuk, hogy az egyik családi kassza- amit nevezzünk kibocsátó kasszának – a másik kasszának – amit nevezzünk gazdálkodó kasszának- csak hitelbe adhatja a pénzt, amit kamatostul kell visszafizetni. Ez a folyamat a kamatszedés hatása miatt idővel a kibocsátó kasszából garantáltan el fogja szedni az összes pénzt a gazdálkodó kasszától, amit a család gazdaságra használ, és amit hitelre adott a pénzkibocsátó kassza monopol helyzetben, így összességében irányíthatóvá válik a család a pénz szüksége által.
1995. csúszó leértékelés. Mivel a pénz kibocsátása teljesen független lett a magyar gazdaságtól, így a forint helyett be lehet vezetni más devizákat, mint pl. a $, vagy idővel az €. A forint konvertibilissé tételéhez kellett egy olyan deviza fedezet, ami által 2001-től szabadon lehet átváltani a forintot devizára, és vissza. Átváltásról, és forint árfolyamról akkor tudunk beszélni, ha forint tartalék mellett devizatartalék is van, magyarul, szépen lassan az IMF hiteleken (és egyéb hitelezőkön) keresztül a deviza átváltásokhoz szükséges fedezetet betettük a jegybanki kasszába, HITELBŐL. Kicsit elvonatkoztatva, ez olyan, mintha rizsre kellene folyamatosan búzát váltani, és vissza. Csak akkor tudunk búzát rizsre váltani, ha a kereskedőnek van rizs tartaléka. Ha nincs ilyenje, mint pl. 1931-ben, akkor csak búzát használhatunk, akármennyire is vonzónak tűnik a rizs, így hitelbe kell kérnünk rizst, hogy a búzát bármikor átválthassuk.
A gazdasági önrendelkezés felszámolása, avagy Trianon 2.

2001. az MNB-t a KBER tagságába vonták a BIS mellett. Ha a gazdaságban a pénz olyan, mint testünkben a vér, akkor az ország gazdaságának vérét, ill. a vérünk feletti kontrollt átadtuk egy külső intézménynek, és engedtük szabadárassá válni. Ez pont az 1931-es MNB rendelettel teljesen ellenkező rendelet, ezért meg is indult a deviza befektetői áradat hazánkba, azaz a tőke szabad beáramlása. Költői kérdés: egy tőkeszegény környezetben a tőke mit művel, ha szabadon áramolhat?

2004. EU csatlakozás: a gazdasági vértermelésünk, és kontrollunk mellett a gazdaságunk immunrendszere is megszűnt az EU csatlakozással, ami a vámok megszűnését vonta magával. Innentől kezdve szabadpiaci árverseny alakult ki magyar termékek, és az importtermékek közt, mely két vállra fektette a magyar termelést, és versenyképességet. A tőkeerős multik tömegtermelése mellett szinte lehetetlen egy magyar kisvállalkozónak árversenyben fennmaradnia, ráadásul a gazdasági, és szervezeti kultúra is igencsak fejletlen a multihoz képest.

2007. Lisszaboni szerződés. A teljes önrendelkezés feladása. Mint nemzet teljesen lemondtunk saját világunk megszervezéséről, melyet az Európai Unióra bíztunk.

2014. A magyar termőföldvédő moratórium is lejár: a “nemzettestünk bölcsője” is megszűnik, ami által a magyar emberek többségének otthona is szépen lassan megszűnik, és idegen kézbe kerül, amennyiben nem történik ezen a téren változás.

Felismerés: Visszatekintve, szépen kirajzolódik, hogy gazdaságunkat folyamatosan mások irányították, és a monetáris szuverenitásunkat (is) lassan kiszerveztük idegen érdekeknek, akik ki is használják ezt saját érdekeik alapján. A kérdés: a Himnusz után szabadon: tényleg megbűnhődtük már a jövendőt ezekkel a kiszolgáltatottságot előidéző döntéseinkkel? Ha csak 1989-től nézzük a folyamatokat: tényleg nem látják a gazdasági szakemberek, hogy mennyire kiszolgáltatottak lettünk a globális, és liberális gazdasági környezetben? Pedig a megoldás kézenfekvő a múltból (is): egy nem konvertibilis értékcserejeggyel (1931- ~1995) újra kell építeni a belső nemzetgazdaságot, ami lecsökkenti a felesleges importáru fogyasztást, és amivel igazán meg lehet védeni a munkahelyeket. Ezt a folyamatot erősítve kialakul az a termelési felesleg, amit exportálni lehet, és ami fedezi a szükséges importfogyasztásunkat, és ami csökkenti a külső államadósságot is. A megoldás megvalósításának kibontására még később visszatérünk.